2014. december 27., szombat

Áhítat és hála

Piciny lakásban piciny gyereknek piciny karácsonyfa:


A legközelebbieknek Nusi éber figyelmétől kísérve szép sorjában készültek a karácsonyi koszorúk, az alapanyag beterítette a piciny lakást:


Az eredmény vállalható, gurbaságából azonnal látszik, hogy saját kéz teremtette:


Közben Nusi magához édesgette iRÉNt a rént, megkóstolva külön-külön szarvát, lábát, fülcimpáját:


Mire minden elkészült a délutáni napfény besétált az ablakon, végigsettenkedett a padlón, fölmászott az asztal lábán, és elérte vágyott célját:



Nusi nem hiába fáradozott iRÉN dédelgetésével. Nem kétséges, hogy ő vonzotta be egyik legkedvesebb ajándékunkat: a mécsestartón RÉN mami, vagyis én, és a piciny borjam. Naná, hogy kézimunka:


Azt már idejekorán elhatároztuk, hogy nem utazunk sehova - igen, Abu Dhabit is lemondtuk. A kisded jászolánál korlátozott számú hódolót fogadtunk, ezzel biztosítva az ünnep és Nusi nyugalmát. Egy vendég kapcsán megtudtuk, hogy mitől Gyöngyvér a Gyöngyvér: felütöttük az elektronikus lexikont. Íme: A Gyöngyvér magyar eredetű női név, jelentése: gyöngytestvér, Arany János névalkotása a régi magyar Gyöngy névből, a Buda halála című művében

Nusinak nem ígértem okostelefont - mert ugye itt mi vagyunk okosak, nem a telefon -, viszont azt igen, hogy ha bírja derék bírja láb eltáncolom vele a Diótörőt. Nem bírta, de táncoltunk: elfelejtettem egyeztetni a darab hosszát Pjotr Iljics mesterrel... sebaj, pörögtünk-forogtunk kifulladásig. Móka és kacagás után eszembe jutott egy felvétel, amit francia barátnőm küldött jóval korábban, hogy mutassam meg Nusinak, vajon mit szól hozzá a gyermekangyal. Erről van itt szó:



Minden előkerült a lelkemből, amit csak ember érezhet a gyermeke szemének mélysége kapcsán. Ha már az imént Arany Jánost magunk közé hívtuk, akkor használva a szavait is: "Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik"... néztük egymást, fuldokolva az élet oly kevés pillanatának egyikétől, amikor a létezés kristálytisztán megmutatja ennen értelmét. Áhítat és hála.

2014. december 14., vasárnap

"Szárnyakat adnék egy kisgyereknek..."


Egyszer Nusit alaposan kifaggattam: jó neked itt? jó neked velem? boldog vagy? 
Szavakat még nem formált, de a szemében ott volt minden, amire szükségem van.

Advent. 
Összegzés.
Kérdésfeltevés önmagunknak. Tervek szövögetése, legbelül. Kívánságok megfogalmazása. Hogy lenne jó, még jobb.

Gabriel García Márquez, a Száz év magány Nobel díjas írója - aki nem is akárhogy formálta a szavakat - amikor súlyos betegsége miatt visszavonult a nyilvánosságtól búcsúlevelet küldött barátainak. Összegzett, önmagának is.


"Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.

Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.

Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.

Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.

Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.

Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.

A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést!

Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.

Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.

Annyi mindent tanultam tőletek, emberek...

Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.

Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.

Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.

Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.

Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz.

Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek.

Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".

Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.

Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket.

Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked."

Mindenkinek van esélye, hogy önmagához képest egy kicsivel jobban csinálja. Advent különösen alkalmas a befelé fülelésre, és a kifelé adásra. És ha úgy akarjuk, akkor minden nap lehet advent. Nem is olyan nehéz. Ezt gyakorlom Nusival, amióta itt van velem. Aztán egyszer csak sikerül. Vagy maga a gyakorlás a siker.

