Barkácsolj, javíts, alkoss! - Egyre népszerűbbek a közösségi szereldék

Ne dobd ki, javítsd meg, alakítsd át és használd tovább! Ez a szemlélet még pár évtizeddel ezelőtt is természetes volt, a tárgyakat megbecsülték, használati értékük volt, és jóval kisebb szemétdombok látszódtak még a Holdról is. Nyugat-Európa szerte a felnövekvő generáció egy része érti már, hogy a fogyasztói kapitalizmus nem jó irányba visz. Közösségeket alakítanak, hogy közösen használjanak például egy autót, vagy közösségi tereket hoznak létre, ahol hozzáértőkkel közösen javítsanak meg elromlott tárgyakat.

Akciók akciók hátán, mindenből újat, most! Amikor egy hűtőgépcsere-akció kapcsán megkérdeztem a háztartási gépszerelőnket, hogy kell-e ez nekem, csak annyit válaszolt: „A mostani hűtőd tovább lesz használható, mint amit most újonnan kapnál”. Persze az is lehet, hogy elromlik egy hajszárító vagy kenyérpirító, a nadrág szárát pedig fel kellene varrni… Mindenhez ugyan nem érthetünk, de az alapkészségek elsajátíthatóak, és megtanulhatjuk értékelni a használati tárgyainkat.

Csányi Vilmos egy 2021-ben nekem adott interjújában arról mesélt, hogy az ő gyerekkoromban ünnepnapnak számított, amikor nagy ritkán ruhát vettek, a cipőt pedig a suszter meg tudta javítani, manapság viszont már alig vannak suszterek, mert a cipőt el kell dobni. A világhírű etológus professzor szerint kultúrát kellene váltani, amiben a tárgyak, a ruhák, a bútorok és az eszközök megbízhatóan időtállóak lennének. Nem olyat kellene gyártani – és megvenni -, ami egy-két éven belül garantáltan elromlik, hanem arra kellene büszkének lenni, amit még a szüleink is használtak. Ez sokat segítene a bolygón is, amit lassacskán egy szemétlerakóvá lehet átminősíteni.

Az angol repair szó jelentése: javítás, rendbehozás, helyreállítás, tatarozás. Zene azok füleinek, akik a túlfogyasztás és szemétfelhalmozás miatt az emberi civilizáció nem is oly távoli jövőben való bedőlését vizionálják. Azt már Saly Noémi művelődéstörténésztől tudjuk, hogy a café, vagyis a kávéház egykor főleg munkahely volt. A története a polgárságtól és a kereskedelmi élettől indult, aminek még nem voltak meg a megfelelő háttérintézményei, a bank vagy a tőzsde. Pesten vagy bármelyik nyugat-európai város vásárán először egy civilizált helyen le kellett folytatni a tárgyalást, a megállapodás után írásba foglalták a szerződést, amihez asztal, világítás, toll, tinta és papiros kellett. A pénzt biztonságos körülmények között adták át, majd jött az áldomás megivása. Szóval, a kávéház minden volt, csak szórakozóhely nem.  

Pár évtizeddel ezelőtt még minden tárgynak és gépnek megvolt a szerelője, javítója. Ha valami elromlott, egyértelmű volt, hogy odavittük, hacsak nem volt a családban egy ügyeskezű ezermester. Mahler Wolfgang Otto rádió- és televízió-műszerészként 1975-ben jött Magyarországra az egykori NDK-ból, itt mestervizsgázott, és harminc éve áll a Balatonfüredi Szolgáltató Ipartestület (SZIT) élén.  Időnként még megkeresik, de a szakmája már nem létezik, a szakemberképzése sem. A javítás egyre kevésbé jellemző, hiszen maguk a szakemberek is sokszor azt mondják, ha felkeressük őket, hogy többe kerülne az alkatrész és a szakmunka, mint egy új gép ára. Így az elméletben menthető eszközeink is hulladékká válnak.

Ezen a tendencián igyekeznek javítani a Nyugat-Európában gombamód szaporodó Repair Cafe-k, ahol ahhoz nyújtanak segítséget, hogy mi magunk meg tudjuk javítani a dolgainkat, ezáltal tovább használhassuk őket, ne képezzünk hulladékot belőlük. Emellett megadja a saját kezű javítás okozta sikerélményt, valamint a hasonló gondolkodásúak közösségéhez tartozás érzését is. A helyszínen szerszámok és szakértők, különféle leírások segítik a szerelést, javítást.

