A megismerhetőség határán Cezanne-al

Geskó Judit 2012-es, budapesti Cezanne-kiállítását a múzeumi világ etalonként kezeli. A művészettörténész negyvennégy éve a Szépművészeti Múzeum munkatársa, és tizenkét éve ő állítja össze a balatonfüredi Vaszary Galéria programját. Az általa rendezett tárlatok mind nehéz művészettörténeti és szociológiai kérdéseket boncolgató, tudományos kiállítások is egyben. 

Paul Cezanne: Kiöntők, borosüveg, csésze gyümölcsökkel, 1867-1869, olaj, vászon, 64,5 x 81,5 cm

Pillanatnyilag Geskó Judit a világon az egyetlen művészettörténész, aki életében két Cezanne-kiállítás koncepciójának a kidolgozója, ugyanis ez év október 28-án nyílt meg  a Cezanne-tól Malevicsig - Árkádiától az absztrakcióig címet viselő kiállítása szintén a Szépművészeti Múzeumban. (Anne D’Harnoncourt, a híres karmester, Nikolaus D’Harnoncourt unokahúga volt a másik, akinek ez a bravúr sikerült. Ő a philadelphiai múzeumot vezette, az 1998-as után egy második Cézanne-kiállításba fogott, de közben meghalt, s a férje fejezte be a munkáját). A 2021-es, budapesti anyag Cézanne és a korai konstruktivizmus, vagyis a tízes-húszas évek művészetének viszonyát tárja fel: Cezanne kapcsolódását a De Stijl mozgalomhoz, a Bauhaushoz, az orosz és a közép-európai avantgárdhoz. 

Geskó Judit a 2006-os Van Gogh-kiállítása után kezdett foglalkozni Cezanne-al, és többször is járt az Aix-en-Provence-ban lévő Musée Granet-ban. Teljesen világossá vált számára, hogy egy provence-i festő, ha otthon van, egészen másképp látja a környezetét és a tárgyakat, mint Párizsban vagy Ile-de-France bármely vidékén. Érdekelte, hogy Cezanne vajon mit élt át a hosszú, egész Franciaországot átszelő vonatútjai alkalmával, illetve figyelte a párizsi műtermi és a vidéki természeti környezetben készült alkotásainak a különbözőségeit is. 

Paul Cezanne: A nagy fenyő, 1887-1889, olaj, vászon, 85,5 x 92,5 cm

A magyar művészettörténész első két provene-i útján megtapasztalta, hogy ő maga is egészen másképp lát a dél-franciaországi fényben, és azt is tudta, hogy a budapesti fényben – még ha természetközeli helyen is lakik az ember - minden egészen másképpen mutatkozik meg, mint a Balaton-felvidéken. Geskó Judit szerint különösen hat-nyolc falura igaz ez, Paloznaktól Arácsig, s kicsit feljebb a Bakony irányába, és itt nem csak a levegő minőségéről és a víz tükröződéséről van szó, hanem a vörös talajról is. Ez a három adottság biztosítja ennek a vidéknek a sajátosságát, ami bizonyos évszakokban nagyon emlékezeti őt Provence-ra. 

Paul Cezanne: Sziklák, fenyők és a tenger L'Estaque-ban, 1883-1885, olaj, vászon, 100 x 81 cm

Paul Cezanne: A Maison de Bellevue, 1890 körül, olaj, vászon, 60,5 x 74 cm

A mostani Cezanne-kiállítással a kurátor elsősorban friss figyelmet kíván elérni. – Friss figyelem nélkül a kiállítás egyetlen eleme sem értelmezhető – fogalmazott Geskó Judit. – A kiállítás látogatóinak nem kell történész módjára elővenni a forrásokat és áttekinteni a szakirodalmat száz-százhúsz év távlatában. Legyenek bátrak és szabadok! Az egész kiállítás letapogatásához használják a saját testüket és persze az eszüket. Minden nő ki tudja választani, hogy melyik szép ruhát akarja az üzletben megvásárolni. Minden férfi cipő-fetisizta, kiválasztja azokat a cipőket, amiken lyukak, színek és szaggatott vonalak vannak. Nem különbözik ettől az úgynevezett magas művészet sem. Csak akkor szükséges egy mélyebb, szélesebb és meglapozottabb tudás, amikor a történész nyúl a témához – állítja a kurátor.

