Életre kelt műalkotások - a Vass Cipőtár

Húsz évvel a Modern Képtár Vass László Gyűjtemény veszprémi, Vár utcai épületének megnyitása után, annak részeként, de különálló egységeként 2022. június 25-én adták át a Vass Cipőtárat. Az ékszerdobozhoz hasonlító helyiségben a cipőkön, szemléltető szerszámokon, anyagokon, fázis-lábbeliken és a technológiát részletesen bemutató mozgóképen kívül megjelenik az új generáció, Vass László unokája is: Kazsuk Péter Londonban cipődesignt hallgató tervező cipő sziluett-rajzainak kollekciója.

Ma már tudjuk, mekkora sikertörténet lett, ami Vass László 1970-ben tett mestervizsgájával kezdődött. A cipészmester azóta megszakítás nélkül készít cipőket. Nagy bátorság kellett a szocialista keretek közötti önállósuláshoz, egy belvárosi üzlethez és a kisszériás női divatcipők készítéséhez, felvállalva az anyagbeszerzés, a gyártás és az értékesítés összes feladatát. Vass László elkötelezett munkájához szerencsésen párosult a kreativitás, aminek gyökere talán épp a képzőművészethez való vonzódásában rejlik. A kettő az ő esetében egymást erősítő hatásként érvényesül: szerény indíttatású életkörülményekből kinőve megbecsült, vagyonos belvárosi üzlettulajdonossá vált, ami a gyűjtőtevékenysége alapjául szolgált, a képzőművészeti inspirációkat pedig busásan kamatoztatta a szezononként megújulni képes, színekben és formákban változatos, divatos női cipők kollekciójának megtervezésekor.

A magyar rendszerváltás után tömegesen az országba érkező, futószalagon készült női cipők újabb kreatív megoldásra sarkallták Vass Lászlót, visszanyúlva a gyökerekhez, a mestervizsga-darabhoz: kizárólag kézi készítésű rámánvarrott klasszikus férficipők gyártásába kezdett. Akkor már alig akadt az országban mesterember, aki a szakmában jártas volt, s olyan úriember, aki a Monarchia-beli, ikonikus Budapest modellre vágyott. A veszprémi Cipőtárat megnyitó Bánsági Petra DLA cipőtervező designer külön kiemelte, hogy amíg Bécsben, Münchenben, Berlinben vagy Zürichben a klasszikus Budapester máig a magas minőségű rámánvarrott férficipő szinonimája, addig idehaza ők a szakkönyvekből ugyanezt a modellt karlsbadi kaplisként tanulták.

Nem csoda hát, hogy a még élő mesterek és az alapanyagok megtalálása is komoly kihívást jelentett. Mára már sorra kiöregedtek vagy bezártak azok a híres osztrák és német cipészmanufaktúrák, ahonnan Vass László anno újratanulhatta az ízlést és a szakmai fortélyokat. 1999-ben a Könemann Kiadónál jelent meg a Molnár Magda és Vass László által írt Klasszikus férficipő című, szakmailag rendkívül alapos könyv, ami azóta kilenc nyelven látott napvilágot. Nemzetközi cipésznemzedékek oktatási segédanyagává vált, Vass László unokája, Kazsuk Péter is ezt kapta kézhez londoni tanulmányai során.

Vass László történetén keresztül a kiveszőben lévő kézi cipészmesterség dokumentálását és egy nyílt tárlat keretében a közkinccsé tételét tűzte ki célul a veszprémi Cipőtár. A Vár-béli galériában egy muzeális jellegű kézműves technológiába nyer betekintést a látogató, a bemutatott tárgyak mégis élő, a jelenünkben érvényes és sikerrel forgalmazott termékek. Ahogy Bánsági Petra összegezte: „A klasszikus viseletre, elegáns öltözködésre tervezett férfi lábbelik látványa és a háromórás film - ami a kézi készítés minden mozzanatát és közel kétszáz éve változatlan, bevett fogásait részletesen mutatja be – meggyőzően bizonyítják, hogy a kézműves termékeknek, ha magas minőségű anyagokból, szakmai műgonddal és átgondolt formatervezéssel készülnek, helyük van a mindennapi tárgykultúrában”.