2014. december 8., hétfő

Koncz Zsuzsa

Állunk az ajtóban. Felöltözve és felöltöztetve. Kabát, sapka, sál, kesztyű - pfűűűűű...
Csengetnek. Hogyaza... 
- Tessék, ki az???
- Küldemény, postás vagyok - szól egy barátságos, majdhogynem vidám férfi hang.
- Jövünk.

- Nusi, te vársz valakitől küldeményt? Némi bizonytalanság a gyermekangyal arcán, hogy most mi is a helyes válasz, amit ezúttal én inkább nemnek veszek, mint igennek.

Hivatalos átadás-átvétel, kezemben a közepes méretű boríték, feladó: Koncz Zsuzsa! Jaaajdejóóó Nusi, ez de izgalmas, bontsuk ki gyorsan! Kesztyű le, kicsomagolási művelet sikeres, kezünkben a zsákmány: díszes csomagolásban Zsuzsi 10. Aréna-béli nagykoncertjének teljes anyaga. 


Bontsuk tovább, pucérra! Három dvd, és egy füzetke, borítóján ezüstösen csillogó betűkkel Zsuzsi keze nyoma: "Anikó mamának és Anna kislányának boldog ünnepet kívánva: Koncz Zsuzsa, 2014."


Na, erről mesélek.
Göczey Zsuzsi - aki tudja, az nagyon tudja, hogy ki ő, aki nem, az gyorsan nézzen utána! Szóval munka miatt össze kellett jönnöm Koncz Zsuzsival. Hívom Göczey Zsuzsit: én tudom, hogy Koncz Zsuzsit nem könnyű elérni, de jó ügyről van szó, tedd meg kérlek, hogy közvetítesz közöttünk! - Meglátom, mit tehetek. - Jó, az elég.

Rövidke idő múltán kapok egy elérhetőséget. Írom a levelet, szépen, tisztelettudóan. Ezt és ezt szeretném kérni, lehet? Várakozás a válaszra. Érkezik: "A gondolat  fontosnak tűnik így támogatása, a nyilvánossághoz jutás segítése vonzó feladat lehet. Kérem küldjön további tájékoztató anyagot tevékenységükről!" Dejóóó, akkor lehetséges! Azért ő mégiscsak egy DÍVA... annyiféle emberrel sodort össze húsz év a médiában, de kevés igazi példaképpel, akit ráadásul az anyukám dúdolt, én vonítok - jobb híján -, és talán a gyerekem is ismerni fogja a dalait... 

Újabb levél, válasz: nagyon elfoglalt, fontos projektre készül... pedig Gerendás Péter is szólt az érdekemben, holott ezt nem is kértem tőle, igazán rendes fiú... akkor tényleg elfoglalt lehet, na, majd később.

Fél év múlva újabb levél, indul a koncertturné, sűrű az élete, de az is fontos, amit én akarok, úgyhogy legyen, csináljuk. Találkozzunk az új lemez, a Tündérország sajtótájékoztatóján, a Párizsi Divatházban. Jön, és vidám, mint mindig.


Szó szót követ, levél levelet. 
Aztán egy veszprémi koncert, 2013 decemberében. Sűrű a program: aznap Vásáry Tamással ebéd a Liszkay Birtokon, Tamás kiszáll mellőlem az autóból, két perc múlva már az édesanyám ül a helyén, ölébe nyomom a virágcsokrot, amit Zsuzsinak viszünk. Szaladás Veszprémbe, nyakig érő ködben: kedves kolléga könyvéről beszélgetünk a tisztelt nagyérdemű előtt, aztán futás át a Hangvillába. Viszem az édesanyámat is, naná - karácsonyra nem tárgyat veszünk, ugye ezt már megbeszéltük, hanem élményt. Megérkezéskor egy gyors selfie, nem baj mami, ha nem érted, csak nézzél ide:


Virág barátnőm karján szintén boldogan repdes az ő Kedves Mamája, jókat vihogunk a koncert előtt. Összebújva szipogunk anyukával a "Mama, kérlek" című dal alatt. Nézek Virágék felé, ugyanez... 
Koncert után megyünk Zsuzsihoz, és mivel ebben a történetben Göczey Zsuzsi mellett mindenki, így az én anyukám is Zsuzsi, hát sebtében tartunk egy Zsuzsi-bulit.