Az első Repair Café közösségi teret 2009-ben hozták létre Amszterdamban, a holland modell alapján azóta világszerte számos helyen követték a példájukat. Az első magyar Repair Cafe a budapesti Teleki téren nyílt meg. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy az üzemeltető működteti a több mint húsz éve létező Para-fitt civil szervezetet, ahol alapvetően fogyatékkal élő fiatalokkal foglalkoznak: sportprogramokat, kulturális programokat és táborokat szerveznek nekik. Az évek során egyre fontosabb lett számukra az, hogy a fenntarthatóság érdekében környezettudatosan éljenek. Első lépésként a Fővárosi Önkormányzat által létrehívott Közösségi költségvetésbe adták be az ötletüket, ahonnét jelentős támogatási összeget kaptak, így tudták létrehozni az újfajta közösségi teret és műhelyt.

A szakemberek nem ülnek ott egész nap, kedd délutánonként például asztalosok várják az érdeklődőket, szerdán és csütörtökön varrónő, pénteken kisgépszerelő, szombatonként pedig kerékpár és kerekesszék szerelésére van lehetőség. Be lehet vinni az elromlott kávéfőzőt, az elkopott féket vagy egy kitörött széklábat. A szakemberekhez előre, személyesen vagy e-mailben lehet bejelentkezni, és érdemes elküldeni például a rendetlenkedő kenyérpirító problémájának a leírását is, ez alapján pontosabb tanácsot és időpontot kaphatunk. A Repair Cafe azonban a szó hagyományos értelmében nem szerviz, hanem egy közösségi hely, ahol a tudásmegosztásra fókuszálnak, vagyis az elromlott tárgyunkat elsődlegesen nem a szakember fogja megjavítani, hanem az ő segítségével mi magunk.

A tudásmegosztás ingyenes, a cél pedig az, hogy a későbbiekben mi, saját magunk is meg tudjuk javítani a különböző eszközeinket. Értelemszerűen a javításhoz, szereléshez szükséges alkatrészekért fizetni kell, ezeket a javítandó tárgy tulajdonosának kell beszereznie, abban viszont segítenek, hogy mit kell vásárolni. Ahhoz, hogy a műhely a későbbiekben is fenntartható legyen, a segítségnyújtás fejében adományokat elfogadnak, ami nem kötelező. Az ad, aki szeretné elismerni az ott végzett munkát, elégedett volt a tevékenységgel és szeretne még sokáig oda járni, de ha erre valakinek nincsen módja, attól függetlenül is nagyon szívesen segítenek neki.

Az idősebb korosztály még emlékszik arra, hogy milyen saját maguknak megszerelni tárgyakat, nekik alapvetően fontos a környezettudatosság, hisznek a körforgásos gazdaság áldásos hatásában. De egy közösségi szerelde jó lehetőség annak is, aki az otthoni bütykölés közben elakad, vagy csak egész egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy új tárgyakat, eszközöket vásároljon. Maga a tér arra is alkalmas, hogy különféle workshopokat tartsanak, például üveg- vagy bútorfestéssel, kötés-horgolással kapcsolatban, és lehet csere-bere börzéket, bolhapiacot is szervezni. Persze lehet csak közösségi térként is használni, beugrani egy kávéra és beszélgetni, olvasgatni, mint ha csak egy nagyra nőtt, közös nappaliban kötetlenül üldögélnénk.

Nos, ki szeretné megnyitni Balatonfüred első Repair Cafe-ját? S ki ülne be oda egy-egy órára, hogy megtanítson másokat varrni vagy javítani? A társadalmi szerepvállalás menő dolog, és mivel bőven lesznek, akik ezután is szakemberre bíznák a feladatokat, így a saját biznisznek is jót tesz a közösségi feladatok felvállalása.

Geológiai utazás nem létező tájakon

 

Hány millió évesek a Tihanyi-félsziget vulkánjai? Hogyan került ide a Füredi Mészkő az Egyenlítő környékén hullámzó sekély, a mai Bahamákhoz hasonlatos trópusi tengerből? És mit fújtak a Kárpát-medencébe a jégkorszak barátságtalan szelei? Miért épp hatszögben válik szét leggyakrabban a bazalt? A füredi Huray-villa kiállításhoz kapcsolódva geológiai utazás következik, nem létező tájakon.

A Balaton-felvidék vulkáni és üledékes kőzetanyagának felhasználásával Néma Júlia Ferenczy Noémi-díjas keramikus egyedi porcelán- és kőedénytárgyakat készített, amikre festői módon kerültek rá a mázak. Ezeket a természetes ásványi anyagokat a földképeihez mázként is használta, illetve az összegyűjtött mintákat a papír anyagával kombinálta. A folyamat lényege, hogy a művész a különböző ásványokból felépülő kőzeteket (például bazaltot, Füredi Mészkövet), de akár ipari melléktermékeket (pl. devecseri iszapot) fatüzelésű kemencéjében, ezerháromszáz fok fölötti hőmérsékleten különleges mázként használta fel agyagból és porcelánból készült felületekre.

