2018. július 17., kedd

Kortárs építészeti jelenlét

„Senki nem akar ma az országúton szekerekkel közlekedni, mindenki minél szebb és újabb autót szeretne. Az építészet is továbbviszi a hagyományokat, megőrzi és átfogalmazza azokat.”

Ekként foglalta össze az egyik előadó, Sugár Péter a füredi Kisfaludy Galériában tartott „Kortárs építészeti jelenlét” című konferencia lényegét. A Budapesti Műszaki Egyetem által szervezett szakmai rendezvényen a Balaton északi parti építészeti arculatának fejlődési lehetőségeit tekintették át. 


A műszaki egyetem építészmérnöki karának hallgatói tervei negyedik alkalommal kerültek Balatonfüredre. A mostani konferenciát szervező Varga Tamás DLA okleveles építészmérnök, egyetemi docens több épületet is tervezett már a városban: az ő nevéhez fűződik a Városi Tűzoltóság, a Lóczy Lajos Gimnázium tornacsarnoka, valamint a Városi Uszoda és a Sportakadémia is. – Balatonfürednek komoly építészeti hagyományai vannak, leginkább az Anna-bál és az Anna-kultusz miatt a reformkor és a klasszicizmus tekintetében. De ez a hagyomány a mai viszonyokban nem csak megtartandó, hanem átgondolható, fejleszthető lehet, maivá érhet. Szerintem ez egy fontos vonulata lehet Balatonfüred jövőbeni építészetének – állítja Varga Tamás. 


Az idei bemutatóra az egyetemi hallgatók feladatul kapták, hogy a Honvéd utca – Petőfi Sándor utca – Huray utca által határolt területet álmodják meg, és töltsék meg tartalommal. – A település szempontjából morfológiailag érdekes a fürdőváros, és a fentről érkező Balaton-felvidéki hangulat határa, ami nekünk régóta kiszemelt tervezési területünk. Egybefüggő terület, ami programadásra vár, és az is lenne a szerencsés, ha a jövőben egy egységes koncepció mentén történne meg a beépítése – tette hozzá Varga Tamás.

 

Az egyetem tanszékvezetőjének, Sugár Péternek is van már füredi referenciája: ő tervezte a Zsidó Kiválóságok Házát. Szerinte az építészet izgalmas határterülete a beépítés, hisz nem városrendezésről van szó, nagy és absztrakt összefüggések kereséséről, ugyanakkor nem is egy konkrét épületet valósít meg, amikor be van szorítva a gondolkodás egy telek vagy épület határai közé. – A köztes gondolkodás mindkét gondolatiságot ötvözi. Ez a fajta szemlélet az oktatásban és az építészeti gyakorlatban is hiányzik: nagyobb egységekben is kell tudni gondolkodni, ugyanakkor figyelni kell arra is, hogy a konkrét végeredmény milyen lesz. 

 

Ezt technikailag úgy oldják meg, hogy a hallgatók team-munkában dolgoznak: öt-kilencfős csapatokban munkálják ki az egész terület beépítését, és gondolkodnak a nagyobb városszerkezeti összefüggésekről. Ettől függetlenül a hallgatóknak egy konkrét házat is meg kell tervezniük, amit vissza kell tudniuk illeszteni az egységes beépítésbe.

- Csoportonként más-más koncepció alakult ki, mivel előre nem volt megadva, hogy milyen funkciót szánunk a városrésznek. Épp ezért ez egy kísérlet, ha úgy tetszik játék is, ami szabadon hagyja a gondolkodást. Így a fantáziát nem kötötte meg semmi. Az oktatásba mindenképp belefér ez a kísérlet, de a város számára is nagyon tanulságos, mert amikor egy városrendező kap egy feladatot, hogy egy terület konkrét funkcióját oldja meg, akkor ő már határok között kell, hogy mozogjon. Adott esetben nem biztos, hogy eszébe jutnak olyan megoldási lehetőségek, amikre egy szabadabb megközelítésben lehetőség van – véli a tanszékvezető. 