Paul Cezanne: A Montagne Sainte-Victoire látképe Les Lauves-ből, 1904-1906, olaj, vászon, 59,9 x 72,2 cm

Paul Klee: Az Ígéret földje, 1932, olaj, karton, 48,5 x 34,5

- A jelenlegi kiállítás ugyanazt a problematikát járja körül, mint a 2012-es: meggyőződésem szerint tisztességtelen dobálózni azzal a kifejezéssel, hogy hatás, ha nem fogalmazom meg pontosan, mit is jelent ez. Tehát hogyan kapcsolódott Cezanne Berninihez, egy reneszánsz mesterhez, mik voltak a változatok. Ugyanez történik például Cezanne és Paul Klee esetében is. Vizuálisan is nyomon követhető és források is vannak, sokkal bőségesebbek, mint Cezanne és a régi mesterek esetében. Cezanne a levelezésében és a fennmaradt visszaemlékezésekben rengeteget beszél a régi mesterekről, de nem fedi fel, hogy pontosan milyen formában kötődik hozzájuk, inkább csak általánosságokban dicséri őket, s nekünk kell kitalálni, hogy a narratíva mellett ez a stílust, a formát illetően hogy is néz ki. A mostani kiállításban viszont - a De Stijl, a Bauhaus és az orosz avantgárd esetében – tudós mesterekről, festőkről és szobrászokról van szó, akik tudatosan vizsgálják Cezannet, s nagyszerűen írják le, hogy mi érdekelte őket Cezanne-ban.

Paul Cezanne: Önarckép, 1880 körül, ceruza, papír, 300 x 250 mm

S hogy mit tud Cezanne, ami őt olyan különlegessé teszi? Geskó Judit szerint sokszor hangzott el, hogy Cezanne nem tudott rajzolni, ami egyszerűen nem igaz. – A kiállításunk vitrinjeiben ott vannak azok a XIX. századi rajz taktátusok, amiket ezerféleképpen használt Cezanne. Örök kérdés a magas és az alacsony művészet egymásra hatása. Cezanne kifejezetten kereste a „lebutított” formákat, régi reprodukciókat, ugyanis megérzett bennük valamit, ami a XX. századi, folyamatos egyszerűsítéshez vezetett. A jelen kiállításban ezt nevezzük a fekete-fehér grafika hatásának, a raszter elméletének. A XX. századunk oly komplikált, s ha egy saját világnézetet keresünk, akkor az egyszerűség felé kell lépnünk. Az elmúlt másfél évben is megtapasztaltuk, hogy mindannyian a minél egyszerűbbet keressük. Ez az a világnézet, amit például Tolnai Károly művészettörténész reneszánsz kutatóként oly gyönyörűen megfogalmazott Cezanne esetében – tette hozzá Geskó Judit. 

A jelenlegi, budapesti kiállításhoz kapcsolódva egy magyar és egy angol nyelvű, átfogó, tudományos igényű katalógus is készült, egyenként négyszáznyolcvan oldalasak. Tizenegy nemzetközi tanulmányt tartalmaznak, rámutatva, hogyan alakult Cezanne jövője a XX. században. Geskó Judit saját dolgozatát Virginia Woolf Paul Cezanne kapcsán megfogalmazott gondolatával kezdi: „Nehéz felfogni…, milyen heves érzelmeket váltottak ki egykor ezek a képek… A képek ugyanazok, változni a közönség változott”. A kurátor jelzi, hogy szerencsés helyzetben van a kutatás, amikor az absztrakcióelméleti kérdésekre válaszokat keres, ugyanis egy részüket megtalálja egy európai rangra emelkedő magánygyűjtemény, a budapesti-veszprémi Vass-gyűjtemény konstruktivista és konkrét festményei, rajzai és sokszorosított grafikái között, amit a balatonfüredi kötődésű Vass László és felesége jegyez.