Többmillió éves távlatot átfogva a tágabban értelmezett Balaton-felvidékről, szigorúan művészeti céllal, kis mennyiségű, maroknyi anyagmintákat gyűjtött az alkotó, a BfNPI Bakony–Balaton UNESCO Geopark csoportvezetőjének, Korbély Barnabás geográfusnak a segítségével. A mitikus távlatok, a transzformációk, az energiával telített tüzes közeg erős művészi hatást váltottak ki Néma Júliából, az olvadás-mozgás-megszilárdulás pedig a Föld keletkezésével párhuzamos folyamatokat idézett fel benne. A geográfust a kiállításon szereplő anyagok földtudományi jelentőségéről kérdeztük, illetve a geopark méltán híres és ismert vulkáni örökségéről is mesélt.

A füredieket külön érdekelheti, hogy nyolc millió évvel ezelőtt a Bakony - Balaton-felvidék vulkáni terület első tűzhányói a mai Tihanyi-félsziget területén törtek ki, az utolsók pedig nagyjából két és félmillió évvel csendesedtek el a Káli-medencében. Egyes kerámiákon mészkövek köszöntek vissza, például a külön kőzetrétegtani egységként kezelt Füredi Mészkő. A triász időszakban valahol az Egyenlítő közelében, egy sekély trópusi tenger alján halmozódott fel az a mésziszap, amiből hosszú évmilliók alatt alakult ki a Füred környékén leírt karbonátos kőzet, a maga jellegzetes ősmaradványaival, ásványi összetételével. A rétegzett mészkő a füredi Lóczy-barlang természetes szelvényében is megfigyelhető. Tőlünk délre, sok-sok ezer kilométerre, egy trópusi, szubtrópusi környezetben volt tehát a „mi mészkövünk” bölcsője, és a lemeztektonikai mozgásoknak köszönhetően, évenként néhány centiméteres sebességgel érkezett meg a mai helyére.

Dinamikus bolygónkon tehát minden mozgásban van, ha nem is olyan sebességgel, mint amihez hozzászoktunk. Nem úgy, mint amikor a szemünk láttára épül fel valami. Egészen más időskálán kell gondolkodnunk. Néma Júlia kerámiáit szemlélve, megismerve a földtudományi hátteret, meg kell tanulnunk eltávolodni a történelmi időléptéktől, és akár év-százmilliókban gondolkodnunk a megértéshez.

Arács és Csopak határán van egy vasúti bevágás, autóval közlekedve akár naponta találkozhatunk vele. Az alján vörös színű kőzet látható, erre rárakódva világosabb, szürkés-sárgás kőzetek jönnek, ami egy drámai környezetváltozás nyomait hordozza. A Csopakon, Alsóörsön és Almádiban a felszínen látható, illetve a füredi házak lábazatában is előforduló, jól megmunkálható vörös homokkő egy szárazföldi világot képvisel: egy félsivatagi környezetben kanyargó folyó medrében, ártereiben és zátonyain hosszú évmilliók alatt lerakódott homokból, kavicsból alakult ki. Ezt a területet később elöntötte a tenger, a márgák és mészkövek világa már a tengeri környezetet jelzi.

Iain Stewart skót geológus, egyben a BBC műsorvezetője (a geológia „David Attenborough-ja”), a televíziós földtudományi ismeretterjesztés elismert alakjának 2016-os, angliai előadásán vett részt Korbély Barnabás, az előadás címe szerint a geológia olyan tájakon való utazást jelent, amik nem léteznek. Fontos megértenünk, hogy az egyes kőzetek „nyersanyaga” a képződés időszakában jellemezték a tájat, ma viszont egészen más formában találkozunk velük. Füreden sétálva például egy falban vagy kerítésben tűnik fel az a mészkő, ami mögé egy Bahama-szigeteki, sekély, trópusi, meleg vizű tengert képzelhetünk, a csopaki vörös homokkőre átkacsintva pedig egy félsivatagot láthatunk magunk előtt, a tihanyi, badacsonyi vagy Szent György-hegyi sötét bazaltok mögött pedig tomboló vulkánok tűnnek fel.