Két nap múltán tudtam meg, hogy a "Mama, kérlek" című dalt hárman hallgattuk már: ketten az édesanyámmal, és Nusi a pocakomból...

Ezt Koncz Zsuzsinak is megírtam, érkezése után meleg sorokkal köszöntötte Nusit. Cserébe én azóta sem hagytam abba a vonítást: Zsuzsi dalait kitartóan interpretálom a jövő nemzedékének. Nusi eddig hálás közönségnek bizonyult, és most itt a dvd, ami párszor még megpördül a lejátszására alkalmas eszközben, mielőtt landol a karácsonyfa alatt :) és mivel nem vagyunk irigyek, másnak is jó szívvel ajánljuk a fa alá!



2014. december 6., szombat

Apró dolgok

Egy blogolvasótól jött ez a minap:

"Olvastam egy pár írásodat :-)
Holnap ha gép előtt leszek feliratkozom :-)
Nagyon tetszik. 
Gyönyörű a kislányod! Annyira jó rátok nézni.
Kicsit el is érzékenyültem az írásaidon.
Én jól köszönöm. Minden ok velem. Fejlesztem magam.
Megyek majd továbbképzésre.
Mindenféle fejlődésre gondolok. Lelki főleg. Jobban is érzem magam.
Meg gondolkodok mindig új dolgokon.
Sokat gondolkodok hogy mit tettem rosszul mit jól.
Nehéz belátni ha rosszul cselekedtél.
De ha elismered, akkor tudsz fejlődni. Jobban látod mit szeretnél.
Próbálom jobban értékelni a kis dolgokat.
Mert kellenek, mert fontosak."

Nekem ez a pár sor az idei advent. Igen. 


Nem tudom, hogy a sorok írója tudatosan teszi-e - adventre gondolva -, hogy visszatekint a cselekedeteire, és belátó. Hogy értékeli, mérlegre teszi, ami történt vele. Ennek folyományaként új dolgok jutnak eszébe, a személyes fejlődésének pedig nem csak a szakmai irányát szabja meg, hanem - és főként - a lelkit. S jobban érzi magát. Nem nyert a lottón, nem vett új házat, még újabb autót, és nem írt a Jézuskának, hogy holnaptól legyen új élete. A kis dolgokra figyel, mert kellenek, mert fontosak. Ennyi.

Járt nálunk ma egy kedves barátnőm. Meséli: utat tervez a székes fővárosba, karácsonyi bevásárlás.... A lelkem tiltakozva-dideregve rándult össze, amikor elképzeltem, hogyan sorakoznak a dugóban a bevásárlóközpontok rabjai, izzadva a még meg nem lelt tárgy miatt... Barátném anyukája most költözött egy kisebb lakásba, és felszabadulásként élte meg, ahogy a rég elő se vett tárgyakat odaajándékozhatta rászoruló ismeretleneknek egy bakonyi kis faluba. Nem kéne újabbakkal sújtani szegényt... Ajánlottam gyorsan, hogy vegyen neki jegyet színházba, az operába, vagy a Zeneakadémiára. Élményt, ne tárgyat... 

Mindenkinek más csodája van.

Talán egy séta a víz mellett vagy az erdőben, esetleg egy kiállítás.



 
Nem akarom ide hívni az én összes saját, apró csodámat. Egy biztos: legtöbbje boltban aligha vásárolható meg. Élen Nusi álmával.


Író "pótapám", Kornis Mihály a Vigasztalások könyvében értekezik a fontos dolgokról. A könyvespolcomról pillanatnyilag eltűntek a könyvek, egyik kincs helyett másik került rá: Nusi ruhácskái sorakoznak ott, szép rendben. Így aztán gyorsan odacsilingeltem Mityunak: küld már át nekem kérlek A bölcsek kövét, szeretnélek pontosan idézni. Íme:

"A váltás fehérneműd érint közvetlenül, meg a nadrágod, az inged és a cipőd. Az ételed. Az ágyad. Fontos még, hogy ki az, miféle ember és milyen hatással van rád, akivel időd legnagyobb részét a munkahelyeden, illetve az otthonodban töltöd.

