móroczanikó: Új képzőművészeti bázis formálódik

PRAELUDIUM címmel nyílt új képzőművészeti kiállítás a balatonfüredi Vaszary Galéria Széchenyi termében. A tárlat egy, a következő években megvalósuló kezdeményezés és kiállítás-sorozat előjátéka, az új füredi MOdern MŰtár (MOMŰ) létesítésének induló eseménye. A MOMŰ a Szöllősi-Nagy András és Nemes Judit házaspár nevével fémjelzett gyűjtemény képzőművészeti és fotográfiai anyagát foglalja magában. A zömében a nemzetközi geometrikus, valamint konkrét művészetet reprezentáló modern és kortárs kollekció harminc év után került haza Párizsból és talál otthonra Balatonfüreden.

- A Praeludium tárlat és a tervezett MOMŰ anyag bemutatása az Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat részeként ismét egy olyan ünnepi esemény, ami nem csak a város, de az egész térség kulturális élete számára meghatározó jelentőségű – mondta köszöntőjében a kiállítás megnyitása alkalmával Bóka István polgármester, aki visszaemlékezett Szöllősi-Nagy Andrással való ismeretségük kezdetére.

Bóka István polgármester, Vassné Marika és Vass László műgyűjtő házaspár, Geskó Judit művészettörténész, Szöllősi-Nagy András és Nemes Judit műgyűjtő házaspár, Vikár András építész, Zsdrál Márkó és Zsdrál Veszna műgyűjtő házaspár

– Három évvel ezelőtt a budapesti Víz Világfórum Tihanyban tartotta Nemzetközi Programbizottsági ülését, amit professzor úr vezetett. Meghívtam a bizottságot egy esti, kötetlenebb beszélgetésre, hogy a rangos társaság tagjai jobban megismerhessék Füredet. Professzor úr a vacsora végén beszélt nekem a gyűjteményükről, s hogy Franciaországból hazaköltözve szeretnék azt egy arra érdemes, nyitott magyar városban elhelyezni. Így kezdődött egy hosszabb, végül formális szerződéshez vezető folyamat, amiben olyan segítőkre leltünk, mint a balatonfüredi illetőségű Vass László műgyűjtő, aki mindvégig ösztönözte és támogatta az elképzeléseinket. Ezt azért tartom fontosnak külön kiemelni, mert a Füredre kerülő gyűjteménnyel Veszprém megye két európai rangú, modern képzőművészeti tárlattal is dicsekedhet majd: a Vass Gyűjteménnyel és a készülő füredi MOdern MŰtárral. A régióban egy Magyarországon példa nélküli képzőművészeti erőtér jön létre, egy olyan művészeti központ, ami az országos és nemzetközi kulturális turizmusnak is biztos célpontja lesz – mondta a polgármester.

- A gyűjteménynek körülbelül a nyolcvan százalékát nyugat-európai és amerikai művészek alkotásai teszik ki, a fennmaradó rész pedig magyar – jellemezte az anyagukat Szöllősi-Nagy András. - A hetvenes évek elején kezdtünk képzőművészeti gyűjteményük felépítésébe Budapesten. Első szerzeményeik az Európai Iskola néhány, akkor még élő mesterének művei voltak. A nyolcvanas évek végén költöztünk Párizsba, ahol a XX. században Franciaországban élt magyar képzőművészek és fotográfusok még fellelhető munkái kerültek a gyűjtői tevékenységünk középpontjába.

Ezeket a francia gyűjtők alig ismerték, a magyar gyűjtőknek pedig nem volt hozzájuk primer hozzáférésük. A kilencvenes évek közepétől a házaspár figyelme a nemzetközi művészet felé fordult. Elsőként a francia geometrikus művészet képviselői, majd a svájci, holland, német, svéd, észak- és latin-amerikai konkrét és geometrikus művészek alkotásai kerültek a magyar művészek alkotásai mellé a több ezer műből álló gyűjteménybe. Szöllősi-Nagy András hivatása révén sokat foglalkozik matematikával, nem csoda hát, hogy számára a tudomány egyértelműen a geometrikus művészeten keresztül kapcsolódik a művészethez.

A megnyitó alkalmával Geskó Judit művészettörténész is utalt arra, hogy a konstruktív-konkrét gyűjteményben a logikai játékok, a matematikai számítások és a vizuális kísérletek jelentik a látvány alapját. Vagyis a bemutatkozó, Praeludium tárlaton Bob Bonies, Jean-Francois Dubreuil, Hans-Jörg Glattfelder, Torsten Ridell, José-Luis Sánchez, Vera Molnár, Maurer Dóra, Botos Péter, Ézsiás István, Gáyor Tibor és Lantos Ferenc munkái a rendszer és a véletlenszerűség, az alakzat és a formák közötti tér, a színek és a formák viszonyait vizsgálják.