Vassné Marika, Vass László és Geskó Judit

A Szépművészeti kiállítását Cezanne ma élő, talán leghíresebb nemzetközi szakértője – akit a Cezanne-kutatás pápájának is neveznek -, Richard Shiff nyitotta meg. Az Austin-i University of Texas Művészeti és Művészettörténeti Tanszékét vezető professzor szerint Cezanne művészete világszerte megérint bennünket, de mindenkit másként, mint ahogy 1910-ben vagy 1920-ban sem ugyanúgy látta Picasso, Malevics vagy Mondrian. Richard Shiff megnyitóbeszédében Geskó Juditot idézte: „Történetileg megismerhetetlen a kép, amelyet Cezanne, a festő minden erejével meg akart ismerni.” Shiff szerint „talán épp ez a lecke köt össze minden Cezanne után alkotó művészt: a legmélyebb művészet – Cezanne-é – bevilágítja megértésünk határait. Elvisz a megértés határáig, ahol elfogadjuk a szellemi vagy misztikus létezésének lehetőségét”.

Geskó Judit és Richard Shiff a budapesti kiállítótérben

Shiff professzor egyenesen odáig jut el, hogy a cezanne-i festészetet nem csupán a művész hozza létre, ugyanis Cezanne nem szerette a műveit befejezni. „Mintha minden kép egyetlen hömpölygő, véget nem érő folyamat része lett volna. Soha nem tudta utolérni saját érzéseit. Alkotásai életének megnyilvánulásai voltak abban a pillanatban, amelyben megélte őket”. Vagyis a teljességében nem megismerhetőt jelenítette meg, úgy, hogy gondolatban ugyan eljutott a megértés végső fokáig, de jól megdolgozott képét a teljességet jelentő utolsó ecsetvonás nélkül hagyta. Minden festéknyoma mintha a levegőben, egy felfoghatatlan ürességben lebegne, ahol a lehetőség valósággá válik. „Ez az a bizonyos határ – mutat rá Shiff -, ahol bár megáll az idő – a cezanne-i varázslatnak hála –, azt érezzük, folyik tovább. Az ember életét egyik pillanatról a másikra haladva éli, miközben a lehetőségekből valóság lesz. Ce­zanne ezeket a megélt pillanatokat képes megjeleníteni. Festményein megörökíti az egyik lélekállapotból a másikba való haladás, a lehetőségből valósággá válás pillanatát anélkül, hogy szem elől tévesztené ezen átmenet lényegi tünékenységét. Cezanne olyan művész, aki a látszat ábrázolása helyett az előtűnés aktusait tárja elénk. (…) Amikor a művészet megérinti a megismerhető és a meg nem ismerhető között húzódó határvonalat, nem számít, hogy a formák figuratívak vagy absztraktak. Számomra ez Cezanne és a kiállítás üzenete”.

Paul Cezanne: Az erdei út, 1870 körül, olaj, vászon, 54 x 65,2 cm

Gustav Courbet: Sziklás táj, 1872, olaj, vászon, 72 x 92 cm

A budapesti kiállítás balatonfüredi látogatói közül bizonyára sokan felismerik majd a nagyhatású francia mester, Gustave Courbet Sziklás táj című 1872-es olajfestményét, ami Plesznivy Edit művészettörténész jóvoltából a Vaszary Galéria 2019-es Folyók, tavak tengerek – Az éltető víz című tárlatán is szerepelt. (A Szépművészeti Múzeum tulajdonában lévő Courbet-alkotás árnyékos sziklarészlete áll a legközelebb Cezanne kőfejtőket, hegyoldalakat ábrázoló műveihez, láthatóvá téve a geológiai szerkezetet is. Courbet nyomait követve Cezanne a kőtömbök súlyát, struktúráját ragadta meg, alkotásain az egymásra rakódott rétegek csaknem architekturális szerkezetként épülnek fel.)  Másik kapcsolódási pont pedig a Cezanne-tól Malevicsig kiállítás tipográfiáját gondozó Farkas Anna grafikus, aki a hamarosan Füredre kerülő Szöllősi-Nagy – Nemes gyűjteménynek helyet adó Modern Műtár (MOMÜ) logóját tervezte, elnyerve vele a Kreatív Design Award verseny RGB-díját.