Meg a munkád.

A bölcsek köve tudni, hogy a munkának játéknak kell lennie.

Csak pénzért nem érdemes csinálnod, úgy kinyuvaszt. A politika nem munka. Szolgálat. Szolga ne legyél. Ha csak nem ingyen, a nálad szerencsétlenebbeké. Az ételed első osztályú legyen, de ha kell, pár fillérből is kijöjjön. A legjobb minőségű kenyér a legjobb kefirrel, piros, hibátlan alma.

Elegáns helyen étkezz, mondjuk a Károlyi kertben, egy padon.

Az inged, mikor csak egy van, vajfehér legyen s lenvászon, vagy valamilyen természetes anyag. Nadrágod: sűrűn mosható. Fehérneműd kényelmes. Két pár cipőre sose sajnáld a pénzt meg a suvickot. Az ágyad, mindegy, hol van. Lehet egy lyukban is akár, de ott aztán egyedül lehess, amikor csak akarsz.

Viszont a matrac, amin fekszel, hibátlan legyen.

Az álmod múlik rajta, az egészséged, a nyugodt életed. A szoba tapétája lehet rojtos is, de a lakásnak, amiben élsz, csendesnek kell lennie. A többi részletkérdés.

Minden otthonhoz más ég tartozik

Tartozik hozzá egy ég, amit meg kell ismerni. Utána szeretni fogod. Nem mindegy viszont, hogy konkrétan kik vesznek körül, nap mint nap. E tekintetben ne ismerj pardont: országodat egy tiszta tekintetért! Bicska Maxi úr ismerőse, alkalmazottja, társa csak egy másik bicskás lehet.

Nincs annyi pénz, ami megérné, hogy elzüllj.

A párod se legyen rosszabb nálad. És tudjon szeretni. Továbbá ne idegesítsen. Akadnak érdekes emberek – érzékeny, csinos nők illetve szívdöglesztően jóképű és okos férfiak -, azt képzeled, hogy beléjük vagy zúgva, ők is beléd, mondják. Csupán az a baj, hogy feltűnően idegesítitek egymást. Felvillanyozódtok egymás közelében – annyira, hogy szinte sistereg a levegő. Együtt élnetek valóságos thriller! Ez sajnos nem fog változni; idővel rosszabb lesz. Ő nem a párod, hanem rettentően vonzó ellentéted, negatív feled, az árnyékod. A sebed. Bolygatását kerüld. A többi az életben nem számít. Lehet akármilyen. Majd megismered, megszereted, s figyelmed fénykörében megjuhászodik.

Ennyi a bölcsek köve."

Ajánlom még megolvasni  a fent említett kötet "Az élet minősége" címet viselő részét. Nem írok ide mindent, még a nyájas olvasó kedvéért sem :)

2014. december 4., csütörtök

Vass László

Szeretjük azokat a játékokat, amik valakitől érkeznek, mert azok már be vannak járatva. Ilyen példány Zsebibaba is, akit a Vass-unokák már jóóól megtanítottak aludni, így arra alkalmas órán csak oda kell venni magunkhoz:


A cipészmester-műgyűjtő (vagy műgyűjtő-cipészmester?) Vass László és felesége, Marika egyike volt azoknak, akik nagy szeretettel várták Nusit. 
 
A pici még pocaklakó, amikor nyáron betoppanok hozzájuk. Marika széles mosollyal tárja ki előttem füredi otthonuk ajtaját. Szeretem ezt a házat. Nem először járok itt, de újra és újra lenyűgöz az a harmónia, ami a házaspár és a lakótér, illetve a kert között érzékenyen tapintható. Személyes otthonuk ugyan nem mindenki számára látogatható, hisz mi lenne akkor a nyugalom szigetéből, de Laci 15 évvel ezelőtt úgy döntött, hogy világszínvonalú gyűjteményét megosztja a nagyközönséggel. 