A festőművész feleség révén a formázott vásznak, a szobrászi forma felé mozdult a gyűjtemény. Nemes Judit jelenleg is különleges kísérleteket folytat a természeti környezetben is elhelyezhető, festett alumíniumszobrok megformálásával. Rajta keresztül meghatározó párizsi művészkörökbe kerültek be, akiktől sokat lehetett tanulni és nagyban befolyásolták gyűjtői gondolkodásukat. Így sikerült a magyar művészektől származó alkotásokat - például Lantos Ferenc, Bak Imre, Nádler István vagy Konok Tamás munkáit - egy nemzetközi anyagba beágyazni. Első kiállításukra az ezredforduló után került sor a franciaországi Angers városában, amivel a sajtó nyilvánossága előtt demonstrálták, hogy a borzalmas XX. századi politikai rezsimek dacára létezett a közép-, illetve nyugat-európai művészek között kommunikáció, s az akkori magyar alkotások megkerülhetetlen és fontos részei a közös európai kultúrának. Az angersi kiállítás két évvel Magyarország uniós csatlakozása előtt történt, bizonyítva, hogy létezett egy kulturális kontinuitás Közép- kelet-Európa és a nyugat között.

- A New Yorkban élő Müller Miklós műgyűjtő barátunk, a Rockefeller Egyetem majdnem Nobel-díjas biokémia professzora húsz éve volt abban a korban, mint amiben én most – emlékszik vissza Szöllősi-Nagy András. – Egy alkalommal kérdeztem tőle, vajon mit fog csinálni a gyűjteményével, s ez neki is komoly fejtörést okozott, akárcsak nekünk. Tudtuk, hogy a saját gyűjteményünket a köz számára mindenképpen hozzáférhetővé akarjuk tenni. Hitvallásunk szerint a kortárs művekkel mi a jövő múltját gyűjtjük. Illetve azt gyűjtöttük, amit lehetett, ugyanis a gyűjtést sose tekintettük befektetésnek, viszont be tudtuk bizonyítani, hogy egy középosztálybeli értelmiségi miliőből is fel lehet építeni egy koherens gyűjteményt. Most pedig hálásak vagyunk Balatonfürednek, hogy a munkák eredményét megoszthatjuk a nagyközönséggel.

A feleség, Nemes Judit festőművész szerepe rendkívül izgalmas a gyűjtemény alakulását tekintve. – Párizsba érkezve az UNESCO-n és a személyes társaságunkon belül is sokaknak volt magyar származású ismerősük, akikkel aztán összeismertettek bennünket. Felhívták a figyelmünket például magyar származású művészek hagyatékaira vagy a műveik árverésére. Adott esetben akár a művészeknek még a nevét sem ismertük, ám egyfajta leletmentésként fogtuk fel ezt a munkát. Magyarországról ezt nem lehetett volna megtenni.

A gyűjtemény geometrikus-absztrakt iránya nagyban köszönhető Vera Molnárnak, aki 1947 óta Párizsban élt. Az ajánlásokon keresztül számos ajtó tárult ki Nemes Juditék előtt. – Sose a nagy neveket kerestük, hanem művek mellett döntöttünk. Vera szűrője rengeteget segített, és hozzátett az is, hogy én szintén festőművész vagyok. Vera 97 évesen most is dolgozik, régi barátság a miénk, kaptunk tőle ajándékba például olyan számítógépes grafikákat, amiket 1968-69-ben készített és ma már rendkívül értékesek. Érdekes módon a francia gyűjtők sose mentek el műtermekbe, hogy ott válogassanak, mert kényelmetlennek érezték volna, ha üres kézzel távoznak onnét. Nem tartották elegánsnak azt sem, hogy a galerista elessen a jutalékától. Művészkollégaként viszont én rendszeresen eljutottam a műtermekbe és kedvemre válogattam az alkotások között, akár korai darabokra is rábukkanva. Egy idő után pedig cseréltünk is egymás között – emlékszik vissza Nemes Judit.

A gyűjteménnyel több művészettörténész, például Ébli Gábor is foglalkozott korábban, egy-egy részét pedig már láthatta a magyar közönség. A kiállítások rendezőivel folyamatos kapcsolatban áll Geskó Judit művészettörténész, aki szintén üdvözli, hogy a gyűjtemény Balatonfüredre kerül. – A Szépművészeti Múzeum gyűjteményei kapcsán folyamatosan figyelem a nemzetközi magángyűjtemények szerkezetét, vagyis hogy hol vannak a szellemileg rendkívül értékes képzőművészeti csomópontok, amelyekből akár fontos időszaki kiállításokat lehet felépíteni. A Vass gyűjtemény legutóbbi monográfiájában például párhuzamba lehetett állítani a veszprémi képtár és a Szépművészeti Múzeum műtárgyait.