De vajon hova tart az építészet? Kell-e az újszerű megoldások felé haladnia egy komoly hagyományokkal rendelkező fürdővárosnak? – tettük fel a kérdést Sugár Péternek. – Minden kor a saját elvei és szemlélete mentén kell, hogy megszólaljon, miközben alapvetően a hagyományokból táplálkozik. De a jövőre is előre kell gondolnia. Nagyon fura lenne, ha ma, 2018-ban olyan épületeket próbálnánk tervezni, amik úgy néznek ki, mintha a reformkorban születtek volna, mert ezek nem lennének hitelesek. Akkor hiteles valami, ha minden kor a maga nyelvén szólal meg, és ebből a mozaikból áll össze az a város, amiben élünk, és amit szeretünk. A régi házban lakók is szívesen veszik azt a komfortot, amit a modernitás jelent.


Sugár Péter szerint mindannyiunk feladata – használóknak és városlakóknak egyaránt -, hogy megfogalmazzuk: mi az, ami Füreden a fürediséget jelenti. – Ugyanakkor mindenkinek lépést kell tartani a modernitással, a kor szellemével. Ez azt jelenti, hogy igényesnek kell lenni a gondolkozásban, és hozzá kell tanulni. Lejáratott dolognak tűnhet az élethosszig tartó tanulás, de ez a kultúrára is vonatkozik, és az építészet a kultúra része. Lépést kell tartani a modern szemlélettel, és ki kell alakítani egy egyensúlyt. Ez csak párbeszéd révén lehetséges. Manapság az építész szakma el van szakítva a laikus közönségtől, ezért közelíteni kell őket egymáshoz. Éppen Balatonfüred nagyon jó példa, mert itt olyan kortárs építészeti alkotások születnek, amik szerethetők.


(Az írás a Balatonfüredi Napló 2018. évi 4. számában jelent meg.)


2018. július 11., szerda

Az élet minősége


Amikor a barátnőm vidéki házában jártam Provence-ban, minden napszakban roskadásig telve volt a nem kisméretű étkezőasztal. Merő kényeztetés elsőként a szemnek, aztán az orrnak, végül a szájnak… Annak sem kellett túl sokat tétovázni, aki erős fogyókúrára fogta magát, mert így is pár kilóval könnyebben érkezett haza. 

 
 
Egy éjszaka rettenetes vihar támadt, ömlött az eső, a domboldalt vakuként sűrűn vibráló villámok pásztázták, a több száz éves kőház körül nyargaló szél elemi erővel tépte-nyúzta a növényeket. Félelemre nem volt ok, hanem inkább valami megmagyarázhatatlan erőtérben éreztem magamat. Helyemen voltam. Ott, ahova talán mindig is vágytam. A gazdagon megrakott reggeliző asztalhoz frissen és energikusan érkeztem. Vendéglátóm derűsen végigjártatta szemét az asztal egyik végétől a másikig, aztán nem kis büszkeséggel a hangjában azt mondta: „Amit itt látsz, az mind a mi 15-20 kilométeres körzetünkből való”. 


Egyre többen keresik a helyüket – akár ideiglenesen is, egy nyaralás vagy hosszú hétvége idejére – a Balaton környékén. Az autópályákon, a frekventált időpontokban tömegesen araszoló autók tetején évről-évre több kerékpár utazik. Divatosak lettek a termelői piacok, a versenyhelyzet a minőségnek és a vevőnek kedvez. Aki leül reggelizni valamelyik piaci asztalhoz, az már megszokta, hogy délelőttre nem nagyon érdemes más programot beterveznie, s ha úgy alakul, hát ebédet is helyben főznek neki. 