Laci szerint a műgyűjtő emberi hozzáállásától függ, hogy az általa birtokolt alkotásokat megtartja magának, vagy az érdeklődők számára is hozzáférhetővé teszi-e. Ő az utóbbit választotta, és a mosolya őszinte: az ember életét szebbé, gazdagabbá teszik a műalkotások, de ő idővel úgy érezte, hogy át szeretné adni ezt az örömöt. S hogy vannak-e, akik át is veszik tőle ezt az élményt? A veszprémi Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény Galériájának legutóbbi múzeumpedagógiai rendezvényén háromszázan tolongtak…


A Balaton északi partjához fűződő kapcsolatuk 1970-ig nyúlik vissza: az egyedi, kézzel vart cipőket készítő Vass László ekkor vásárolt nyaralót Balatonfűzfőn, majd Tihanyba és Balatonfüredre költöztek. Minden nyáron bementek Veszprémbe, mert egy-két számukra érdekes alkotást rejtettek az akkori galériák, és ez nekik elég volt az odautazáshoz. 1996 a gyűjtemény szempontjából fontos dátum volt, ugyanis az Ernst Múzeum ebben az évben válogatást közölt a Vass-gyűjteményből. A kiállítás kapcsán egy újságíró a gyűjtemény további sorsáról érdeklődött, mire Vass László egyértelműen kijelentette: csakis vidéki városban való elhelyezés jöhet szóba. De miért éppen vidék, és miért Veszprém? – kérdeztem most én Lacitól. – Mert itt még van lehetőség arra, hogy egy kép előtt nyugodtan megálljunk, megszemléljük azt, és át tudjuk adni magunkat az élménynek. Egy nyüzsgő nagyváros lüktetésével a hátunk mögött nem könnyű megnyugvást lelni, lecsendesedni, amikor ott kezdődik a képtár-látogatás, hogy parkolót sem találunk… - hangzott a nagyon is átérezhető válasz. – S azért Veszprém, mert az 1999-es kiállításunk alkalmával nagyon szimpatikus volt az a művészetkedvelő közönség, ami a Csikász Galériában fogadott bennünket.


Akkoriban a veszprémi Tűztorony aljában három romos épület lapult, vaspalánkkal, a Vár utca 3-5-7. szám alatt. Több éves kitartó építkezés, és 130 millió forint kellett ahhoz, hogy a Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény Galériája 2003-ban megnyithassa kapuit. Laci legféltettebb kincseit hozta Veszprémbe, mert szerinte a világ művészeti térképére csak akkor kerülhet fel egy város, ha jelentős alkotásokat tud felsorakoztatni, kevesebbel nem érdemes beérni. Ezért döntött úgy a várossal kötött együttműködési szerződős után a hazai művekkel rendelkező Vass László, hogy nemzetközi jelentőséggel bíró műtárgyakat is gyűjteni fog, ugyanis a világon számon tartott művészek is akkor jönnek egy magyar kisvárosba kiállítani, ha ott hasonló színvonalú alkotók munkái már láthatóak. S mivel Veszprém kulturális környezete is ad egy rangot, és a gyűjteményben található művészek neve hívó szóként működik, így szívesen jönnek ide nagyhírű alkotók kiállítani. – Nem elhanyagolható tényező, hogy a Veszprémben kiállító művészek azóta még híresebbek lettek – mondja Laci, aki közben kezembe adja a Három Bill (Max Bill, Jakob Bill, David Bill) 2011-es veszprémi katalógusát, amihez foghatót Londonban lát az ember.


