Tíz évünk maradt az emberi civilizáció megmentésére

 

Rendkívül nagy a baj, de még van lehetőségünk változtatni a folyamatokon, csak legyen rá elég időnk - Szathmáry Eörs evolúcióbiológus akadémikus így foglalta össze a Föld klímahelyzetét a minap Dörgicsén tartott előadásában, amit a Virágzó Dörgicse Civil Társaság szervezett. A Magyar Tudományos Akadémia Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottságának elnöke úgy fogalmazott: csak összefogással, a fiatalok aktív közreműködésével érhetők el eredmények. Egyetlen út van: az őszinte eszmecserék és viták mentén egyezségre kell jutniuk a világ döntéshozóinak, miközben mindenkinek a saját szintjén kell a lehető legtöbbet megtennie.

- Az embernek az az érzése, hogy elment a hajó.

- Jó esély van rá, hogy ez derüljön ki, méghozzá elég hamar, néhány évtizeden belül. Még nem tudjuk pontosan, mikor, azt viszont igen, hogy nincs sok időnk, és ez a legnagyobb baj. Akiknek én hiszek, azok azt mondják, hogy tíz éven belül világviszonylatban nagyon komoly intézkedéseket kellene foganatosítani, aminek én a jelét sem látom. Sokkal inkább azon gondolkodnak, hogy melyik háborút kezdjék el.

„Globális szinten egyre kevesebb ember rendelkezik a globális összvagyon egyre nagyobb hányada felett, ők a legnagyobb károsanyag-kibocsátók is egyben. Aki szegény, vagy épp háborúzik, annak pedig nem a fenntarthatóság a legfontosabb. A dubai milliomos 13 ezer kilométert repül magángépen Las Vegasba, hogy kielégítse a terhes felesége kaviár iránti sóvárgását.”

- Hogy lehet pesszimistaként optimistán cselekedni?

- Úgy, hogy az ember összeszorított foggal elgondolkodik, hogy ő mit tehet a folyamat megállítása érdekében és meg is teszi azt. Számomra ez az ismeretterjesztést jelenti, az akadémiai bizottságban pedig Magyarország fenntarthatóságához kapcsolódó kérdésekkel foglalkozunk. Letesszük a véleményünket a politikusok és az emberek elé, de az már nem rajtunk múlik, hogy mire használják.

„Szélsebesen kellene változnia a politikának is, ennek azonban nem látszanak a jelei. A kormányok időhorizontja világszerte a választási ciklusokra korlátozódik, pedig a politikusoknak is vannak gyerekeik és unokáik. Az utódok érdekükben is be kell vállalni a kényelmetlen, népszerűtlen döntéseket, hacsak nem szeretnék látni őket egy ijesztően leromlott világban tengődni. A nem pár évre választott Ferenc pápa a Laudato si című enciklikájában fejti ki nézeteit, de a dalai láma is ugyanerre figyelmeztet: egy véges rendszerben, mint a bolygónk, a növekedés nem fenntartható.”

- Vannak gyakorlati javaslatok, amikbe bele tud állni egy átlagember?

- Egészen egyszerű javaslatok is vannak, például hogy zöld területre nem építünk újat. Magyarországon sajnos ez a jellemző, a barnamezős beruházások és a régi házak felújítása helyett. Ez a csopaki ház, ahol most beszélgetünk, egykor a veszprémi Napló főszerkesztőjének a háza volt. Tőle egy német házaspár vásárolta meg, akik szépen karbantartották, de nem bíztak a magyar anyagokban, mindent Németországból hoztak a felújításokhoz. 2015-ben vettük meg mi, és külső szigeteléssel becsomagoltuk a házat. Mindenkinek tetszik, akkor tessék nekem megmagyarázni: miért nem újítják fel a régi házakat a Balaton körül?

- Máshol sem teszik.

- Pontosan. A magyar lakóépületek óriási problémája a hőszigetelés. Állandóan siránkozunk, hogy milyen drága az energia, és állítólag ezért szorulunk az oroszokra, de a házak szigetelésébe nem ruházunk be. Ez, és a zöldmezős beruházások már komoly volumen. Vagy miért engedjük szabadjára a kútfúrást? A mély kutak befertőzik a vízzáró réteg alatti, igazán értékes vizet, és attól kezdve az megszűnik ivóvíznek lenni. Nem igaz, hogy nincs tennivaló, de nem történik meg. Biden elnök azzal kampányolt, hogy leállnak a nagy olajberuházásokról, ehhez képest engedélyt adott éppen a Trump által elkezdett beruházásra. Itt tartunk, ne legyenek illúzióink.

„Tömegeket hajt az olcsó energia vágya, ami tovább pörgetné a termelést és a vásárlást, vagyis pillanatok alatt vágnánk tönkre a még meglévő bioszférát. Szöllősi-Nagy András világhírű hidrológus professzor (a füredi Modern Műtárban helyet kapó gyűjtemény társtulajdonosa) is átbillenési pontokra figyelmeztetve kongatja a vészharangot. Ezek átlépése után a beindult folyamat már nem visszafordítható. A grönlandi jég olvadása már túl is lehet ezen, vagyis hiába állítanánk meg a kibocsátást, már senki nem képes megakadályozni a további olvadást. A fényt visszaverő fehér jégfelület csökkenése újabb átbillenésekhez vezethet, ráadásul egyre gyorsabbá válik ez az ördögi kör. Vagyis létkérdés a klímaváltozás sebességének a csökkentése, ami elvileg még lehetséges.”

- A kapitalizmus megreformálására vagy egy másik gazdasági rendszerre való átállásra van javaslata bárkinek?

- Egyre inkább növekszik az a közgazdász réteg, akik a degrowth-t, a negatív növekedést, vagyis a bizonyos fokú szűkülést, visszalépést sürgetik. Ennek egyik eleme - amiről Jásdi István csopaki borász-közgazdásszal szoktunk beszélni -, hogy a reklámokat egész egyszerűen be kellene tiltani. Részben ezek juttattak bennünket oda, ahol vagyunk. Tényleg minden évben új autóra van szükség? A SAAB autógyártása azért szűnt meg, mert túl jó autókat csináltak, csak a formájuk kiment a divatból.

„Egy összeomlás fájdalmas. Elmegy az áram, a fűtés, nincs orvos, intézmény, hatóság. Számítások bizonyítják, hogy ha nem érkezik a boltokba élelem, akkor a nagyvárosokban az emberek tíz nap múlva garantáltan elkezdik gyilkolni egymást a még meglévő ennivalóért. A kapitalizmus zászlaja alatt mértéktelen kizsákmányolás zajlott, akár másik kontinensen is, és úgy tűnt, hogy korlátlan mértékben állnak rendelkezésre a nyersanyagok. Ma már tudjuk, hogy ezek tévutak, és a kapitalizmus eddig megszokott működési módján változtatni kell.”

- Lehet számítani arra, hogy valami változni fog?

- Igen, például azért, mert a döntéshozók, cégtulajdonosok gyerekei vagy az unokáik berontanak a szobába és megkérdezik, hogy „Papa, mégis mi a Jóistent csinálsz?!”. Növekszik azoknak a komoly üzletembereknek a száma, akik a saját cégükön belül megpróbálnak lépéseket tenni. Ez azonban egy lassú folyamat és viszonylag kevés embert érint, de mindenképpen el kell mozdulni, hogy ne a növekedést hajszoljuk, hanem a fenntarthatóságra koncentráljunk. Nem is fenntarthatósági, sokkal inkább fennmaradási kérdésről van szó.

„A klasszikus közgazdaságtan a versenyt isteníti, az alapjaiból pedig hiányzik az együttműködés igénye, pedig évmilliókkal ezelőtt már a Homo erectus is társadalomban, kooperatív szituációban élt. Az üzleti iskolákban máig tanított önzés rendkívül káros, mert a kooperáció ellen hat, fokozva ezzel a bajt. Nem volt még példa olyan méretű globális együttműködésre, amivel a mostani problémák leküzdhetőek lennének, nem is biztos, hogy képesek vagyunk rá, de más esélyünk egyszerűen nincs.”

- Előfordulhat, hogy ha elhibázzuk, akkor az emberi faj kihal?

- Nem hinném, bár nem lehetetlen, De a civilizációnk, a kultúránk rendkívül sérülékeny, időnk pedig igen kevés van. Ahogy Ady írja: „Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn, / Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák”. A mai világunkban megvannak a nagy eszmék, amiket komolyan kéne venni, ehhez képest ismét egyre inkább háborúkkal foglalkozunk.