Az 1980-as években Geskó Judit is hosszabb időt töltött Franciaországban, és a Szöllősi-Nagy – Nemes házaspár párizsi barátai közül sokakkal ő is közeli kapcsolatba került. Például Vera Molnárral és férjével, Molnár Ferenccel, akinek A tekintet szintaxisa című műve a Szépművészeti következő, monumentális kiállításában (Cezanne-tól Malevicsig – Árkádiától az absztrakcióig, kurátor: Geskó Judit, nyitás dátuma: 2021. október 28.) látens szellemi szálként húzódik majd végig.

– Andrással és Judittal szinte félszavakból értjük egymást – teszi egyértelművé Geskó Judit. –Szeretném felhívni a figyelmet a concretismo, vagyis a dél-amerikai konstruktív-konkrét művészet megjelenésére a gyűjteményben és ezáltal Magyarországon is. Ez egyértelműen a házaspár világpolgári alapszemléletét tükrözi, ugyanis Európa és az Egyesült Államok sem olyan régen fedezte fel magának a concretismot. A nagy áttörést egy dél-amerikai származású gyűjtő, Patricia Phelps de Cisneros jelentette: csodálatos gyűjteményének egy része ma már a New York-i Museum of Modern Art anyagát gazdagítja. Ő hat-nyolc évvel ezelőtt James Cuno szakmai közreműködésével egy vaskos könyvet adott ki a concretismoról, hangsúlyozva annak globális jelentőségét. Maga az anyag pedig egy nagy New York-i bemutató után került át a madridi Centro Cultural Reina Sofiaba, és az egekbe szökött a dél-amerikai konstruktív-konkrét művészet ázsiója. Meggyőződésem szerint ez fog történni a magyar neo-konstruktivizmussal is. Még egy erős fordulatra van szükség: egy átfogó kiállításra, hogy kötni lehessen őket Kassákhoz, Moholy-Nagyhoz és Bortnyikhoz.

A megismertetés és az edukáció fontosságát a gyűjtő házaspár is megkerülhetetlennek érzi. Ők maguk is alaposan felkészültek egy-egy vásárlás vagy műterem-látogatás előtt, a MoMű-ben pedig szeretnének bevezetni olyan múzeumpedagógiai módszert, ahol a gyerekek játszva ismerhetik meg a XX-XXI. századi művészet gondolkodási módját.

A Szöllősi-Nagy – Nemes gyűjtemény Balatonfüreden műemléki környezetben, a konkrét-konstruktivista művészethez méltó enteriőrben lel otthonra, amit építészként Vikár András és Lukács István, belsőépítészként Batisz Miklós, grafikusként pedig Farkas Anna gondjaira bíztak.

- A Kerek templom és a Szanatórium közti utca két épületében láthatják a jövő év második felétől Balatonfüred új kortárs múzeumának, a MOdern MŰtűrnak az anyagát – fogalmazott a Praeludium című tárlatot megnyitó Geskó Judit. – A gyűjtők a Blaha Lujza utca felújított épületeiben kortárs gyűjteményük legfontosabb darabjaiból állandó kiállítást rendeznek be, de könyvtár, történeti adattár és közösségi tér is kiegészíti majd a múzeumi kiállítótermeket. Terveik között egy nemzetközi oktató- és kutatóhely megteremtése, továbbá egy konferenciabázis létrehozása is szerepel. Egy Hollandiában felépített Nemzetközi Konkrét Művészeti Archívum füredi elhelyezése pedig kiegészítené majd a múzeum anyagát, több egyetem számára is lehetőséget nyitva forráskutatásokra – mondta Geskó Judit, hozzátéve: a gyűjtemény erős szellemi kapcsolatokat épít majd ki a zenei, irodalmi és képzőművészeti élet szereplőivel is.

Szöllősi-Nagy András és Nemes Judit műgyűjtő házaspár, Haász István és lánya, Haász Katalain képzőművészek

A jövő év február 9-ig a Vaszary Galériában megnézhető bemutatkozó tárlaton olyan művészek alkotásaival találkozhatunk, mint Bob Bonies, Botos Péter, Gael Bourmaud, Jean-François Dubreuil, Ézsiás István, Gáyor Tibor, Haász István, Hans-Jörg Glattfelder, Gerhard Hotter, Lantos Ferenc, Maurer Dóra, Molnár Vera, Claude Pasquet, Torsten Ridell, Sigurd Rompza, Albert Rubens, Sanchez és Zalavári József.