Paul Cezanne: A tálaló, 1877-79, olaj, vászon, 65,5 x 81 cm

Bortnyik Sándor: Mértani formák a térben, 1923

Bortnyik Sándor: Mértani formák a térben, 1924, olaj, vászon, 54 x 74 cm

A Szépművészeti kiállítása kapcsán Geskó Judittól megkérdeztük, hogy milyen érzés megélni a második Cezanne-kiállítását, amiben egyedülálló a világon, mire ő mindössze ennyit válaszolt: „Nagy alázatra bíztat”. A Cezanne-tól Malevicsig / Árkádiától az absztrakcióig című kiállítás - többek között Picasso, Braque, Moholy-Nagy, Mondrian, Klee és Bortnyik összesen több mint százhúsz munkája - február 13-ig látogatható Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban. A kiállításra a világ mintegy negyven gyűjteményéből érkeztek remekművek, ezek biztosítási összértéke - a Szépművészeti saját műtárgyai nélkül - meghaladja a háromszáz milliárd forintot. Érdekesség, hogy a korábbi, párizsi írásmód helyett – a család és a Société Paul Cezanne kérésére – a festő nevének eredeti, ékezet nélküli, provanszál változatát, a Cezanne-t használják.

Claude Monet: Virágzó szilvafák, 1879, olaj, vászon, 64,5 x 81 cm

Paul Cezanne: A vízparton 1890-92, olaj, vászon, 73 x 92,5

Claude Monet: Három halászbárka, 1886, olaj, vászon, 73 x 92,5 cm

Pierre-Auguste Renoir: Az argenteuil-i híd, 1888, akvarell, papír, 173 x 230 mm

Paul Cezanne: Kártyázók (1893-96 körül) és Huszár Vilmos: Bakkarajáték (1928-29 körül)

Kazimir Malevics: Négy négyzet (1915) és Péri László: Térkonstrukió 3. (1922)

Piet Mondrian: Színkompozíció. Kompozíció I. vörössel és kékkel (1931) olaj, vászon, 50 x 50 cm

Ben Nicholson: 1935 (fehér relief), olaj, faragott fa, 58,4 x 83,7 x 3,8 cm

(Az írás a Balatonfüredi Napló 2021. decemberi számában jelent meg.)

 

Új képzőművészeti bázis formálódik

PRAELUDIUM címmel nyílt új képzőművészeti kiállítás a balatonfüredi Vaszary Galéria Széchenyi termében. A tárlat egy, a következő években megvalósuló kezdeményezés és kiállítás-sorozat előjátéka, az új füredi MOdern MŰtár (MOMŰ) létesítésének induló eseménye. A MOMŰ a Szöllősi-Nagy András és Nemes Judit házaspár nevével fémjelzett gyűjtemény képzőművészeti és fotográfiai anyagát foglalja magában. A zömében a nemzetközi geometrikus, valamint konkrét művészetet reprezentáló modern és kortárs kollekció harminc év után került haza Párizsból és talál otthonra Balatonfüreden.

- A Praeludium tárlat és a tervezett MOMŰ anyag bemutatása az Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat részeként ismét egy olyan ünnepi esemény, ami nem csak a város, de az egész térség kulturális élete számára meghatározó jelentőségű – mondta köszöntőjében a kiállítás megnyitása alkalmával Bóka István polgármester, aki visszaemlékezett Szöllősi-Nagy Andrással való ismeretségük kezdetére.

Bóka István polgármester, Vassné Marika és Vass László műgyűjtő házaspár, Geskó Judit művészettörténész, Szöllősi-Nagy András és Nemes Judit műgyűjtő házaspár, Vikár András építész, Zsdrál Márkó és Zsdrál Veszna műgyűjtő házaspár