- Evolúciós szempontból mi van belénk kódolva?

- Az emberiség kialakulása során a csoportok egymással küzdöttek, például a csimpánzok, akik ráadásul ha elkapnak egy másik csoportból valót, akkor jól meg is kínozzák. Na, ők a legközelebbi rokonaink, ötmillió évvel ezelőtt váltunk el tőlük. Az emberi faj kialakulása során fontos volt a parokiális altruizmus, ami azt jelenti, hogy szoros volt az együttműködés a csoporton belül, és ellenségeskedés a csoportok között. Ez sokat segített az intelligenciánk fejlődésében, és növekedett az együttműködés akciórádiusza, de azt nem tudom, hogy globális mértékben lehet-e kellő hatékonyságú együttműködést csinálni. Szkeptikus vagyok, erre senki sem szelektálódott.

„Az ember, mint emlősállat genetikai öröksége, hogy a későbbi jutalmak értékét kisebb súllyal veszi figyelembe, vagyis biológiailag arra vagyunk kódolva, hogy a jövőbeni katasztrófák lehetőségét eltoljuk magunktól, és ez végzetes lehet. Az egyetlen sanszunk, hogy értelemmel bíró biológiai lények vagyunk, és kellő számban felfogjuk, hogy ha mindent a jelenlegi formában folytatunk, akkor az emberi civilizáció fejre áll. Ebben a ma élő kutatók 99,9 százaléka egy véleményen van. Genetikai alapú az a képességünk is, hogy  nagyszámú nem rokon emberrel is együtt tudunk élni és kooperálni. Mi lenne, ha ezt nem a terjeszkedési versenyben kamatoztatnánk, hanem a túlélésünkben?”

- A legfőbb sajátosságunkra, a gondolat erejére építhetünk?

- Richard Dawkins Az önző gén című könyvének utolsó fejezetében leírja, hogy van egy csodálatos kulturális öröklődési rendszerünk. A mém fogalma tőle származik, ami szerinte az egymásnak átadott ismeretek egysége, és a mémek segítségével úrrá lehetünk a gének önzésén. Vagyis a hétköznapi életünkben is előfordul, hogy erős késztetést érzünk valamire, de átgondoljuk, és mégsem tesszük meg, mert például rossz következményekkel járna. A mémek, az ismeretek segítségével az önző génjeink kordában tarthatók. Az emberiség fennmaradása tehát egy kulturális evolúciós kérdés.

- Csak legyen elég időnk a pozitív irányú elmozdulásra.

- Kevésbé lennék ideges, ha lenne egy évszázadnyi, mert akkor kis lépésekkel is lehetne haladni.

- Egy fél évszázadnyi volt, 1970 óta ismert a probléma.

- Igen, de akkor még kevesen hitték el. Ma már sokkal többen tudják, hogy nagy baj van, közülük sajnos többen teljesen lebénulnak Dr. Dúll Andrea nagyon komolyan foglalkozik ezzel a kérdéskörrel.

- A klímaszorongás oldása lehat a cselekvés?

- Szerintem igen, de ezt a folyamatot segíteni kell, be kell vonni őket. Aki lefagy, az ugyanazt csinálja, mint akit nem érdekel a klímahelyzet vagy a járványhelyzet.

„Sokan a saját környezetüket sem ismerik, de sportot űznek a turisztikai repülőutakból, ami óriási környezeti terheléssel jár, miközben hozzák-viszik a vírusokat, például a covidot. A világjárványok terjedésének a kórokozók és paraziták klíma miatti vándorlása sem tesz jót. A madárinfluenza-vírus kockázata épp most ugrott meg, egyre több emlősből mutatták ki. A betegségterhelés könnyen összeroppanthatja a világgazdaságot, ami magával rántja az általunk alkotott és ismert, mostani világunkat.”

- Az információk terjesztésére van egy globális rendszerünk, úgy hívják, hogy internet.

- Sajnos kutatások bizonyítják, hogy az internet sokkal alkalmasabb az ostobaságok, mint az okos információk terjesztésére. Olyan bűnözők, mint Zuckerberg – akinek a véleményem szerint már rég börtönben kellene lennie – rá is erősítenek a visszhang-buborékokkal, ahol mindenki csak a hasonszőrűvel beszél. A facebookon kialakult az ostobák világméretű szövetsége. Korábban nagy számban az írott sajtóban lehetett megjelenni, de azt szerkesztették, manapság pedig bárki írhat hülyeségeket, ráadásul álnéven.