Hommage á Barcsay

Barcsay Jenő a XX. század megkerülhetetlen képzőművésze, a magyar konstruktív festészet iskolateremtő mestereként folyamatos hivatkozási alap. Hatása harminchárom évvel a halála után is elementáris. 

 

A művészethez közel lépő ember a világ bármely pontján bízvást kezébe veszi Művészeti anatómia-kötetét, ami az e témájú akadémiák alapműve. Számos idegen nyelven és sok kiadásban jelent meg ez a tudományos alaposságú szakkönyv, aminek képtáblái önálló művészi rajzok. Az első kiadás 1953-ban látott napvilágot. Barcsay rajztudását Leonardo da Vinciéhez hasonlították, s feltehetően azért cipelte haza és kezdte rajzolni az iskolai csontvázat, hogy ne kelljen a kor szellemének megfelelő megrendeléseket elvállalnia. Ez a hozzáállás, a saját művészetének való alárendelődés a magánéletében is meghatározó volt, hisz sosem házasodott meg, a széles családot, a meleg emberi közösséget tanítványai jelentették számára.

 

Egyéni, senki máséval össze nem téveszthető stílusa az anatómiai atlasz megjelenésekor már létezett: szigorú szerkezeti elemekkel és élénk koloritokkal a konstruktivizmus egy sajátosan magyar változatát alakította ki, kiterjesztve figyelmét a keretezésre is. Tanítványai között ott volt az a Klimó Károly, aki október 1-én megnyitotta a veszprémi Vass Gyűjtemény Hommage á Barcsay kiállítását. Klimó Károly is aláhúzta mestere etikai tartását, aki a Rákosi-diktatúra idején is bátran ragaszkodott művészi függetlenségéhez: a háború előtt inkább egy iparitanonc-iskolában tanított, csakhogy ne kelljen elfordulnia az önmaga elé állított mércétől, s erős hajlama, képessége volt a művészi megújulásra.

 

Mély tisztelet, hódolat, azaz hommage. Barcsay 1988-ban bekövetkezett halála után Gyarmathy Tihamér megrázó erejű, In memoriam Barcsay című képe láttán – ami tán épp Barcsay földi maradványainak sírba tételét ábrázolja - Vass László műgyűjtő kérte fel az alkotótársakat Hommage á Barcsay műveik elkészítésére. 

 

A művészettörténeti jelentőségű vállalásra olyan művészek válaszoltak, mint például Bak Imre, Balogh László, Véra Cardot, Deim Pál, Fajó János, Gyarmathy Tihamér, Haász István, Hajdú László, Hencze Tamás, Hetey Katalin, Konok Tamás, Lantos Ferenc, Marosán Gyula, Maurer Dóra, Vera Molnár, Nádler István vagy Paizs Péter. Voltak, akik Barcsay vörös-földbarna színeit ragadták meg, míg mások saját területükről merítkezve készítették el hommage-alkotásaikat.

 

Az 1990-es szentendrei hommage-kiállítás után Barcsay születésének centenáriumán, 2000-ben rendezett hasonló témájú tárlatot a veszprémi Művészetek Háza Csikász Galériája, ahova a Vass Gyűjtemény darabjai mellett a szentendrei Barcsay Múzeum kollekciójából is válogattak. A 2021. évi anyag kizárólag Vass László gyűjteményének műveiből állt össze, amik az átkeretezéssel új hangulatot közvetítenek.

 

 

Barcsay éber figyelemmel tekintett a világ változásaira, aminek vetülete az alkotásain jelent meg, művei pedig beépültek a világ alakuló, formálódó művészetébe. Ezt a művészi aurát ismerték fel azok a fiatalok, akiknek példát szolgáltatott Barcsay. A hiteles művészi pálya azonban nemcsak a tanítványok törekvéseit formálta, hanem Vass László magángyűjteményének jellegzetes karakterét is. – Amikor kezdő gyűjtőként az idős Barcsay műtermében megláttam kései alkotásait, mélyen elgondolkodtam: egy ilyen idős ember megelégszik azzal, hogy ezekkel az egyszerű motívumokkal fejezze ki magát – emlékezett a kezdetekre Vass László, akinek nemzetközi kitekintései során is igazodási pontként megmaradtak a Vass Gyűjtemény első helyiségében ma is látható Barcsay művek.

 

S hogy miért nem mindegy, hogy Barcsay képén hol húzódik a vízszintes csík, ami fölött szürke, alatta fekete szín látható, s mitől kerül a kép egyensúlyba? Minimális ábrázolása ellenére mitől jelent minőséget? Ezek azok a kapaszkodók, amik mentén Vass László teljes gyűjteményét felépítette, a múzeum létrehozásával pedig felhelyezte Veszprémet a nemzetközi művészeti térképre.

 

Hommage á Barcsay

Művészetek Háza, Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény

2021. október 1-től 2022. január 31-ig

Kurátor: Hegyeshalmi László

Új képzőművészeti bázis formálódik

PRAELUDIUM címmel nyílt új képzőművészeti kiállítás a balatonfüredi Vaszary Galéria Széchenyi termében. A tárlat egy, a következő években megvalósuló kezdeményezés és kiállítás-sorozat előjátéka, az új füredi MOdern MŰtár (MOMŰ) létesítésének induló eseménye. A MOMŰ a Szöllősi-Nagy András és Nemes Judit házaspár nevével fémjelzett gyűjtemény képzőművészeti és fotográfiai anyagát foglalja magában. A zömében a nemzetközi geometrikus, valamint konkrét művészetet reprezentáló modern és kortárs kollekció harminc év után került haza Párizsból és talál otthonra Balatonfüreden.

- A Praeludium tárlat és a tervezett MOMŰ anyag bemutatása az Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat részeként ismét egy olyan ünnepi esemény, ami nem csak a város, de az egész térség kulturális élete számára meghatározó jelentőségű – mondta köszöntőjében a kiállítás megnyitása alkalmával Bóka István polgármester, aki visszaemlékezett Szöllősi-Nagy Andrással való ismeretségük kezdetére.

Bóka István polgármester, Vassné Marika és Vass László műgyűjtő házaspár, Geskó Judit művészettörténész, Szöllősi-Nagy András és Nemes Judit műgyűjtő házaspár, Vikár András építész, Zsdrál Márkó és Zsdrál Veszna műgyűjtő házaspár

– Három évvel ezelőtt a budapesti Víz Világfórum Tihanyban tartotta Nemzetközi Programbizottsági ülését, amit professzor úr vezetett. Meghívtam a bizottságot egy esti, kötetlenebb beszélgetésre, hogy a rangos társaság tagjai jobban megismerhessék Füredet. Professzor úr a vacsora végén beszélt nekem a gyűjteményükről, s hogy Franciaországból hazaköltözve szeretnék azt egy arra érdemes, nyitott magyar városban elhelyezni. Így kezdődött egy hosszabb, végül formális szerződéshez vezető folyamat, amiben olyan segítőkre leltünk, mint a balatonfüredi illetőségű Vass László műgyűjtő, aki mindvégig ösztönözte és támogatta az elképzeléseinket. Ezt azért tartom fontosnak külön kiemelni, mert a Füredre kerülő gyűjteménnyel Veszprém megye két európai rangú, modern képzőművészeti tárlattal is dicsekedhet majd: a Vass Gyűjteménnyel és a készülő füredi MOdern MŰtárral. A régióban egy Magyarországon példa nélküli képzőművészeti erőtér jön létre, egy olyan művészeti központ, ami az országos és nemzetközi kulturális turizmusnak is biztos célpontja lesz – mondta a polgármester.

- A gyűjteménynek körülbelül a nyolcvan százalékát nyugat-európai és amerikai művészek alkotásai teszik ki, a fennmaradó rész pedig magyar – jellemezte az anyagukat Szöllősi-Nagy András. - A hetvenes évek elején kezdtünk képzőművészeti gyűjteményük felépítésébe Budapesten. Első szerzeményeik az Európai Iskola néhány, akkor még élő mesterének művei voltak.  A nyolcvanas évek végén költöztünk Párizsba, ahol a XX. században Franciaországban élt magyar képzőművészek és fotográfusok még fellelhető munkái kerültek a gyűjtői tevékenységünk középpontjába.

Ezeket a francia gyűjtők alig ismerték, a magyar gyűjtőknek pedig nem volt hozzájuk primer hozzáférésük. A kilencvenes évek közepétől a házaspár figyelme a nemzetközi művészet felé fordult. Elsőként a francia geometrikus művészet képviselői, majd a svájci, holland, német, svéd, észak- és latin-amerikai konkrét és geometrikus művészek alkotásai kerültek a magyar művészek alkotásai mellé a több ezer műből álló gyűjteménybe. Szöllősi-Nagy András hivatása révén sokat foglalkozik matematikával, nem csoda hát, hogy számára a tudomány egyértelműen a geometrikus művészeten keresztül kapcsolódik a művészethez.

A megnyitó alkalmával Geskó Judit művészettörténész is utalt arra, hogy a konstruktív-konkrét gyűjteményben a logikai játékok, a matematikai számítások és a vizuális kísérletek jelentik a látvány alapját. Vagyis a bemutatkozó, Praeludium tárlaton Bob Bonies, Jean-Francois Dubreuil, Hans-Jörg Glattfelder, Torsten Ridell, José-Luis Sánchez, Vera Molnár, Maurer Dóra, Botos Péter, Ézsiás István, Gáyor Tibor és Lantos Ferenc munkái a rendszer és a véletlenszerűség, az alakzat és a formák közötti tér, a színek és a formák viszonyait vizsgálják.

A festőművész feleség révén a formázott vásznak, a szobrászi forma felé mozdult a gyűjtemény. Nemes Judit jelenleg is különleges kísérleteket folytat a természeti környezetben is elhelyezhető, festett alumíniumszobrok megformálásával. Rajta keresztül meghatározó párizsi művészkörökbe kerültek be, akiktől sokat lehetett tanulni és nagyban befolyásolták gyűjtői gondolkodásukat. Így sikerült a magyar művészektől származó alkotásokat - például Lantos Ferenc, Bak Imre, Nádler István vagy Konok Tamás munkáit - egy nemzetközi anyagba beágyazni. Első kiállításukra az ezredforduló után került sor a franciaországi Angers városában, amivel a sajtó nyilvánossága előtt demonstrálták, hogy a borzalmas XX. századi politikai rezsimek dacára létezett a közép-, illetve nyugat-európai művészek között kommunikáció, s az akkori magyar alkotások megkerülhetetlen és fontos részei a közös európai kultúrának. Az angersi kiállítás két évvel Magyarország uniós csatlakozása előtt történt, bizonyítva, hogy létezett egy kulturális kontinuitás Közép- kelet-Európa és a nyugat között.

- A New Yorkban élő Müller Miklós műgyűjtő barátunk, a Rockefeller Egyetem majdnem Nobel-díjas biokémia professzora húsz éve volt abban a korban, mint amiben én most – emlékszik vissza Szöllősi-Nagy András. – Egy alkalommal kérdeztem tőle, vajon mit fog csinálni a gyűjteményével, s ez neki is komoly fejtörést okozott, akárcsak nekünk. Tudtuk, hogy a saját gyűjteményünket a köz számára mindenképpen hozzáférhetővé akarjuk tenni. Hitvallásunk szerint a kortárs művekkel mi a jövő múltját gyűjtjük. Illetve azt gyűjtöttük, amit lehetett, ugyanis a gyűjtést sose tekintettük befektetésnek, viszont be tudtuk bizonyítani, hogy egy középosztálybeli értelmiségi miliőből is fel lehet építeni egy koherens gyűjteményt. Most pedig hálásak vagyunk Balatonfürednek, hogy a munkák eredményét megoszthatjuk a nagyközönséggel.

A feleség, Nemes Judit festőművész szerepe rendkívül izgalmas a gyűjtemény alakulását tekintve. – Párizsba érkezve az UNESCO-n és a személyes társaságunkon belül is sokaknak volt magyar származású ismerősük, akikkel aztán összeismertettek bennünket. Felhívták a figyelmünket például magyar származású művészek hagyatékaira vagy a műveik árverésére. Adott esetben akár a művészeknek még a nevét sem ismertük, ám egyfajta leletmentésként fogtuk fel ezt a munkát. Magyarországról ezt nem lehetett volna megtenni.

A gyűjtemény geometrikus-absztrakt iránya nagyban köszönhető Vera Molnárnak, aki 1947 óta Párizsban élt. Az ajánlásokon keresztül számos ajtó tárult ki Nemes Juditék előtt. – Sose a nagy neveket kerestük, hanem művek mellett döntöttünk. Vera szűrője rengeteget segített, és hozzátett az is, hogy én szintén festőművész vagyok. Vera 97 évesen most is dolgozik, régi barátság a miénk, kaptunk tőle ajándékba például olyan számítógépes grafikákat, amiket 1968-69-ben készített és ma már rendkívül értékesek. Érdekes módon a francia gyűjtők sose mentek el műtermekbe, hogy ott válogassanak, mert kényelmetlennek érezték volna, ha üres kézzel távoznak onnét. Nem tartották elegánsnak azt sem, hogy a galerista elessen a jutalékától. Művészkollégaként viszont én rendszeresen eljutottam a műtermekbe és kedvemre válogattam az alkotások között, akár korai darabokra is rábukkanva. Egy idő után pedig cseréltünk is egymás között – emlékszik vissza Nemes Judit.

A gyűjteménnyel több művészettörténész, például Ébli Gábor is foglalkozott korábban, egy-egy részét pedig már láthatta a magyar közönség. A kiállítások rendezőivel folyamatos kapcsolatban áll Geskó Judit művészettörténész, aki szintén üdvözli, hogy a gyűjtemény Balatonfüredre kerül. – A Szépművészeti Múzeum gyűjteményei kapcsán folyamatosan figyelem a nemzetközi magángyűjtemények szerkezetét, vagyis hogy hol vannak a szellemileg rendkívül értékes képzőművészeti csomópontok, amelyekből akár fontos időszaki kiállításokat lehet felépíteni. A Vass gyűjtemény legutóbbi monográfiájában például párhuzamba lehetett állítani a veszprémi képtár és a Szépművészeti Múzeum műtárgyait.

Az 1980-as években Geskó Judit is hosszabb időt töltött Franciaországban, és a Szöllősi-Nagy – Nemes házaspár párizsi barátai közül sokakkal ő is közeli kapcsolatba került. Például Vera Molnárral és férjével, Molnár Ferenccel, akinek A tekintet szintaxisa című műve a Szépművészeti következő, monumentális kiállításában (Cezanne-tól Malevicsig – Árkádiától az absztrakcióig, kurátor: Geskó Judit, nyitás dátuma: 2021. október 28.) látens szellemi szálként húzódik majd végig.

– Andrással és Judittal szinte félszavakból értjük egymást – teszi egyértelművé Geskó Judit. –Szeretném felhívni a figyelmet a concretismo, vagyis a dél-amerikai konstruktív-konkrét művészet megjelenésére a gyűjteményben és ezáltal Magyarországon is. Ez egyértelműen a házaspár világpolgári alapszemléletét tükrözi, ugyanis Európa és az Egyesült Államok sem olyan régen fedezte fel magának a concretismot. A nagy áttörést egy dél-amerikai származású gyűjtő, Patricia Phelps de Cisneros jelentette: csodálatos gyűjteményének egy része ma már a New York-i Museum of Modern Art anyagát gazdagítja. Ő hat-nyolc évvel ezelőtt James Cuno szakmai közreműködésével egy vaskos könyvet adott ki a concretismoról, hangsúlyozva annak globális jelentőségét. Maga az anyag pedig egy nagy New York-i bemutató után került át a madridi Centro Cultural Reina Sofiaba, és az egekbe szökött a dél-amerikai konstruktív-konkrét művészet ázsiója. Meggyőződésem szerint ez fog történni a magyar neo-konstruktivizmussal is. Még egy erős fordulatra van szükség: egy átfogó kiállításra, hogy kötni lehessen őket Kassákhoz, Moholy-Nagyhoz és Bortnyikhoz.

A megismertetés és az edukáció fontosságát a gyűjtő házaspár is megkerülhetetlennek érzi. Ők maguk is alaposan felkészültek egy-egy vásárlás vagy műterem-látogatás előtt, a MoMű-ben pedig szeretnének bevezetni olyan múzeumpedagógiai módszert, ahol a gyerekek játszva ismerhetik meg a XX-XXI. századi művészet gondolkodási módját.

A Szöllősi-Nagy – Nemes gyűjtemény Balatonfüreden műemléki környezetben, a konkrét-konstruktivista művészethez méltó enteriőrben lel otthonra, amit építészként Vikár András és Lukács István, belsőépítészként Batisz Miklós, grafikusként pedig Farkas Anna gondjaira bíztak. 

- A Kerek templom és a Szanatórium közti utca két épületében láthatják a jövő év második felétől Balatonfüred új kortárs múzeumának, a MOdern MŰtűrnak az anyagát – fogalmazott a Praeludium című tárlatot megnyitó Geskó Judit. – A gyűjtők a Blaha Lujza utca felújított épületeiben kortárs gyűjteményük legfontosabb darabjaiból állandó kiállítást rendeznek be, de könyvtár, történeti adattár és közösségi tér is kiegészíti majd a múzeumi kiállítótermeket. Terveik között egy nemzetközi oktató- és kutatóhely megteremtése, továbbá egy konferenciabázis létrehozása is szerepel. Egy Hollandiában felépített Nemzetközi Konkrét Művészeti Archívum füredi elhelyezése pedig kiegészítené majd a múzeum anyagát, több egyetem számára is lehetőséget nyitva forráskutatásokra – mondta Geskó Judit, hozzátéve: a gyűjtemény erős szellemi kapcsolatokat épít majd ki a zenei, irodalmi és képzőművészeti élet szereplőivel is.

Szöllősi-Nagy András és Nemes Judit műgyűjtő házaspár, Haász István és lánya, Haász Katalain képzőművészek

A jövő év február 9-ig a Vaszary Galériában megnézhető bemutatkozó tárlaton olyan művészek alkotásaival találkozhatunk, mint Bob Bonies, Botos Péter, Gael Bourmaud, Jean-François Dubreuil, Ézsiás István, Gáyor Tibor, Haász István, Hans-Jörg Glattfelder, Gerhard Hotter, Lantos Ferenc, Maurer Dóra, Molnár Vera, Claude Pasquet, Torsten Ridell, Sigurd Rompza, Albert Rubens, Sanchez és Zalavári József.                 

Botos Péter az üvegszobrával

Ézsiás István az alkotásával

(Az írás egy rövidített verziója a Balatonfüredi Napló 2021. évi októberi számában jelent meg.)