Magyarországon Vass László előtt is léteztek gyűjtők, akik kortárs alkotásokkal foglalkoztak, gondoljunk csak Nemes Marcellre, Hatvany Ferencre vagy Herzog Mór Lipótra. Az 1980-as évek elején - amikor Laci még nem vallotta magát gyűjtőnek, bár volt egy szerény festménykollekciója – az idős Barcsay Jenő meghívta magához látogatóba. A vendéget lenyűgözték a konstruktivista kompozíciók egyszerű formái, tiszta színei. – Meghatározó volt számomra ez a látogatás: itt született meg bennem az elhatározás, hogy geometrikus, absztrakt műveket fogok gyűjteni. Ugyanakkor Barcsaytól tanultam meg azt is, hogy a gyűjteményemet egységes formában tartsam, vagyis ne vágyakozzam olyan alkotások után, amik értékesek ugyan, de megbontják a gyűjteményem egységét. Tanulni kezdtem – ma is tanulok, egyfolytában -, s lassan körvonalazódott számomra, hogy kik képviselnek értéket a világ képzőművészetében. Külföldi vásárokra kezdtem járni, ahol pályájuk elején állóktól is vásároltam, de megtanultam, hogy a gyűjtők nemzetközi versenyében csak az tud helytállni, aki a legnevesebb modern művészektől is birtokol néhány alkotást. Ha esetenként ez számomra megfizethetetlen, akkor legalább egy papírra készült eredeti munkát veszek meg tőlük. 


A legfontosabb irányzatok a gyűjteményben a svájci konkrét művészet alkotóinak munkái, a Bauhaus neves művészeinek darabjai, a Zero csoport, az amerikai minimalizmus gyöngyszemei, és a monokróm festmények. Vannak persze, amik különösen nagy kedvencei Lacinak: ilyen például Jesús Rafael SOTO Azúr és fekete című domborműve, vagy az ALBERS-festmény. 

-A széles közönség számára ez egy kevésbé befogadható világ. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a magyar művészek közül csak azok lettek nemzetközi hírűek, akik a konstruktivista, absztrakt, geometrikus, konkrét művészethez kötődtek – mondja Laci, hitvallásszerűen.


Kérdésemre, hogy a Vass-gyűjtemény a világ élvonalának számító magángyűjtemények közé tartozik-e, és hogy ő hova helyezi el magát, egy, a Hatje-Kanz kiadó gondozásában megjelentetett kiadványt keres elő a könyvespolcról. Ez a világ leginkább figyelemre méltó, megtekinthető magángyűjteményeit bemutató BMW ART Guide, amiben Magyarországról egyedüliként a Vass-gyűjtemény szerepel. (Ez a Michelin Guide mintájára készült, szigorú elvek alapján összeállított kötet 34 ország 124 helyét és 173 magángyűjteményét tartalmazza.)


Miközben az elém terített, a világ minden tájáról érkezett kiadványok, meghívók, katalógusok között lapozgatok, Laci kimenti magát, és egy rövid időre átsurran a ház másik, napsütéses helyiségébe, ahol befejezi egy bőrcipő elkezdett szabását. Mosolyogva állapítom meg, hogy a két szenvedély milyen kitűnően összefér egymással: nem csak a művészeti katalógusok és meghívók érkeznek a földgolyó közeli és távoli pontjairól, hanem a cipőkészítő remekbe szabott „műalkotásai” is eljutnak a nemzetközi színtérre. Alkotásokat gyűjtő alkotó – különös respect a kézzel készített lábbelik és a szintén emberi kéz nyomát viselő képzőművészeti alkotások iránt.


Némely kiadványban árakat is találok: több millió dolláros tételeket. A jókedvűen visszatérő Lacihoz persze azonnal ezt a kérdést intézem: mondd, miért fontos valakinek, hogy ilyen értékű műkincsekkel vegye körbe magát? – Nézd, a lényeg az, hogy arculata legyen egy gyűjteménynek, a pénzben kifejezett értéke másodlagos – hangzik a gondolkodás nélkül adott, tehát mindenképp őszintének tekintendő válasz. – A maga nemében különleges az a gyűjtemény, amit egyedi gondolatmenet mentén alakítottak ki, egységes koncepcióval, nem kell nagyon drágának is lennie.  Egy gyűjtemény a gyűjtő szemléletét tükrözi elsősorban, amit a világ felé mutatni kíván. Annál szebb dolog pedig nincs a világon, mint egy képről eldönteni, hogy milyen. Utánajárni, hogy milyen életet élt az alkotó, s minden fellelhető mögöttes műveltséget megszerezni. A modern művészet olyan, mint egy kavics a vízben, ami fodrokat, hullámokat hoz létre, így megy előre a világ, és ebben a lendületben, ebben a sodrásban érzem magamat jól én is. Jó ebben a közegben élni, még ha kissé magányosan is, mert tíz éve senki nem lépett oda hozzám, hogy tanulna tőlem, és tegyünk közös felfedezéseket a modern művek gyűjtésében. 


