Tíz évünk maradt az emberi civilizáció megmentésére

 

Rendkívül nagy a baj, de még van lehetőségünk változtatni a folyamatokon, csak legyen rá elég időnk - Szathmáry Eörs evolúcióbiológus akadémikus így foglalta össze a Föld klímahelyzetét a minap Dörgicsén tartott előadásában, amit a Virágzó Dörgicse Civil Társaság szervezett. A Magyar Tudományos Akadémia Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottságának elnöke úgy fogalmazott: csak összefogással, a fiatalok aktív közreműködésével érhetők el eredmények. Egyetlen út van: az őszinte eszmecserék és viták mentén egyezségre kell jutniuk a világ döntéshozóinak, miközben mindenkinek a saját szintjén kell a lehető legtöbbet megtennie.

- Az embernek az az érzése, hogy elment a hajó.

- Jó esély van rá, hogy ez derüljön ki, méghozzá elég hamar, néhány évtizeden belül. Még nem tudjuk pontosan, mikor, azt viszont igen, hogy nincs sok időnk, és ez a legnagyobb baj. Akiknek én hiszek, azok azt mondják, hogy tíz éven belül világviszonylatban nagyon komoly intézkedéseket kellene foganatosítani, aminek én a jelét sem látom. Sokkal inkább azon gondolkodnak, hogy melyik háborút kezdjék el.

„Globális szinten egyre kevesebb ember rendelkezik a globális összvagyon egyre nagyobb hányada felett, ők a legnagyobb károsanyag-kibocsátók is egyben. Aki szegény, vagy épp háborúzik, annak pedig nem a fenntarthatóság a legfontosabb. A dubai milliomos 13 ezer kilométert repül magángépen Las Vegasba, hogy kielégítse a terhes felesége kaviár iránti sóvárgását.”

- Hogy lehet pesszimistaként optimistán cselekedni?

- Úgy, hogy az ember összeszorított foggal elgondolkodik, hogy ő mit tehet a folyamat megállítása érdekében és meg is teszi azt. Számomra ez az ismeretterjesztést jelenti, az akadémiai bizottságban pedig Magyarország fenntarthatóságához kapcsolódó kérdésekkel foglalkozunk. Letesszük a véleményünket a politikusok és az emberek elé, de az már nem rajtunk múlik, hogy mire használják.

„Szélsebesen kellene változnia a politikának is, ennek azonban nem látszanak a jelei. A kormányok időhorizontja világszerte a választási ciklusokra korlátozódik, pedig a politikusoknak is vannak gyerekeik és unokáik. Az utódok érdekükben is be kell vállalni a kényelmetlen, népszerűtlen döntéseket, hacsak nem szeretnék látni őket egy ijesztően leromlott világban tengődni. A nem pár évre választott Ferenc pápa a Laudato si című enciklikájában fejti ki nézeteit, de a dalai láma is ugyanerre figyelmeztet: egy véges rendszerben, mint a bolygónk, a növekedés nem fenntartható.”

- Vannak gyakorlati javaslatok, amikbe bele tud állni egy átlagember?

- Egészen egyszerű javaslatok is vannak, például hogy zöld területre nem építünk újat. Magyarországon sajnos ez a jellemző, a barnamezős beruházások és a régi házak felújítása helyett. Ez a csopaki ház, ahol most beszélgetünk, egykor a veszprémi Napló főszerkesztőjének a háza volt. Tőle egy német házaspár vásárolta meg, akik szépen karbantartották, de nem bíztak a magyar anyagokban, mindent Németországból hoztak a felújításokhoz. 2015-ben vettük meg mi, és külső szigeteléssel becsomagoltuk a házat. Mindenkinek tetszik, akkor tessék nekem megmagyarázni: miért nem újítják fel a régi házakat a Balaton körül?

- Máshol sem teszik.

- Pontosan. A magyar lakóépületek óriási problémája a hőszigetelés. Állandóan siránkozunk, hogy milyen drága az energia, és állítólag ezért szorulunk az oroszokra, de a házak szigetelésébe nem ruházunk be. Ez, és a zöldmezős beruházások már komoly volumen. Vagy miért engedjük szabadjára a kútfúrást? A mély kutak befertőzik a vízzáró réteg alatti, igazán értékes vizet, és attól kezdve az megszűnik ivóvíznek lenni. Nem igaz, hogy nincs tennivaló, de nem történik meg. Biden elnök azzal kampányolt, hogy leállnak a nagy olajberuházásokról, ehhez képest engedélyt adott éppen a Trump által elkezdett beruházásra. Itt tartunk, ne legyenek illúzióink.

„Tömegeket hajt az olcsó energia vágya, ami tovább pörgetné a termelést és a vásárlást, vagyis pillanatok alatt vágnánk tönkre a még meglévő bioszférát. Szöllősi-Nagy András világhírű hidrológus professzor (a füredi Modern Műtárban helyet kapó gyűjtemény társtulajdonosa) is átbillenési pontokra figyelmeztetve kongatja a vészharangot. Ezek átlépése után a beindult folyamat már nem visszafordítható. A grönlandi jég olvadása már túl is lehet ezen, vagyis hiába állítanánk meg a kibocsátást, már senki nem képes megakadályozni a további olvadást. A fényt visszaverő fehér jégfelület csökkenése újabb átbillenésekhez vezethet, ráadásul egyre gyorsabbá válik ez az ördögi kör. Vagyis létkérdés a klímaváltozás sebességének a csökkentése, ami elvileg még lehetséges.”

- A kapitalizmus megreformálására vagy egy másik gazdasági rendszerre való átállásra van javaslata bárkinek?

- Egyre inkább növekszik az a közgazdász réteg, akik a degrowth-t, a negatív növekedést, vagyis a bizonyos fokú szűkülést, visszalépést sürgetik. Ennek egyik eleme - amiről Jásdi István csopaki borász-közgazdásszal szoktunk beszélni -, hogy a reklámokat egész egyszerűen be kellene tiltani. Részben ezek juttattak bennünket oda, ahol vagyunk. Tényleg minden évben új autóra van szükség? A SAAB autógyártása azért szűnt meg, mert túl jó autókat csináltak, csak a formájuk kiment a divatból.

„Egy összeomlás fájdalmas. Elmegy az áram, a fűtés, nincs orvos, intézmény, hatóság. Számítások bizonyítják, hogy ha nem érkezik a boltokba élelem, akkor a nagyvárosokban az emberek tíz nap múlva garantáltan elkezdik gyilkolni egymást a még meglévő ennivalóért. A kapitalizmus zászlaja alatt mértéktelen kizsákmányolás zajlott, akár másik kontinensen is, és úgy tűnt, hogy korlátlan mértékben állnak rendelkezésre a nyersanyagok. Ma már tudjuk, hogy ezek tévutak, és a kapitalizmus eddig megszokott működési módján változtatni kell.”

- Lehet számítani arra, hogy valami változni fog?

- Igen, például azért, mert a döntéshozók, cégtulajdonosok gyerekei vagy az unokáik berontanak a szobába és megkérdezik, hogy „Papa, mégis mi a Jóistent csinálsz?!”. Növekszik azoknak a komoly üzletembereknek a száma, akik a saját cégükön belül megpróbálnak lépéseket tenni. Ez azonban egy lassú folyamat és viszonylag kevés embert érint, de mindenképpen el kell mozdulni, hogy ne a növekedést hajszoljuk, hanem a fenntarthatóságra koncentráljunk. Nem is fenntarthatósági, sokkal inkább fennmaradási kérdésről van szó.

„A klasszikus közgazdaságtan a versenyt isteníti, az alapjaiból pedig hiányzik az együttműködés igénye, pedig évmilliókkal ezelőtt már a Homo erectus is társadalomban, kooperatív szituációban élt. Az üzleti iskolákban máig tanított önzés rendkívül káros, mert a kooperáció ellen hat, fokozva ezzel a bajt. Nem volt még példa olyan méretű globális együttműködésre, amivel a mostani problémák leküzdhetőek lennének, nem is biztos, hogy képesek vagyunk rá, de más esélyünk egyszerűen nincs.”

- Előfordulhat, hogy ha elhibázzuk, akkor az emberi faj kihal?

- Nem hinném, bár nem lehetetlen, De a civilizációnk, a kultúránk rendkívül sérülékeny, időnk pedig igen kevés van. Ahogy Ady írja: „Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn, / Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák”. A mai világunkban megvannak a nagy eszmék, amiket komolyan kéne venni, ehhez képest ismét egyre inkább háborúkkal foglalkozunk.