A kézzel morzsolható, üledékes kőzetet, a löszt jégkorszaki hideg szelek hozták a Kárpát-medencébe. Az északról fújó barátságtalan szelek itt lelassultak, a velük érkező por a felszínre hullott, leülepedett, hasonlóan ahhoz, ahogy a manapság érzékelhető déli szelek rendkívül finom szaharai poranyagot szállítanak a térségünkbe. Az erre érzékenyek az ilyen napok után azonnal autómosóba rohannak. Amikor sok ezer éven keresztül állandóan fújtak a jégkorszaki szelek, akkor több tíz méter vastagságban alakult ki a lösz, kitűnő talajképző üledéket biztosítva például a szőlőnek vagy egyéb mezőgazdasági tevékenységnek.

A kerámia-kiállításon szereplő anyagok között érdekes kakukktojás volt a vörösiszap, ami egy ipari tevékenység, a timföldgyártás mellékterméke. Tragikus emlék a kolontári zagytározó átszakadása, mementóként ez a magas vasoxid-tartalmú anyag is rákerült néhány kerámiára.

Néma Júlia munkáihoz jobbára néhány maroknyi anyagminta elegendő volt, azt pedig már Korbély Barnabástól tudtuk meg, hogy az állat- és növényvédelemhez hasonlóan létezik földtudományi természetvédelem is. A kiállításon ugyanis szerepelt egy olyan kőzet, aminek sem a fajtáját, pláne nem az előfordulási helyét nem árulták el, erre pedig jó okuk volt: senkinek ne jusson eszébe engedély nélkül nagyobb mennyiséget elvinni belőle. Védett területről (nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület, természeti emlék) ugyanis bármiféle gyűjtés csak hatósági engedély birtokában lehetséges. De ide tartoznak a geológiai képződmények, ősmaradvány- vagy ásványianyag-lelőhelyek, illetve a tudomány számára kitűntetett fontosságú geológiai alapszelvények is. Ha például a Hegyestűre ellátogatók csak a két zsebüket megtömve távoznának, akkor egy idő után komoly mennyiség tűnne el a védett területről. Az ilyen fokozottan védett területeken például sem élő, sem élettelen elemnek a gyűjtése nem engedélyezett. Sokkal nagyobb értéket képvisel ugyanis a tudás, ha megértjük a Hegyestű oszlopos elválású bazaltjának a keletkezéstörténetét, mint egy darab kőzet a fiókunkban, amit csak mi látunk. A birtoklási vágyunkat tehát fordítsuk át tudásvággyá. Néma Júlia kollekciója is azt az üzenetet hordozza, hogy a földtani örökséghez lehet felelősen is viszonyulni, ráadásul az alkotások száz százalékban természetes anyagokból készültek.

Korbély Barnabás diplomamunkájának a témája is a vulkánok voltak. A vulkanizmus azon kevés földtani jelenségek egyike, ami akár a szemünk láttára, rövid időskálán is jelentős változásokat tud produkálni, nem csoda hát, hogy rabul ejtették a geográfust. A Balaton-felvidéki vulkanizmus pedig nemzetközi skálán is figyelemre méltó: a tanúhegyek, a bazaltorgonák formakincse különleges tájképi, felszínalaktani értéket is jelentenek. Érdekesség, hogy a bazalt statisztikailag a leggyakrabban hatszögben válik szét, ugyanis amikor a kráterből kifolyt láva hűlni kezd, akkor egy zsugorodás is elindul, és a természetben a hatszögű repedés-rendszer tud hézagmentesen egymáshoz igazodni. Nem véletlenül hatszögűek a méhkaptár sejtjei is.

S ha már David Attenborough-t említettük az imént, arról is kérdeztem Korbély Barnabást, hogy milyennek látja az emberi civilizáció globális helyzetét, amire röviden annyit válaszolt, hogy kétségbeejtőnek. A csoportvezető szerint már át is léphettük azt a pontot, amit nem lett volna szabad, és fel kell készülnünk egy alapjaiban megrendült világra. Mint mondja: a jelenlegi civilizációnk gyakorlatilag fenntarthatatlan: fel kellene készülnünk egy, az erőforrásokat sokkal felelősebben használó fokozatra, egyszerűen azért, mert ezek az erőforrások el fognak fogyni. Korbély Barna nem egy pillanat alatt bekövetkező összeomlást vizionál, sokkal inkább egy (bizonytalan ütemű) globális civilizációs krízist, ami várhatóan komoly népvándorlással és népességszám-csökkenéssel fog járni. Ahol nem lesz víz és táplálék, onnét milliók fognak elindulni (mint ahogy az emberiség történetében erre többször volt már példa). Az emberiség által naponta elégetett kőolaj és földgáz hosszú évmilliók alatt rettenetesen lassú folyamat eredményeként képződött, aminek nincs utánpótlása.

 

Mórocz Anikó