S téved az, aki ha azt hiszi, hogy Laci jelentős családi vagyonnal a háta mögött kezdhetett el műalkotásokat gyűjteni. Családjának körülményeiről egy korábbi írásában így vall: „Budapest egyik kisvárosra emlékeztető peremkerületében születtem, ahol egymásra ikrekként hasonlító családi házakban bérből, fizetésből élő kisemberek élnek. Három generációnak adott békés otthont, a jövedelemhez szabott kielégítő, ám minden kényelmen túli luxust nélkülöző épület. A cipőipari technikum befejezése, cipész-mestervizsgám után a Magyar Divat Intézet tervezőjeként is itt éltem feleségemmel és két kislányommal.” Terveket és modelleket készített szabadidejében, amikre felfigyelt egy sikeres, önálló üzlettel rendelkező cipészmester-kereskedő, akinek a társa lett. Négy év elteltével önállósította magát Laci, és saját üzletet nyitott a Belváros egyik patinás utcácskájában, ahol saját tervek alapján, kézi munkával készült cipőit kezdte árulni. 

A suszter azonban nem maradt meg a kaptafánál, egyre inkább a modern képzőművészet felé fordult a figyelme, vagyis a mindennapi munkán túli igények ébredtek benne. S ha engem kérdeznek, akkor ennek minden veszprémi múzeumlátogató csak örülhet. Lacinak pedig marad az az öröm, ha valaki igényét, érdeklődését fel tudja kelteni az első látásra talán kevésbé értelmezhető, de annál szélesebb perspektívát ígérő műalkotásai iránt.


Jellemző volt a kép, amikor Nusi látogatására megérkeztek Laciék: Marika kezében csinos fémdobozka, tele Daubner-finomsággal a maminak, a kisdednek pedig az unokák egykori kedvenceit hozta el, nagy örömünkre. Laci meg saját gyermekeként szorongatta hóna alatt az új könyvet, ami a gyűjteményéről most jelent meg. És valóban nem túlzás az alcím: Nemzetközi művészet a Vass-gyűjteményben. Arra nyitott szeműeknek és szívűeknek remek ajándék, nem csak karácsonyra.

Amikor sétára indultunk Marika nevetve mesélte, hogy a lánya és a családja elutaztak. A pihenés idején a lánya egy norvég krimit olvasott - az én kezemben még nem volt ilyen, de állítólag egészen külön műfajt alkotnak a skandináv ország írói e témában. Szóval a krimi egyik szereplője kinyit egy szekrényajtót, ahol ruhák lógnak. Pontos leírásra kerül, hogy milyen márkájú ingek vannak ott, és a cipőt megfordítva ezt olvassa a szereplő: Vass... a világ egy falu, de Vass cipőben is elég messzire el lehet jutni!


(Az írás egy kevésbé személyes változata az Északipart 2014. évi számában jelent meg.)

2014. december 3., szerda

Égiek

A mai borongósban az jutott eszembe, hogy pár percre szálljunk testetlen a lég felé :)


"Ha most valami jót kellene kívánni - mondta Juluka -, a tengerparton szeretnék a homokban feküdni, a napon, melegen és a kék eget nézni... 


Vette maga észre, hogy a napsütésnek milyen hangja van? 


Valami finom, ahogy a levegőt rezegteti és valami finom kis illata?... 


Nem lehet kielemezni, hol kezdődik a fény, a hang, az illat, csak a hatásán érzik, hogy rabul ejt. 


Tökéletes mámor. 


Az ember testetlen lesz és szállani kezd." (Móricz Zsigmond: A rab oroszlán)



Ez egy másik víz felett, de a hangulata ide cseng: