Barkácsolj, javíts, alkoss! - Egyre népszerűbbek a közösségi szereldék

Ne dobd ki, javítsd meg, alakítsd át és használd tovább! Ez a szemlélet még pár évtizeddel ezelőtt is természetes volt, a tárgyakat megbecsülték, használati értékük volt, és jóval kisebb szemétdombok látszódtak még a Holdról is. Nyugat-Európa szerte a felnövekvő generáció egy része érti már, hogy a fogyasztói kapitalizmus nem jó irányba visz. Közösségeket alakítanak, hogy közösen használjanak például egy autót, vagy közösségi tereket hoznak létre, ahol hozzáértőkkel közösen javítsanak meg elromlott tárgyakat.

Akciók akciók hátán, mindenből újat, most! Amikor egy hűtőgépcsere-akció kapcsán megkérdeztem a háztartási gépszerelőnket, hogy kell-e ez nekem, csak annyit válaszolt: „A mostani hűtőd tovább lesz használható, mint amit most újonnan kapnál”. Persze az is lehet, hogy elromlik egy hajszárító vagy kenyérpirító, a nadrág szárát pedig fel kellene varrni… Mindenhez ugyan nem érthetünk, de az alapkészségek elsajátíthatóak, és megtanulhatjuk értékelni a használati tárgyainkat.

Csányi Vilmos egy 2021-ben nekem adott interjújában arról mesélt, hogy az ő gyerekkoromban ünnepnapnak számított, amikor nagy ritkán ruhát vettek, a cipőt pedig a suszter meg tudta javítani, manapság viszont már alig vannak suszterek, mert a cipőt el kell dobni. A világhírű etológus professzor szerint kultúrát kellene váltani, amiben a tárgyak, a ruhák, a bútorok és az eszközök megbízhatóan időtállóak lennének. Nem olyat kellene gyártani – és megvenni -, ami egy-két éven belül garantáltan elromlik, hanem arra kellene büszkének lenni, amit még a szüleink is használtak. Ez sokat segítene a bolygón is, amit lassacskán egy szemétlerakóvá lehet átminősíteni.

Az angol repair szó jelentése: javítás, rendbehozás, helyreállítás, tatarozás. Zene azok füleinek, akik a túlfogyasztás és szemétfelhalmozás miatt az emberi civilizáció nem is oly távoli jövőben való bedőlését vizionálják. Azt már Saly Noémi művelődéstörténésztől tudjuk, hogy a café, vagyis a kávéház egykor főleg munkahely volt. A története a polgárságtól és a kereskedelmi élettől indult, aminek még nem voltak meg a megfelelő háttérintézményei, a bank vagy a tőzsde. Pesten vagy bármelyik nyugat-európai város vásárán először egy civilizált helyen le kellett folytatni a tárgyalást, a megállapodás után írásba foglalták a szerződést, amihez asztal, világítás, toll, tinta és papiros kellett. A pénzt biztonságos körülmények között adták át, majd jött az áldomás megivása. Szóval, a kávéház minden volt, csak szórakozóhely nem.  

Pár évtizeddel ezelőtt még minden tárgynak és gépnek megvolt a szerelője, javítója. Ha valami elromlott, egyértelmű volt, hogy odavittük, hacsak nem volt a családban egy ügyeskezű ezermester. Mahler Wolfgang Otto rádió- és televízió-műszerészként 1975-ben jött Magyarországra az egykori NDK-ból, itt mestervizsgázott, és harminc éve áll a Balatonfüredi Szolgáltató Ipartestület (SZIT) élén.  Időnként még megkeresik, de a szakmája már nem létezik, a szakemberképzése sem. A javítás egyre kevésbé jellemző, hiszen maguk a szakemberek is sokszor azt mondják, ha felkeressük őket, hogy többe kerülne az alkatrész és a szakmunka, mint egy új gép ára. Így az elméletben menthető eszközeink is hulladékká válnak.

Ezen a tendencián igyekeznek javítani a Nyugat-Európában gombamód szaporodó Repair Cafe-k, ahol ahhoz nyújtanak segítséget, hogy mi magunk meg tudjuk javítani a dolgainkat, ezáltal tovább használhassuk őket, ne képezzünk hulladékot belőlük. Emellett megadja a saját kezű javítás okozta sikerélményt, valamint a hasonló gondolkodásúak közösségéhez tartozás érzését is. A helyszínen szerszámok és szakértők, különféle leírások segítik a szerelést, javítást.

Az első Repair Café közösségi teret 2009-ben hozták létre Amszterdamban, a holland modell alapján azóta világszerte számos helyen követték a példájukat. Az első magyar Repair Cafe a budapesti Teleki téren nyílt meg. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy az üzemeltető működteti a több mint húsz éve létező Para-fitt civil szervezetet, ahol alapvetően fogyatékkal élő fiatalokkal foglalkoznak: sportprogramokat, kulturális programokat és táborokat szerveznek nekik. Az évek során egyre fontosabb lett számukra az, hogy a fenntarthatóság érdekében környezettudatosan éljenek. Első lépésként a Fővárosi Önkormányzat által létrehívott Közösségi költségvetésbe adták be az ötletüket, ahonnét jelentős támogatási összeget kaptak, így tudták létrehozni az újfajta közösségi teret és műhelyt.

A szakemberek nem ülnek ott egész nap, kedd délutánonként például asztalosok várják az érdeklődőket, szerdán és csütörtökön varrónő, pénteken kisgépszerelő, szombatonként pedig kerékpár és kerekesszék szerelésére van lehetőség. Be lehet vinni az elromlott kávéfőzőt, az elkopott féket vagy egy kitörött széklábat. A szakemberekhez előre, személyesen vagy e-mailben lehet bejelentkezni, és érdemes elküldeni például a rendetlenkedő kenyérpirító problémájának a leírását is, ez alapján pontosabb tanácsot és időpontot kaphatunk. A Repair Cafe azonban a szó hagyományos értelmében nem szerviz, hanem egy közösségi hely, ahol a tudásmegosztásra fókuszálnak, vagyis az elromlott tárgyunkat elsődlegesen nem a szakember fogja megjavítani, hanem az ő segítségével mi magunk.

A tudásmegosztás ingyenes, a cél pedig az, hogy a későbbiekben mi, saját magunk is meg tudjuk javítani a különböző eszközeinket. Értelemszerűen a javításhoz, szereléshez szükséges alkatrészekért fizetni kell, ezeket a javítandó tárgy tulajdonosának kell beszereznie, abban viszont segítenek, hogy mit kell vásárolni. Ahhoz, hogy a műhely a későbbiekben is fenntartható legyen, a segítségnyújtás fejében adományokat elfogadnak, ami nem kötelező. Az ad, aki szeretné elismerni az ott végzett munkát, elégedett volt a tevékenységgel és szeretne még sokáig oda járni, de ha erre valakinek nincsen módja, attól függetlenül is nagyon szívesen segítenek neki.

Az idősebb korosztály még emlékszik arra, hogy milyen saját maguknak megszerelni tárgyakat, nekik alapvetően fontos a környezettudatosság, hisznek a körforgásos gazdaság áldásos hatásában. De egy közösségi szerelde jó lehetőség annak is, aki az otthoni bütykölés közben elakad, vagy csak egész egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy új tárgyakat, eszközöket vásároljon. Maga a tér arra is alkalmas, hogy különféle workshopokat tartsanak, például üveg- vagy bútorfestéssel, kötés-horgolással kapcsolatban, és lehet csere-bere börzéket, bolhapiacot is szervezni. Persze lehet csak közösségi térként is használni, beugrani egy kávéra és beszélgetni, olvasgatni, mint ha csak egy nagyra nőtt, közös nappaliban kötetlenül üldögélnénk.

Nos, ki szeretné megnyitni Balatonfüred első Repair Cafe-ját? S ki ülne be oda egy-egy órára, hogy megtanítson másokat varrni vagy javítani? A társadalmi szerepvállalás menő dolog, és mivel bőven lesznek, akik ezután is szakemberre bíznák a feladatokat, így a saját biznisznek is jót tesz a közösségi feladatok felvállalása.