– Három évvel ezelőtt a budapesti Víz Világfórum Tihanyban tartotta Nemzetközi Programbizottsági ülését, amit professzor úr vezetett. Meghívtam a bizottságot egy esti, kötetlenebb beszélgetésre, hogy a rangos társaság tagjai jobban megismerhessék Füredet. Professzor úr a vacsora végén beszélt nekem a gyűjteményükről, s hogy Franciaországból hazaköltözve szeretnék azt egy arra érdemes, nyitott magyar városban elhelyezni. Így kezdődött egy hosszabb, végül formális szerződéshez vezető folyamat, amiben olyan segítőkre leltünk, mint a balatonfüredi illetőségű Vass László műgyűjtő, aki mindvégig ösztönözte és támogatta az elképzeléseinket. Ezt azért tartom fontosnak külön kiemelni, mert a Füredre kerülő gyűjteménnyel Veszprém megye két európai rangú, modern képzőművészeti tárlattal is dicsekedhet majd: a Vass Gyűjteménnyel és a készülő füredi MOdern MŰtárral. A régióban egy Magyarországon példa nélküli képzőművészeti erőtér jön létre, egy olyan művészeti központ, ami az országos és nemzetközi kulturális turizmusnak is biztos célpontja lesz – mondta a polgármester.

- A gyűjteménynek körülbelül a nyolcvan százalékát nyugat-európai és amerikai művészek alkotásai teszik ki, a fennmaradó rész pedig magyar – jellemezte az anyagukat Szöllősi-Nagy András. - A hetvenes évek elején kezdtünk képzőművészeti gyűjteményük felépítésébe Budapesten. Első szerzeményeik az Európai Iskola néhány, akkor még élő mesterének művei voltak.  A nyolcvanas évek végén költöztünk Párizsba, ahol a XX. században Franciaországban élt magyar képzőművészek és fotográfusok még fellelhető munkái kerültek a gyűjtői tevékenységünk középpontjába.

Ezeket a francia gyűjtők alig ismerték, a magyar gyűjtőknek pedig nem volt hozzájuk primer hozzáférésük. A kilencvenes évek közepétől a házaspár figyelme a nemzetközi művészet felé fordult. Elsőként a francia geometrikus művészet képviselői, majd a svájci, holland, német, svéd, észak- és latin-amerikai konkrét és geometrikus művészek alkotásai kerültek a magyar művészek alkotásai mellé a több ezer műből álló gyűjteménybe. Szöllősi-Nagy András hivatása révén sokat foglalkozik matematikával, nem csoda hát, hogy számára a tudomány egyértelműen a geometrikus művészeten keresztül kapcsolódik a művészethez.

A megnyitó alkalmával Geskó Judit művészettörténész is utalt arra, hogy a konstruktív-konkrét gyűjteményben a logikai játékok, a matematikai számítások és a vizuális kísérletek jelentik a látvány alapját. Vagyis a bemutatkozó, Praeludium tárlaton Bob Bonies, Jean-Francois Dubreuil, Hans-Jörg Glattfelder, Torsten Ridell, José-Luis Sánchez, Vera Molnár, Maurer Dóra, Botos Péter, Ézsiás István, Gáyor Tibor és Lantos Ferenc munkái a rendszer és a véletlenszerűség, az alakzat és a formák közötti tér, a színek és a formák viszonyait vizsgálják.

A festőművész feleség révén a formázott vásznak, a szobrászi forma felé mozdult a gyűjtemény. Nemes Judit jelenleg is különleges kísérleteket folytat a természeti környezetben is elhelyezhető, festett alumíniumszobrok megformálásával. Rajta keresztül meghatározó párizsi művészkörökbe kerültek be, akiktől sokat lehetett tanulni és nagyban befolyásolták gyűjtői gondolkodásukat. Így sikerült a magyar művészektől származó alkotásokat - például Lantos Ferenc, Bak Imre, Nádler István vagy Konok Tamás munkáit - egy nemzetközi anyagba beágyazni. Első kiállításukra az ezredforduló után került sor a franciaországi Angers városában, amivel a sajtó nyilvánossága előtt demonstrálták, hogy a borzalmas XX. századi politikai rezsimek dacára létezett a közép-, illetve nyugat-európai művészek között kommunikáció, s az akkori magyar alkotások megkerülhetetlen és fontos részei a közös európai kultúrának. Az angersi kiállítás két évvel Magyarország uniós csatlakozása előtt történt, bizonyítva, hogy létezett egy kulturális kontinuitás Közép- kelet-Európa és a nyugat között.