- A mesterséges intelligenciát fel tudjuk használni a klímakérdés megoldásának érdekében?

-  Az MI egy eszköz, amit lehet jóra és rosszra is használni. mint például az atomenergiát. (Megjegyzem: szerintem az maghasadáson alapuló atomenergia-termelés hosszútávon fenntarthatatlan, de az átmenetet nem lehet levezényelni nélküle.) Például az MI segítségével megoldatlan kémiai kérdésekben sikerült eljutni a megoldásig, bár nem értjük, hogyan jutott oda el, de működik. Megkerülő kérdésekkel azt is ki lehet belőle szedni, hogyan készítsünk atombombát, ami ugye már nem annyira vidám. Politikai vagy vállalati döntésekhez is fel fogják használni, ahol már idegesítő lesz, hogy miért azt mondja, amit mond.

- Egy tőlünk független evolúciós rendszerről van szó?

- Az lehet, és erről szeretnék is írni a Nature-ben. Erre utaló jel, hogy például bizonyos computer-vírusok rendkívül adaptívak, alkalmazkodnak a körülményekhez, és ha egy őrült ember olyan vírust csinál, ami mesterséges intelligencia is, akkor a rendszer felfogja, hogy őt meg akarják semmisíteni. A vírus tudatosan fogja módosítani a következő generációjának a tagjait, és eszébe juthat, hogy legjobb védekezés a támadás. Előfordulhat, hogy a legveszélyesebb vírusirtó programokat előállító cégekre megsemmisítő csapást mér. Ha az evolúciós folyamatoknak bármilyen rendszer megfelel (szaporodhat, van öröklődés, öröklődő változékonyság és a változatok el tudják magukat terjeszteni), ott megjelenik az önérdek. Az MI önérdeke enyhén szólva sem biztos, hogy egybe fog esni az emberek önérdekével. A Google-től távozó Geoffrey Hinton (a mélytanulási algoritmus feltalálója) is az emberiség egzisztenciális fenyegetettségéről beszél, és én egyetértek vele. Egyesek szerint ez komolyabb probléma, mint a klíma. Érdekes korban élünk, unatkozni biztos nem fogunk.

- Amikor épp nem az emberiség fennmaradásán gondolkodik, akkor Ön evolúcióbiológusként alapkutató. Mi foglalkoztatja most?

- Az élet kialakulása érdekel, úgy gondolom, hogy értem és szeretném is megcsinálni. Az Európai Kutatási Tanácstól (ERC) három kutatótársammal most nyertünk meg egy hatéves, 13 millió eurós pályázatot, azzal a céllal, hogy egyszerű, de már élőnek tekinthető kémiai rendszereket állítsunk elő. Ahogy az a természetes evolúció során is megtörtént, de mi nem a ma ismert biológiai anyagokkal fogunk dolgozni. Ezzel szeretnék foglalkozni, de muszáj az akkumulátorgyárakkal is, mert ha az emberi civilizáció összeomlik, akkor minden egyéb feleslegessé válik. Két vegyész és egy molekulár-biológus van a csapatban, én pedig elméleti biológusként vagyok első az egyenlők között. A kutatótársaim azt kérték, hogy ne Magyarországról pályázzak, mert akár tudat alatt is befolyásolhatja a bírálókat, úgyhogy a következő hat évben „német” leszek, és ez nem először fordul elő.

- Emellett pedig egy kisfaluban, a dörgicsei kiskocsmában 30-50 ember előtt tart előadást a klímaügyről.

- Igen, ez az életem közszolgálati része, amit nagyon fontosnak tartok. Ebben Habsburg Otto elveit követem, aki sose válogatott a közönsége között azok száma és rangja szerint.

 

Szathmáry Eörs Széchenyi-díjas evolúcióbiológus, a Hun-Ren Ökológiai Központjának kutatóprofesszora, az MTA rendes tagja, az ELTE TTK Biológia Intézetének egyetemi tanára.

(Az írás a Balatonfüredi Napló 2024. évi 1. számában jelent meg.)