móroczanikó: A megismerhetőség határán Cezanne-al

Geskó Judit 2012-es, budapesti Cezanne-kiállítását a múzeumi világ etalonként kezeli. A művészettörténész negyvennégy éve a Szépművészeti Múzeum munkatársa, és tizenkét éve ő állítja össze a balatonfüredi Vaszary Galéria programját. Az általa rendezett tárlatok mind nehéz művészettörténeti és szociológiai kérdéseket boncolgató, tudományos kiállítások is egyben.

Paul Cezanne: Kiöntők, borosüveg, csésze gyümölcsökkel, 1867-1869, olaj, vászon, 64,5 x 81,5 cm

Pillanatnyilag Geskó Judit a világon az egyetlen művészettörténész, aki életében két Cezanne-kiállítás koncepciójának a kidolgozója, ugyanis ez év október 28-án nyílt meg a Cezanne-tól Malevicsig - Árkádiától az absztrakcióig címet viselő kiállítása szintén a Szépművészeti Múzeumban. (Anne D’Harnoncourt, a híres karmester, Nikolaus D’Harnoncourt unokahúga volt a másik, akinek ez a bravúr sikerült. Ő a philadelphiai múzeumot vezette, az 1998-as után egy második Cézanne-kiállításba fogott, de közben meghalt, s a férje fejezte be a munkáját). A 2021-es, budapesti anyag Cézanne és a korai konstruktivizmus, vagyis a tízes-húszas évek művészetének viszonyát tárja fel: Cezanne kapcsolódását a De Stijl mozgalomhoz, a Bauhaushoz, az orosz és a közép-európai avantgárdhoz.

Geskó Judit a 2006-os Van Gogh-kiállítása után kezdett foglalkozni Cezanne-al, és többször is járt az Aix-en-Provence-ban lévő Musée Granet-ban. Teljesen világossá vált számára, hogy egy provence-i festő, ha otthon van, egészen másképp látja a környezetét és a tárgyakat, mint Párizsban vagy Ile-de-France bármely vidékén. Érdekelte, hogy Cezanne vajon mit élt át a hosszú, egész Franciaországot átszelő vonatútjai alkalmával, illetve figyelte a párizsi műtermi és a vidéki természeti környezetben készült alkotásainak a különbözőségeit is.

Paul Cezanne: A nagy fenyő, 1887-1889, olaj, vászon, 85,5 x 92,5 cm

A magyar művészettörténész első két provene-i útján megtapasztalta, hogy ő maga is egészen másképp lát a dél-franciaországi fényben, és azt is tudta, hogy a budapesti fényben – még ha természetközeli helyen is lakik az ember - minden egészen másképpen mutatkozik meg, mint a Balaton-felvidéken. Geskó Judit szerint különösen hat-nyolc falura igaz ez, Paloznaktól Arácsig, s kicsit feljebb a Bakony irányába, és itt nem csak a levegő minőségéről és a víz tükröződéséről van szó, hanem a vörös talajról is. Ez a három adottság biztosítja ennek a vidéknek a sajátosságát, ami bizonyos évszakokban nagyon emlékezeti őt Provence-ra.

Paul Cezanne: Sziklák, fenyők és a tenger L'Estaque-ban, 1883-1885, olaj, vászon, 100 x 81 cm

Paul Cezanne: A Maison de Bellevue, 1890 körül, olaj, vászon, 60,5 x 74 cm

A mostani Cezanne-kiállítással a kurátor elsősorban friss figyelmet kíván elérni. – Friss figyelem nélkül a kiállítás egyetlen eleme sem értelmezhető – fogalmazott Geskó Judit. – A kiállítás látogatóinak nem kell történész módjára elővenni a forrásokat és áttekinteni a szakirodalmat száz-százhúsz év távlatában. Legyenek bátrak és szabadok! Az egész kiállítás letapogatásához használják a saját testüket és persze az eszüket. Minden nő ki tudja választani, hogy melyik szép ruhát akarja az üzletben megvásárolni. Minden férfi cipő-fetisizta, kiválasztja azokat a cipőket, amiken lyukak, színek és szaggatott vonalak vannak. Nem különbözik ettől az úgynevezett magas művészet sem. Csak akkor szükséges egy mélyebb, szélesebb és meglapozottabb tudás, amikor a történész nyúl a témához – állítja a kurátor.