Akik korábban sok időt töltöttek gondos csomagolással, hosszú adriai vagy európai autózással, azok közül egyre többen hallgatnak Máraira, aki szerint a csomagolás igenis öregít. Néhány kedvenc pólóval, szoknyával és rövidnadrággal, nem feltétlenül az aktuális bikini-divatnak mindenben megfelelő fürdőruhával, hűvösebb időre egy farmerrel és egy esőkabáttal könnyű málhát raknak, amibe még a gyerek plüssmackója és egy jó könyv is belefér. Az igazán belevalók lazán az asztalon hagyják a legkülönbözőbb kütyüket, utolsó mozdulatként még zsebre vágnak egy internet nélküli telefont, és irány a Balaton!


A rutinosak kis ívben elkerülik a puccparádés helyeket: tisztes távolságtartással szemügyre veszik, beleszagolnak az egyébként fárasztó nyüzsgésbe, mazsolaként kicsippentenek egy kiállítást vagy egy koncertet, aztán beveszik magukat egy nyugodt kisfaluba, ahová a harsogás kevésbé jut el. 


Ha nyitottak vagyunk, akkor bizton befogadásra lelünk. Van, aki odáig merészkedik, hogy a helyieknek köszönetet mond, amiért a környezetet őrizték, szépítették, amíg a nyaralók nem voltak itt. Szórakoztató felfedezés, hogy a nyaralók is leülhetnek egy padra, beszélgethetnek egymással, vagy egy falusi nénivel-bácsival, aki sosem hallott meséket, tanulságokat párolt le az életéből. 


A szomszédos falvak felkeresésére kár autóba ülni, hisz sehova nem rohanunk. A gyerek nincs iskolában vagy különórán, és a postára se kell zárás előtt odaérni. Amikor egy barátom látogatóba érkezett az északi partra, az autóból kihajtogatva magát, némi irigykedéssel jegyezte meg, hogy „itt még a biciklit is lassabban tekerik”. Hát persze. Mert itt nem teljesítményben utaznak, hanem élményekben. Ez nem túl bonyolult, ugye? 


Kosár a kézben, indulhatunk a piacra, kóstolás útján kiválaszthatóak a kedvenc darabok. A helyiek azt sem szokták véka alá rejteni, hogy melyik háznál lehet friss tojásra, tejre, húsra, kenyérre vagy borra lelni. Ezekből még a főzés is élményszámba megy, addig a gyerekek a mezei virágok közül egy asztalra való csokrot válogathatnak.


A túrázni sem restek azt is tudják, hogy a legfinomabb gyümölcsöket az erdők-mezők adják: próbálja megkeresni valaki a frissen leszakított szamóca, vadcseresznye, vadkörte vagy alma párját! Szemerkél az eső? Na és? Elő a hátizsákból egy könnyű esőkabátot. Szakad? Amíg csendesedik, behúzódunk egy erdei pihenő védett teteje alá, és a párás-fűszeres levegőben megpróbáljuk kihallgatni, hogy mit sugdosnak a kanyargó út fölött összehajló fák – tiszta Öreg néne őzikéje. A szivárvány után folytathatjuk utunkat az újabb pincék, kilátók, kápolnák, kolostorok, források és tanyák felé, a réteken legelésző állatok bámész tekintetétől kísérve. 


A „nem kihagyható” kategóriába tartozik az alsóörsi Török-ház és a Csere-hegyi kilátó, illetve a román-korból itt maradt felsőörsi prépostsági templom. Árpád-kori templommal Lovas is büszkélkedhet, de a település 1951-ben vált világszerte ismertté: ekkor fedezték fel a község határában a Kr. e. 30-40 ezer évvel ezelőtt működött festékbányát. Ha Paloznakon Jazz-elünk, akkor érdemes megnézni a Hősök kútját és a Kálváriát, valamint Csopak Csonkatornyát.

Vidékre fel! Hello Balaton!



(Az írás az Optimista magazin 2018 nyári számában jelent meg.)

2018. június 21., csütörtök

Motor-doktornál jártunk a Vespa-val

ugye mondanom se kell: "csak megnézte", négy perc alatt megjavította, végig ott állhattam és még kérdezhettem is...


2018. június 19., kedd

Gyógyító energia


Harmónia, energia és öngyógyítás - a nyugati ember számára ezek a kifejezések jutnak eszébe először a "mandala" szó hallatán. Az aprólékos munkával készített alkotások színe és formavilága tele van szimbólumokkal. A füredi Desitsné Illés Gabriella hosszú évek óta készít mandalákat, most az egyikkel díjat is nyert. 


A mandala szó szanszkrit eredetű, jelentése kör, ami a tökéletesség, az EGÉSZ szimbóluma. Maga a mandala évezredek óta használatos meditációs eszköz a keleti és a nyugati kultúrában. Régóta használják ezeket a mintákat a tudat tágítására, gyógyítására, de kétségkívül a buddhista kultúrában jutott a legnagyobb szerephez. 


A mandala nem csak kör alakú lehet, azonban minden formájában a külső és a belső világmindenség sűrített mása. A szabályos, ritmikusan ismétlődő színek, minták képesek az élőlények energia-rendszerét befolyásolni, megfelelő hullámhosszra állítani, és az agyféltekék között harmonikus összeköttetést teremteni. Ezáltal nyugtat, regenerál, beindítja a szervezet öngyógyító képességét. 


A mandalák megemelik az ember energiaszintjét. Minden egyes mandala színeket, fényeket sugároz. Tulajdonosát kiegyensúlyozottá és harmonikussá teszi, erővel tölti fel, és ez kisugárzik a környezetében élőkre is. Tisztítja a teret, és energiával tölti be. A mandala gyógyító energiája segít abban, hogy a lélek is olyan egész, kerek és önmagában nyugvó legyen, mint maga a mandala. A színek, a formák és a szimbólumok ereje segít megtalálni a helyes utat, a megoldásokat. 


Desitsné Illés Gabriella mandalafestő születése óta Balatonfüreden él. Mindig közel állt hozzá a festészet, de saját elmondás szerint rajzolásban sohasem jeleskedett. A "szeretnék festeni" érzést hosszú ideje magában hordozta. Néhány éve Veszprémben egy Natura Napon találkozott először mandalát festő nővel. A munkáit látva rájött, hogy ez az ő világa. S mivel véletlenek nincsenek, meg se lepődött, hogy épp tanfolyam indult a mandalafestőnél, így néhány napon belül már bele is merítkezett az alapfogásokba. 


Gabriella az első pillanattól élvezte az alkotást, és érezte, hogy ez az, amire egész életemben várt. Amikor fest, akkor kizárja a külvilágot, megszűnik az idő és a tér. Teljesen átadja magát a színek és a formák hatásának. Nem az ész és az egó diktál, hanem a "szív-lélek-szeretet" játéka irányítja a munkáját.


„Nagyon nagy élmény számomra, amikor a képeim hatását láthatom az embereken; az örömöt, a bánatot, amit felszínre hoz a lelkük mélyéről. Nehéz elképzelni, hogy a színeknek milyen erős hatása van! Az életem, a munkám, a hétköznapjaim teljesen megváltoztak, és ezt a festésnek köszönhetem” – vallja Desitsné, akit férje, Péter, és két felnőtt fia támogat abban, hogy a munkája mellett minél több időt tölthessen a festéssel. „Szeretném tovább adni ezt az élmény, így gyerekeknek és felnőtteknek is tartok táborokat, amiben nagy segítséget kapok húgomtól, Sacitól és kislányától, Blankától.”


Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. nemrég Alkotó Energia néven pályázatot hirdetett, ahol Gabi DIY dekorációk és ajándéktárgyak kategóriában különdíjat kapott. Több mandala mellett a díjnyertes alkotás is az Anna Grand Hotel előcsarnokában látható, ahol bárki kipróbálhatja, hogy a mandalák milyen szunnyadó érzéseket keltenek benne életre.  



(Az írás a Balatonfüredi Napló 2018. évi 2. számában jelent meg.)

2018. március 26., hétfő

Az mi az a húsvét?

A balatonfüredi Tündérkert Óvoda óvodásainak gondolatai: 


- A Húsvét azt jelenti, hogy jön a nyuszi, és csokit eszünk. Meg tojást, mert meleg az idő.
- A fiúk meglocsolják a tojásokat. Mi az anyukámmal virágokat locsolunk, a fiúk meg a tojásokat és a lányokat.
- A húsvét az, hogy bármit lehet kívánni a húsvéti nyuszitól.
- Mi el szoktunk menni Budapestre az unokatestvéremékhez, ott van tojásvadászat: előre elkészítik a bokorba a tojásokat, és azt kell megkeresnünk. Az enyém az, amelyiken az én nevem van. Anyáék elárulták, hogy nem a nyuszi teszi a bokorba a tojást, hanem ők.
- Húsvétkor feltámad a Jézus, mert előtte meghalt.
- Az apja küldte le a mennyből, hogy megmutassa, hogy ő valójában jó ember. És én elhiszem, hogy jó ember, mert tőle kaptam egy ekkora meg egy ekkora legót!
- Minden évben feltámad Jézus?
- Persze, minden évben!
- Meg a madarak húsvétkor választanak párt, az állatok akkor szülik meg a kicsinyeiket, és tojást raknak a madarak.


- A mama azt mondta, hogyha írunk a nyuszinak levelet, akkor elolvassa és meghozza, amit szeretnék. Én egy barbit szeretnék kapni tőle.
- Ajándékot hoz, azért, mert Húsvét van.
- Neeem, azért mert jól viselkednek a gyerekek.
- És építeni kell fészket, hogy odategye a nyuszi az ajándékot.
- Húsvét tavasszal van, és én egy hármas mozit kívántam a barátnőimmel.


- Anya azt mondta, hogy a nyuszi egy erdőből jön, de én nem hiszek neki, mert anya mindig vicceket mond este, amikor lefekszem, és ezt is este mondta.
- Szerintem a nyuszi Meseországból jön.
- Az nem is létezik!
- Szerintem igen! Tele van élő fákkal, meg barátokkal, beszélő állatokkal, és csak tavaszkor lehet Húsvét, mert akkor támad fel Jézus.
- Igen, vannak ott beszélő fák, sok nyúl, meg egyszarvú, szárnyas unikornis!
- Manó is, meg törpék, óriások! Játszanak, futkároznak, és ha az óriás is fut, akkor beleremeg a föld! A nyuszi is tud beszélni, és ott festi be a tojást, a csokit, meg az ajándékokat.
- Ecsettel festi, pöttyökkel, megfőzi, hogy ehető legyen.
- Nekem meg kiesett a fogam.
- Messziről jön a nyúl, szürke színe van.
- Én láttam, hogy a nyuszik üregben vagy lukban laknak, onnét jön.
- Dehogy, Húsvétországból!
- Nem, a föld alatt lakik, ott van a műhelye, tojást fest és csokitojást készít.
- Neeem, mi festjük a tojást: a mamáméknál van tyúk, az tojik tojást, a kakas nem.
- Egyszer a nyuszi hozott egy kiscsirkét, és az tojott egy tojást.
- Az még nem is tud tojni!
- Dehogy, a lányok festik a tojást, én egy szíves-sötétkéket.
- Én nem fogok őrülni, ha azt kapom tőled!
- Jó, akkor egy pöttyös zöldet.
- Neeem, én cukorkát szeretnék!
- Úgy kell, hogy előbb megfőzzük, aztán kijön a belseje, beletesszük a festékbe, meghámozzuk, és megesszük.
- A festéket?
- Neeem, a tojást!
- Nekünk van egy ilyen tojástartó, abba belerakom a tojást, kivágok szép mintákat ollóval, és ráragasztom a tojásra.
- A mamával úgy szoktuk, hogy forralunk vizet, beletesszük a festéket, mama beleteszi a tojást, én meg kidíszítem virágokkal, meg ragasztok rá.
- Lehet hímes tojásokat fejteni. Az egy sima tojás, aminek kiszívtuk a levét, azt felrakjuk egy pálcikára, és festékkel kidíszítjük.
- Mi meg a lakást is díszítjük, van kosárunk, meg virágos zsinórok.


- Meglocsolják a fiúk a lányokat, nehogy elhervadjanak.
- A fiúk nem azért mennek locsolni, hogy a lányok el ne hervadjanak, hanem hogy kapjanak tojást! Csokitojást.
- Vízzel kell locsolni.
- Neeem, parfümmel, hogy jó illatos legyél.
- De belemegy a szemedbe!
- Csak itt kell, a cicidet!
- Nekünk van olyan spray, amivel locsolunk.
- Én azt nem szeretem, mert büdös lesz a hajam.


- Csokit eszünk, cukrot meg habcsókot, sonkát neeem.
- De mi eszünk sonkát.
- Csokoládét eszünk, nem eszünk sonkát, utálom!
- Húsvétkor nem eszünk húst.
- Kalácsot eszünk, tojást, húsvéti fánkot, nyuszit és húsvéti levest, és sonkát.
- Fúúúúj, inkább szalámit!
- Salátát, kolbászt, bárányt neeeem, mert az fontos állat, abból készül a pulcsink.
- Mama főz töltött káposztát, én azt szeretem, és répalevet iszunk.
- A nyuszi is vendégségbe megy, megkínálják répával.
- Mi alszunk délben, és akkor a nyuszi elrejti az ajándékot, és mi délután megkeressük.
- Nem is, reggel kell keresni!
- Egyszer a nyuszi bejött a házba, ott volt egy csomó csoki, és megette.


- Hagyomány az, hogy régen is csinálták.
- Hagyomány, mert valaki kitalálta a családunkban, hogy sonkát eszünk, és mi tovább visszük a hagyományt.


- Húsvétkor lehet virágot szedni, hóvirágot, kankalint, violát.
- Kirándulni is lehet, föl a kereszthez, onnét lehet látni a Balatont!
- Mi vendégségbe megyünk, meglátogatjuk a mamát. Rajzolok neki valamit, virágot, meg rétet, amin van virág, odaadom, és ő örül neki.
- Mi elmegyünk a barátainkhoz Budapestre, meg van, amikor Angliába.
- Mi meg kirándulni megyünk a Koloskába, a mamához, és ajándékokat bontunk.


- Az oviban is van húsvét, tojást szedünk a fűből, csokit meg csibét, a nyuszika hagyja ott.
- Fontos, hogy húsvétkor kapjunk ajándékot, mert akkor ünnepelünk.
- A húsvéti nyuszi egyszer hozott nekem egy biciklit.


- Én egyszer meglestem a nyuszit, barna volt, és a csokitojásokat lerakta mindenfelé, ezt álmodtam, és éjfélkor is le lehet menni, meglesni!
- Nagy a füle, bolyhos a farka, masni a nyakában, és csokis a talpa, mert megette a csokitojást!
- És mozog az orra, mert azzal szaglászik.
- Dehogyis, fehér színű, olyan, mint a Zorka nyula, csak az szürke.


 - A mamámtól tanultam egy verset: „Én kis kertész legény vagyok, rózsavízzel locsolgatok, úgy locsolom a lányokat, mint kertész a virágokat.”
- Nekem a nagypapa tanított locsolóverset. A nagypapa onnét tudja, hogy ő is fiú.
- Nyuszi, nyuszi, nyulacskám, ne félj tőlem, nincs puskám!


A gyerekek gondolatait lejegyezte: Mórocz Anikó  
(Az írás a Balatonfüredi Napló 2018. 2. számában jelent meg.)