- A New Yorkban élő Müller Miklós műgyűjtő barátunk, a Rockefeller Egyetem majdnem Nobel-díjas biokémia professzora húsz éve volt abban a korban, mint amiben én most – emlékszik vissza Szöllősi-Nagy András. – Egy alkalommal kérdeztem tőle, vajon mit fog csinálni a gyűjteményével, s ez neki is komoly fejtörést okozott, akárcsak nekünk. Tudtuk, hogy a saját gyűjteményünket a köz számára mindenképpen hozzáférhetővé akarjuk tenni. Hitvallásunk szerint a kortárs művekkel mi a jövő múltját gyűjtjük. Illetve azt gyűjtöttük, amit lehetett, ugyanis a gyűjtést sose tekintettük befektetésnek, viszont be tudtuk bizonyítani, hogy egy középosztálybeli értelmiségi miliőből is fel lehet építeni egy koherens gyűjteményt. Most pedig hálásak vagyunk Balatonfürednek, hogy a munkák eredményét megoszthatjuk a nagyközönséggel.

A feleség, Nemes Judit festőművész szerepe rendkívül izgalmas a gyűjtemény alakulását tekintve. – Párizsba érkezve az UNESCO-n és a személyes társaságunkon belül is sokaknak volt magyar származású ismerősük, akikkel aztán összeismertettek bennünket. Felhívták a figyelmünket például magyar származású művészek hagyatékaira vagy a műveik árverésére. Adott esetben akár a művészeknek még a nevét sem ismertük, ám egyfajta leletmentésként fogtuk fel ezt a munkát. Magyarországról ezt nem lehetett volna megtenni.

A gyűjtemény geometrikus-absztrakt iránya nagyban köszönhető Vera Molnárnak, aki 1947 óta Párizsban élt. Az ajánlásokon keresztül számos ajtó tárult ki Nemes Juditék előtt. – Sose a nagy neveket kerestük, hanem művek mellett döntöttünk. Vera szűrője rengeteget segített, és hozzátett az is, hogy én szintén festőművész vagyok. Vera 97 évesen most is dolgozik, régi barátság a miénk, kaptunk tőle ajándékba például olyan számítógépes grafikákat, amiket 1968-69-ben készített és ma már rendkívül értékesek. Érdekes módon a francia gyűjtők sose mentek el műtermekbe, hogy ott válogassanak, mert kényelmetlennek érezték volna, ha üres kézzel távoznak onnét. Nem tartották elegánsnak azt sem, hogy a galerista elessen a jutalékától. Művészkollégaként viszont én rendszeresen eljutottam a műtermekbe és kedvemre válogattam az alkotások között, akár korai darabokra is rábukkanva. Egy idő után pedig cseréltünk is egymás között – emlékszik vissza Nemes Judit.

A gyűjteménnyel több művészettörténész, például Ébli Gábor is foglalkozott korábban, egy-egy részét pedig már láthatta a magyar közönség. A kiállítások rendezőivel folyamatos kapcsolatban áll Geskó Judit művészettörténész, aki szintén üdvözli, hogy a gyűjtemény Balatonfüredre kerül. – A Szépművészeti Múzeum gyűjteményei kapcsán folyamatosan figyelem a nemzetközi magángyűjtemények szerkezetét, vagyis hogy hol vannak a szellemileg rendkívül értékes képzőművészeti csomópontok, amelyekből akár fontos időszaki kiállításokat lehet felépíteni. A Vass gyűjtemény legutóbbi monográfiájában például párhuzamba lehetett állítani a veszprémi képtár és a Szépművészeti Múzeum műtárgyait.

Az 1980-as években Geskó Judit is hosszabb időt töltött Franciaországban, és a Szöllősi-Nagy – Nemes házaspár párizsi barátai közül sokakkal ő is közeli kapcsolatba került. Például Vera Molnárral és férjével, Molnár Ferenccel, akinek A tekintet szintaxisa című műve a Szépművészeti következő, monumentális kiállításában (Cezanne-tól Malevicsig – Árkádiától az absztrakcióig, kurátor: Geskó Judit, nyitás dátuma: 2021. október 28.) látens szellemi szálként húzódik majd végig.

– Andrással és Judittal szinte félszavakból értjük egymást – teszi egyértelművé Geskó Judit. –Szeretném felhívni a figyelmet a concretismo, vagyis a dél-amerikai konstruktív-konkrét művészet megjelenésére a gyűjteményben és ezáltal Magyarországon is. Ez egyértelműen a házaspár világpolgári alapszemléletét tükrözi, ugyanis Európa és az Egyesült Államok sem olyan régen fedezte fel magának a concretismot. A nagy áttörést egy dél-amerikai származású gyűjtő, Patricia Phelps de Cisneros jelentette: csodálatos gyűjteményének egy része ma már a New York-i Museum of Modern Art anyagát gazdagítja. Ő hat-nyolc évvel ezelőtt James Cuno szakmai közreműködésével egy vaskos könyvet adott ki a concretismoról, hangsúlyozva annak globális jelentőségét. Maga az anyag pedig egy nagy New York-i bemutató után került át a madridi Centro Cultural Reina Sofiaba, és az egekbe szökött a dél-amerikai konstruktív-konkrét művészet ázsiója. Meggyőződésem szerint ez fog történni a magyar neo-konstruktivizmussal is. Még egy erős fordulatra van szükség: egy átfogó kiállításra, hogy kötni lehessen őket Kassákhoz, Moholy-Nagyhoz és Bortnyikhoz.

A megismertetés és az edukáció fontosságát a gyűjtő házaspár is megkerülhetetlennek érzi. Ők maguk is alaposan felkészültek egy-egy vásárlás vagy műterem-látogatás előtt, a MoMű-ben pedig szeretnének bevezetni olyan múzeumpedagógiai módszert, ahol a gyerekek játszva ismerhetik meg a XX-XXI. századi művészet gondolkodási módját.

A Szöllősi-Nagy – Nemes gyűjtemény Balatonfüreden műemléki környezetben, a konkrét-konstruktivista művészethez méltó enteriőrben lel otthonra, amit építészként Vikár András és Lukács István, belsőépítészként Batisz Miklós, grafikusként pedig Farkas Anna gondjaira bíztak. 

- A Kerek templom és a Szanatórium közti utca két épületében láthatják a jövő év második felétől Balatonfüred új kortárs múzeumának, a MOdern MŰtűrnak az anyagát – fogalmazott a Praeludium című tárlatot megnyitó Geskó Judit. – A gyűjtők a Blaha Lujza utca felújított épületeiben kortárs gyűjteményük legfontosabb darabjaiból állandó kiállítást rendeznek be, de könyvtár, történeti adattár és közösségi tér is kiegészíti majd a múzeumi kiállítótermeket. Terveik között egy nemzetközi oktató- és kutatóhely megteremtése, továbbá egy konferenciabázis létrehozása is szerepel. Egy Hollandiában felépített Nemzetközi Konkrét Művészeti Archívum füredi elhelyezése pedig kiegészítené majd a múzeum anyagát, több egyetem számára is lehetőséget nyitva forráskutatásokra – mondta Geskó Judit, hozzátéve: a gyűjtemény erős szellemi kapcsolatokat épít majd ki a zenei, irodalmi és képzőművészeti élet szereplőivel is.

Szöllősi-Nagy András és Nemes Judit műgyűjtő házaspár, Haász István és lánya, Haász Katalain képzőművészek

A jövő év február 9-ig a Vaszary Galériában megnézhető bemutatkozó tárlaton olyan művészek alkotásaival találkozhatunk, mint Bob Bonies, Botos Péter, Gael Bourmaud, Jean-François Dubreuil, Ézsiás István, Gáyor Tibor, Haász István, Hans-Jörg Glattfelder, Gerhard Hotter, Lantos Ferenc, Maurer Dóra, Molnár Vera, Claude Pasquet, Torsten Ridell, Sigurd Rompza, Albert Rubens, Sanchez és Zalavári József.                 

Botos Péter az üvegszobrával

Ézsiás István az alkotásával

(Az írás egy rövidített verziója a Balatonfüredi Napló 2021. évi októberi számában jelent meg.)