- Evolúciós szempontból mi van belénk kódolva?

- Az emberiség kialakulása során a csoportok egymással küzdöttek, például a csimpánzok, akik ráadásul ha elkapnak egy másik csoportból valót, akkor jól meg is kínozzák. Na, ők a legközelebbi rokonaink, ötmillió évvel ezelőtt váltunk el tőlük. Az emberi faj kialakulása során fontos volt a parokiális altruizmus, ami azt jelenti, hogy szoros volt az együttműködés a csoporton belül, és ellenségeskedés a csoportok között. Ez sokat segített az intelligenciánk fejlődésében, és növekedett az együttműködés akciórádiusza, de azt nem tudom, hogy globális mértékben lehet-e kellő hatékonyságú együttműködést csinálni. Szkeptikus vagyok, erre senki sem szelektálódott.

„Az ember, mint emlősállat genetikai öröksége, hogy a későbbi jutalmak értékét kisebb súllyal veszi figyelembe, vagyis biológiailag arra vagyunk kódolva, hogy a jövőbeni katasztrófák lehetőségét eltoljuk magunktól, és ez végzetes lehet. Az egyetlen sanszunk, hogy értelemmel bíró biológiai lények vagyunk, és kellő számban felfogjuk, hogy ha mindent a jelenlegi formában folytatunk, akkor az emberi civilizáció fejre áll. Ebben a ma élő kutatók 99,9 százaléka egy véleményen van. Genetikai alapú az a képességünk is, hogy  nagyszámú nem rokon emberrel is együtt tudunk élni és kooperálni. Mi lenne, ha ezt nem a terjeszkedési versenyben kamatoztatnánk, hanem a túlélésünkben?”

- A legfőbb sajátosságunkra, a gondolat erejére építhetünk?

- Richard Dawkins Az önző gén című könyvének utolsó fejezetében leírja, hogy van egy csodálatos kulturális öröklődési rendszerünk. A mém fogalma tőle származik, ami szerinte az egymásnak átadott ismeretek egysége, és a mémek segítségével úrrá lehetünk a gének önzésén. Vagyis a hétköznapi életünkben is előfordul, hogy erős késztetést érzünk valamire, de átgondoljuk, és mégsem tesszük meg, mert például rossz következményekkel járna. A mémek, az ismeretek segítségével az önző génjeink kordában tarthatók. Az emberiség fennmaradása tehát egy kulturális evolúciós kérdés.

- Csak legyen elég időnk a pozitív irányú elmozdulásra.

- Kevésbé lennék ideges, ha lenne egy évszázadnyi, mert akkor kis lépésekkel is lehetne haladni.

- Egy fél évszázadnyi volt, 1970 óta ismert a probléma.

- Igen, de akkor még kevesen hitték el. Ma már sokkal többen tudják, hogy nagy baj van, közülük sajnos többen teljesen lebénulnak Dr. Dúll Andrea nagyon komolyan foglalkozik ezzel a kérdéskörrel.

- A klímaszorongás oldása lehat a cselekvés?

- Szerintem igen, de ezt a folyamatot segíteni kell, be kell vonni őket. Aki lefagy, az ugyanazt csinálja, mint akit nem érdekel a klímahelyzet vagy a járványhelyzet.

„Sokan a saját környezetüket sem ismerik, de sportot űznek a turisztikai repülőutakból, ami óriási környezeti terheléssel jár, miközben hozzák-viszik a vírusokat, például a covidot. A világjárványok terjedésének a kórokozók és paraziták klíma miatti vándorlása sem tesz jót. A madárinfluenza-vírus kockázata épp most ugrott meg, egyre több emlősből mutatták ki. A betegségterhelés könnyen összeroppanthatja a világgazdaságot, ami magával rántja az általunk alkotott és ismert, mostani világunkat.”

- Az információk terjesztésére van egy globális rendszerünk, úgy hívják, hogy internet.

- Sajnos kutatások bizonyítják, hogy az internet sokkal alkalmasabb az ostobaságok, mint az okos információk terjesztésére. Olyan bűnözők, mint Zuckerberg – akinek a véleményem szerint már rég börtönben kellene lennie – rá is erősítenek a visszhang-buborékokkal, ahol mindenki csak a hasonszőrűvel beszél. A facebookon kialakult az ostobák világméretű szövetsége. Korábban nagy számban az írott sajtóban lehetett megjelenni, de azt szerkesztették, manapság pedig bárki írhat hülyeségeket, ráadásul álnéven.

- A mesterséges intelligenciát fel tudjuk használni a klímakérdés megoldásának érdekében?

-  Az MI egy eszköz, amit lehet jóra és rosszra is használni. mint például az atomenergiát. (Megjegyzem: szerintem az maghasadáson alapuló atomenergia-termelés hosszútávon fenntarthatatlan, de az átmenetet nem lehet levezényelni nélküle.) Például az MI segítségével megoldatlan kémiai kérdésekben sikerült eljutni a megoldásig, bár nem értjük, hogyan jutott oda el, de működik. Megkerülő kérdésekkel azt is ki lehet belőle szedni, hogyan készítsünk atombombát, ami ugye már nem annyira vidám. Politikai vagy vállalati döntésekhez is fel fogják használni, ahol már idegesítő lesz, hogy miért azt mondja, amit mond.

- Egy tőlünk független evolúciós rendszerről van szó?

- Az lehet, és erről szeretnék is írni a Nature-ben. Erre utaló jel, hogy például bizonyos computer-vírusok rendkívül adaptívak, alkalmazkodnak a körülményekhez, és ha egy őrült ember olyan vírust csinál, ami mesterséges intelligencia is, akkor a rendszer felfogja, hogy őt meg akarják semmisíteni. A vírus tudatosan fogja módosítani a következő generációjának a tagjait, és eszébe juthat, hogy legjobb védekezés a támadás. Előfordulhat, hogy a legveszélyesebb vírusirtó programokat előállító cégekre megsemmisítő csapást mér. Ha az evolúciós folyamatoknak bármilyen rendszer megfelel (szaporodhat, van öröklődés, öröklődő változékonyság és a változatok el tudják magukat terjeszteni), ott megjelenik az önérdek. Az MI önérdeke enyhén szólva sem biztos, hogy egybe fog esni az emberek önérdekével. A Google-től távozó Geoffrey Hinton (a mélytanulási algoritmus feltalálója) is az emberiség egzisztenciális fenyegetettségéről beszél, és én egyetértek vele. Egyesek szerint ez komolyabb probléma, mint a klíma. Érdekes korban élünk, unatkozni biztos nem fogunk.

- Amikor épp nem az emberiség fennmaradásán gondolkodik, akkor Ön evolúcióbiológusként alapkutató. Mi foglalkoztatja most?

- Az élet kialakulása érdekel, úgy gondolom, hogy értem és szeretném is megcsinálni. Az Európai Kutatási Tanácstól (ERC) három kutatótársammal most nyertünk meg egy hatéves, 13 millió eurós pályázatot, azzal a céllal, hogy egyszerű, de már élőnek tekinthető kémiai rendszereket állítsunk elő. Ahogy az a természetes evolúció során is megtörtént, de mi nem a ma ismert biológiai anyagokkal fogunk dolgozni. Ezzel szeretnék foglalkozni, de muszáj az akkumulátorgyárakkal is, mert ha az emberi civilizáció összeomlik, akkor minden egyéb feleslegessé válik. Két vegyész és egy molekulár-biológus van a csapatban, én pedig elméleti biológusként vagyok első az egyenlők között. A kutatótársaim azt kérték, hogy ne Magyarországról pályázzak, mert akár tudat alatt is befolyásolhatja a bírálókat, úgyhogy a következő hat évben „német” leszek, és ez nem először fordul elő.

- Emellett pedig egy kisfaluban, a dörgicsei kiskocsmában 30-50 ember előtt tart előadást a klímaügyről.

- Igen, ez az életem közszolgálati része, amit nagyon fontosnak tartok. Ebben Habsburg Otto elveit követem, aki sose válogatott a közönsége között azok száma és rangja szerint.

 

Szathmáry Eörs Széchenyi-díjas evolúcióbiológus, a Hun-Ren Ökológiai Központjának kutatóprofesszora, az MTA rendes tagja, az ELTE TTK Biológia Intézetének egyetemi tanára.

(Az írás a Balatonfüredi Napló 2024. évi 1. számában jelent meg.)

Most vagy soha?

 

A modern élet egyszemélyes közösségeket hozott, csaknem nyolcmilliárdan vagyunk a bolygón, a tulajdonlás dívik mindenek felett, miközben kevés kiváltságos kezében összpontosul a javak nyolcvan százaléka, akik elkülönülve élnek. De legalább a csaknem kilencmilliárd tonna műanyagunk itt van velünk, a szén-dioxidunk és a metánunk úgyszintén, a reklámok pedig további fogyasztásra ösztönöznek, holott a jelenlegi ipar egytizede is elő tudná állítani azt, amire igazán szükségünk van. Év végi vissza- és előretekintés Csányi Vilmos etológus-íróval, aki a Zsidó Kiválóságok Házában tartott előadást.

- Megjósolható az emberiség jövője?

- Tudományosan semmiféle jóslásnak nincs helye. Most ért véget az ENSZ klíma-csúcstalálkozója, ahova magánrepülővel érkeztek a résztvevők és messze alulteljesítettek. A világnak nem a több millió tonnányi szén-dioxid a legfőbb probléma – az a végső felületen jelenik meg -, hanem a fogyasztás. A szén-dioxid kibocsátásban például 17%-os részt tesz ki a ruhaipar, pedig lehet tartós ruhákat is készíteni. Az én gyerekkoromban ünnepnapnak számított, amikor nagy ritkán ruhát vettek, a cipőt pedig a suszter meg tudta javítani. Most már alig vannak suszterek, mert el kell dobni a cipőt. Kultúrát kellene váltani, amiben a tárgyak, a ruhák, a bútorok és az eszközök megbízhatóan időtállóak. Nem olyat kellene gyártani – és megvenni -, ami egy-két éven belül garantáltan elromlik, s arra kellene büszkének lenni, hogy ezt még az apám is használta. Ez sokat segítene a bolygón, de pillanatnyilag a nyomát sem látom.

- Vannak az emberiségbe evolúciós fékek kódolva, amik megakadályozzák saját magának a kipusztítását?

- Nincsenek. Az evolúció során az ember száz-százötven fős közösségekre lett optimalizálva. A kialakult emberi közösségek képesek a csoport érdekében különféle konstrukciókat, elképzeléseket létrehozni, például hogyan szerzünk táplálékot, erőforrásokat vagy hogyan védjük meg magunkat. Mindenki érti a nagy, közös célt és van benne valami része. Ez a mai napig megmaradt, épp ezt használja ki a politika és a különféle ideológiák. Van azonban egy lényegi különbség: amíg a közösség a fennmaradás érdekét szolgáló, elérhető célokat fogalmazott meg, amire az életben maradáshoz és a következő generáció létrehozásához volt szükség, addig ma a célok mesék, a hozzájuk vezető út pedig teljesen bizonytalan. Már rég nem arról szólnak, hogyan élje meg az ember az életét és miként legyenek gyerekei. Helyette a hatékonyságot és a millió tonnás termelést próbálják célnak álcázni. Az ember tehát kis csoportban – összhangban az adottságaival – jól működött, ez viszont nyolcmilliárd ember esetében megszalad. Nagy célként fantazmagóriákat állítanak elénk, amik károsan megvalósíthatatlanok és rengeteg szén-dioxid kibocsátással járnak.

- Az emberi faj tehát egy megszaladási fázisba került és kipusztulhat?

- Ebbe a fokozatba kapcsolt és közben különböző szerveződési szintek jönnek létre. Az ember individualizálódott, vagyis mindenki úgy viselkedik, mintha egy egyszemélyes közösség lenne, de efölé épültek társadalmak, államok és a bolygó egésze is. Minden ilyen szerveződés – nem tudatosan – a saját védelme, megmaradása érdekében szerveződik. A bolygó egésze egy primitív intelligencia, de számos jele van annak, hogy képes hosszú távon megoldani például a klímaváltozás problémáját. A kérdés az, hogy ez a hosszú táv elég rövid lesz-e ahhoz, hogy a változás végbemenjen. A kultúra megváltoztatása egy lehetőség, ha mindenki ezzel törődne, akkor egy-két generáció alatt véghezvihető lenne. Amíg ezzel gyakorlatilag senki sem törődik, addig várunk. De: nem dobták le a harmadik atombombát. Ez azt mutatja, hogy a globális intelligencia képes értelmes dolgokat csinálni: elhitették az emberekkel, hogy ha még egyet ledobnak, akkor az egész világ katasztrófába torkollik. A száz évvel ezelőtti éhínséghez fogható jelenleg nincs, hála a globális szerveződésnek, amit a mostani járvány idején is meg lehetett tapasztalni: a különféle országok járvánnyal kapcsolatos összefogása száz évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, s egyre hatékonyabb lesz. Vagyis szerveződik egy nem hierarchikus, globális intelligencia, s lehet, hogy ez lesz a megoldás, de ez most még megjósolhatatlan.

- Ez egy mesterséges intelligencia lesz?

- Nem. A globális intelligencia nyolcmilliárd paralel, párhuzamosan kötött emberi agyból létrehozható intelligencia.

- És ehhez kell egy katasztrófa, ami cselekvési szintre emeli az emberi gondolatokat?

- Minden intelligenciának az a funkciója, hogy a szerveződésének a folyamatos biológiai létét és a szaporodását biztosítsa, alkalmazkodva az adott környezethez. Az emberiség létezéséhez olyan dolgokat kell csinálni, ami nem lokális kiscsoportok, hanem az egész szerveződés érdeke, mivel ez a kiscsoportok érdeke is egyben. A klímacsúcson is erről folyt a vita: ki-mennyi támogatást kapjon, és a klímaváltozásért felelős úgynevezett nyugati államok fizessenek a gyengébb országoknak. Hosszú idő, mire kialakul és mindenki elfogadja s be is tartja az osztozkodás módszereit. Ahogy egyre romlik a helyzet valószínűleg felgyorsul az egyezkedés, és lehet izgulni, hogy ez időben, a globális rendszer szétesése előtt megvalósuljon.

- Az említett túlfogyasztásnak lehet oka a reklámok által sugallt illúzió, miszerint ha „gazdagabb” közegben élünk, akkor boldogabbak leszünk? A végtelenségig fokozható a boldogság-érzetünk?

- Az evolúcióban minden tulajdonságnak biológiai szabályozása van és a megszaladása káros. Nem iszunk ötször annyit, mint amennyire szükségünk van és annyit tudunk enni, amennyi belénk fér. A közösség védelmével megjelent a bírhatnék tulajdonság, hogy tárgyaink, eszközeink legyenek. Amíg csak egyénileg vagy kisebb csoportban élt az ember, addig nem volt káros, ha azt gondolta, hogy az egész őserdő az övé, nem jelent meg hozzá egy evolúciós korlát. Ha valakinek nem elég két ház, hanem tíz kell, hozzá két palota, három jacht és még egy űrhajó is, az csak fantázia-birtoklás, mert akinek jachtja van, ahhoz kell legénység, kapitány, kikötők, szerződések, egy évben háromszor odamegy, és egy hétig utazik – ezt másképp is meg tudná tenni, nem kell hozzá tulajdon. Kis méretben talán előnyös volt a tulajdonlás, mostani méretében viszont rendkívül káros.

- És kulturálisan vissza kellene fogni.

- Most jelent meg Kim Stanley Robinson A Jövő Minisztériuma című igen jó amerikai sci-fije, ami szerint például lehet korlátozni a jövedelmeket. Ma a jövedelem aránya – a legszegényebbtől a leggazdagabbig – akár tízmilliószoros is lehet. Lehet azt mondani például, hogy egy vállalaton belül ez csak tízszeres lehet, ami még mindig nagyon sok és ettől még mindenki nagyon dolgozik, de megszűnne a legfelsőbb réteg bírhatnék-túltengése. Szigorú ellenőrzés alá lehet tenni a pénz áramlását és adóztatni, vagy megszüntetni a Kajmán-szigeteki rafinált megoldásokat. A glóbusznak együttesen kell elhatározni, hogy fekete pénz és titkos jövedelem márpedig többé nincs, a megakadályozására pedig vannak számítógépes módszerek. Ezek olyan kisebb korlátok, amit az embereknek el kell tudni viselni. Előbb-utóbb rá fogunk kényszerülni, kérdés, hogy elég gyorsan jön-e ez el.

- Elég sok félreértés övezi a klíma-kérdést.

- Épp a napokban Bálint Csanád nyelvész kollégánk írt arról, hogy a nyelv segítségével fedik el a valós helyzetet azok, akiknek ez az érdekük: az üvegházról például mindenki azt gondolja, hogy egy kellemes, meleg hely, de itt pokol lesz, nem kellemes üvegház, tűzforróság, szárazság, vihar és más effélék. Tehát nem klímaváltozásáról kell beszélni, hanem klímakatasztrófáról, mert nyolcmilliárd ember katasztrófaként fogja megélni. Akik épp a karácsonyi ajándékaik vásárlását tervezik, azok ügyelnek a szén-dioxid kibocsátására, miközben rengeteg dolgot összevesznek. Azt kell nekik mondani: emberek, csak egy jelképes, pici dolgot vegyetek karácsonyra, mert ez kell a klímakatasztrófa megállításához. Nem azt, hogy vásároljatok nyugodtan, aztán majd csökken a szén-dioxid termelés. Arra kell rámutatnia a kultúrának, hogy itt valami szörnyű dolog történik.

- A felnövekvő nemzedék felkészíthető arra, hogy mi vár rájuk?

- Meg kell változtatni a nyelvet, felmutatva az ok és okozati láncot, ahol a végén van a szén-dioxid, az elején pedig az, hogy új cipőt akarsz a régi megjavíttatása helyett. Ezt sokszor el kell magyarázni mindenkinek, mindenhol. Más út nincs.

- Javíthatja a helyzetet, ha több nő kerül döntési pozícióba?

- Meggyőződésem, hogy igen. Települési vagy országos döntéshozói szerveknél alapból ötven százalék hölgy kell, hogy legyen, mivel a társadalom fele is hölgy. Nem lehet azt várni, hogy szociális problémákat férfiak oldjanak meg. Nem tudják megoldani, mert nem érzik, nem tudnak ráhangolódni. Rendkívül primitív közösségekben vadászni, háborúzni valóban jobbak voltak a férfiak, de most, amikor békésen, nyugodtan kellene élni, a hölgyekre van szükség. Ez nem tükröződik a politikában, ami hosszabbítja, elkeni a megoldásokat.

- A klímacsúcson is ez az elkenés volt tapasztalható.

- Kimutatták, hogy hány száz vezető érkezett magánrepülővel. Könyörgöm, ha a klímakatasztrófa megakadályozását célzó beszélgetésre valaki magángéppel érkezik, azzal azt demonstrálja, hogy eszébe sem jut a saját, személyes szinten történő cselekvés. Repüléssel gyorsan meg lehet oldani sok mindent, de nem kell mindenkinek repülni, nem kell minden évben sok tízezer kilométeres távolságra menni ahhoz, hogy valaki jól érezze magát, ami ismét kultúra kérdése. Ha nyolcmilliárd embernek joga van egyszer látni Párizst, akkor kiszámítható, hány millió embernek kell naponta Párizsba mennie mondjuk negyven év alatt, ami nonszensz. A státuszcélokat úgy kell szervezni, hogy az elviselhető teher legyen a bolygó számára, márpedig a tömeges utazások nem elviselhetőek.

- Napjában többször lehet találni rendkívül olcsó ajánlatokat.

- Mivel vissza kell fogni a fogyasztást, teljesen értelmetlen dolog engedni, hogy mindenki hülyeségeket hirdessen, ezzel ösztökélve a vásárlást. Ha valakinek szüksége van valamire, azt megtalálja. A hirdetések betiltása nagy lépés lenne ahhoz, hogy a fogyasztás csökkenjen. A televíziókban negyedóránként tíz percen keresztül értelmetlen dolgokra akarják rábeszélni az embert, ami árt a klímának. A televíziók más forrásból történő finanszírozása megoldható dolog: évtizedeken át nem volt hirdetés a televízióban, mégis volt televízió.

- A turizmus mérséklése is jót tenne a bolygónak.

- Nem azt mondom, hogy otthon kell ülni, kell a kirándulás és a szórakozás is. A mértéktelen formákat kell megszüntetni. Ha valaki nagyon szeretne elmenni egy helyre, könyvet akar róla írni, vagy egész életében ez a legfontosabb, akkor menjen. A probléma azzal van, amikor milliókat visznek el, s nem azért mennek, mert ott jól érzik magukat, hanem hogy elmondhassák: ők is ott voltak. Semmit nem fognak látni, mert előtte ismereteket kellene gyűjteni. Egy múzeumi élmény akkor alakul ki, ha ismeri például a festőket, s a megalapozott ismeretéhez kap egy konkrét látványt. Hány képtárlátogatónak van meg ez a konkrét ismerete? Televízión, interneten, videón minden ismeretet sokkal kényelmesebben lehet befogadni, mint odamenni az adott helyre. A kultúra propagálja, hogy otthon is megy ez, és ha el akar menni valaki, az viszont legyen drága, kelljen érte megdolgozni. Ne legyen státusz-szimbólum, hogy ott voltam és láttam, hanem megnéztem a televízióban, emlékszem rá és be tudok számolni róla.

- A választott otthonuk, a Balaton is státusz-szimbólummá kezd válni.

- Ez is kultúra kérdése. Ha az emeli a státuszt, hogy két-három helyen is legyen nyaralóm, akkor annak vannak következményei. Túl sok embernek van már lehetősége arra, hogy két-három nyaralója legyen, ugyanakkor az ország 20-30%-nak nincs teljesen biztosítva a napi étele. Ezeken változtatni kell. A státuszoknak rendkívül fontos szerepük van az emberi életben, ez biológia, nem lehet rajta változtatni, de azon már igen, hogy mi legyen a státusz-szimbólum: mekkora mamutot tudok leütni vagy mekkora céget tudok megvásárolni. A mamutok kihaltak, a nagy cégek megvásárlása pedig tönkreteheti a bolygót.

- A Balatont is?

- A Balatont is. Épp most olvastam a tihanyi építésztől, hogy modern időket élünk: a mezőgazdasági területeket nyaralóövezetté kell változtatni, a nyaralóterületekből pedig lakóterületeket. Drágább lesz minden, boldogan adják el a mezőgazdasági és nyaralóterületeket olyannak, aki még többet fizet értük. Kapitalizmus van, elfelejtik naponta hangsúlyozni, hogy kizárólag a pénz szabályozza a kultúra tevékenységét, ami probléma.

- A kapitalizmus helyett más rendszert kellene kiépíteni?

- A kapitalizmust kell megszelídíteni és úgy megváltoztatni, hogy túléljük vele a bolygó klímaproblémáit. Kis méretben nagyon hatékonyan szervezte az emberi életet a kapitalizmus, nagy méretben viszont romlásba vezeti az emberiséget. Óriási szén- és olajtelepek illetve tulajdonosok vannak, akiknek nem lehet azt mondani, hogy tönkremegy a bolygó, ha nem hagyják abba a kitermelést, mert akkor hihetetlen vagyonok nullázódnak le. A tulajdonnal, a pénzzel, a tőkével és a bankokkal alapvető problémák vannak. Nem feltétlenül kell kommunisztikus világban gondolkodni, mérsékeltebb szabályozással a kultúra is meg tudja oldani ezeket a kérdéseket.

 

Csányi Vilmos etológus, író, 86 éves, Széchenyi-díjas biológus, etológus egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint biológiai és kulturális evolúciós kérdései. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen 1958-ban szerzett vegyész diplomát, majd az akkori orvostudományi egyetem orvosi-vegytani intézetének munkatársa lett. 1973-tól az ELTE Természettudományi Karán a magatartás-genetikai laboratóriumban kezdett dolgozni egyetemi tanári beosztásban, később az általa szervezett Etológia Tanszék vezetője volt 2000-ig. Több, mint kétszáz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője és közel ötven könyvet írt. Jelentős tudománynépszerűsítő és publicisztikai munkássága is, a kétezres évek második felétől pedig szépirodalommal is foglalkozik. Munkáit elsősorban magyar és angol nyelven adják ki. Jelenleg feleségével, Évával és Janka kutyával Balatonalmádiban él.

(Az írás a Balatonfüredi Napló 2021. decemberi számában jelent meg.)