Paul Cezanne: A Montagne Sainte-Victoire látképe Les Lauves-ből, 1904-1906, olaj, vászon, 59,9 x 72,2 cm

Paul Klee: Az Ígéret földje, 1932, olaj, karton, 48,5 x 34,5

- A jelenlegi kiállítás ugyanazt a problematikát járja körül, mint a 2012-es: meggyőződésem szerint tisztességtelen dobálózni azzal a kifejezéssel, hogy hatás, ha nem fogalmazom meg pontosan, mit is jelent ez. Tehát hogyan kapcsolódott Cezanne Berninihez, egy reneszánsz mesterhez, mik voltak a változatok. Ugyanez történik például Cezanne és Paul Klee esetében is. Vizuálisan is nyomon követhető és források is vannak, sokkal bőségesebbek, mint Cezanne és a régi mesterek esetében. Cezanne a levelezésében és a fennmaradt visszaemlékezésekben rengeteget beszél a régi mesterekről, de nem fedi fel, hogy pontosan milyen formában kötődik hozzájuk, inkább csak általánosságokban dicséri őket, s nekünk kell kitalálni, hogy a narratíva mellett ez a stílust, a formát illetően hogy is néz ki. A mostani kiállításban viszont - a De Stijl, a Bauhaus és az orosz avantgárd esetében – tudós mesterekről, festőkről és szobrászokról van szó, akik tudatosan vizsgálják Cezannet, s nagyszerűen írják le, hogy mi érdekelte őket Cezanne-ban.

Paul Cezanne: Önarckép, 1880 körül, ceruza, papír, 300 x 250 mm

S hogy mit tud Cezanne, ami őt olyan különlegessé teszi? Geskó Judit szerint sokszor hangzott el, hogy Cezanne nem tudott rajzolni, ami egyszerűen nem igaz. – A kiállításunk vitrinjeiben ott vannak azok a XIX. századi rajz taktátusok, amiket ezerféleképpen használt Cezanne. Örök kérdés a magas és az alacsony művészet egymásra hatása. Cezanne kifejezetten kereste a „lebutított” formákat, régi reprodukciókat, ugyanis megérzett bennük valamit, ami a XX. századi, folyamatos egyszerűsítéshez vezetett. A jelen kiállításban ezt nevezzük a fekete-fehér grafika hatásának, a raszter elméletének. A XX. századunk oly komplikált, s ha egy saját világnézetet keresünk, akkor az egyszerűség felé kell lépnünk. Az elmúlt másfél évben is megtapasztaltuk, hogy mindannyian a minél egyszerűbbet keressük. Ez az a világnézet, amit például Tolnai Károly művészettörténész reneszánsz kutatóként oly gyönyörűen megfogalmazott Cezanne esetében – tette hozzá Geskó Judit.

A jelenlegi, budapesti kiállításhoz kapcsolódva egy magyar és egy angol nyelvű, átfogó, tudományos igényű katalógus is készült, egyenként négyszáznyolcvan oldalasak. Tizenegy nemzetközi tanulmányt tartalmaznak, rámutatva, hogyan alakult Cezanne jövője a XX. században. Geskó Judit saját dolgozatát Virginia Woolf Paul Cezanne kapcsán megfogalmazott gondolatával kezdi: „Nehéz felfogni…, milyen heves érzelmeket váltottak ki egykor ezek a képek… A képek ugyanazok, változni a közönség változott”. A kurátor jelzi, hogy szerencsés helyzetben van a kutatás, amikor az absztrakcióelméleti kérdésekre válaszokat keres, ugyanis egy részüket megtalálja egy európai rangra emelkedő magánygyűjtemény, a budapesti-veszprémi Vass-gyűjtemény konstruktivista és konkrét festményei, rajzai és sokszorosított grafikái között, amit a balatonfüredi kötődésű Vass László és felesége jegyez.

Vassné Marika, Vass László és Geskó Judit

A Szépművészeti kiállítását Cezanne ma élő, talán leghíresebb nemzetközi szakértője – akit a Cezanne-kutatás pápájának is neveznek -, Richard Shiff nyitotta meg. Az Austin-i University of Texas Művészeti és Művészettörténeti Tanszékét vezető professzor szerint Cezanne művészete világszerte megérint bennünket, de mindenkit másként, mint ahogy 1910-ben vagy 1920-ban sem ugyanúgy látta Picasso, Malevics vagy Mondrian. Richard Shiff megnyitóbeszédében Geskó Juditot idézte: „Történetileg megismerhetetlen a kép, amelyet Cezanne, a festő minden erejével meg akart ismerni.” Shiff szerint „talán épp ez a lecke köt össze minden Cezanne után alkotó művészt: a legmélyebb művészet – Cezanne-é – bevilágítja megértésünk határait. Elvisz a megértés határáig, ahol elfogadjuk a szellemi vagy misztikus létezésének lehetőségét”.

Geskó Judit és Richard Shiff a budapesti kiállítótérben

Shiff professzor egyenesen odáig jut el, hogy a cezanne-i festészetet nem csupán a művész hozza létre, ugyanis Cezanne nem szerette a műveit befejezni. „Mintha minden kép egyetlen hömpölygő, véget nem érő folyamat része lett volna. Soha nem tudta utolérni saját érzéseit. Alkotásai életének megnyilvánulásai voltak abban a pillanatban, amelyben megélte őket”. Vagyis a teljességében nem megismerhetőt jelenítette meg, úgy, hogy gondolatban ugyan eljutott a megértés végső fokáig, de jól megdolgozott képét a teljességet jelentő utolsó ecsetvonás nélkül hagyta. Minden festéknyoma mintha a levegőben, egy felfoghatatlan ürességben lebegne, ahol a lehetőség valósággá válik. „Ez az a bizonyos határ – mutat rá Shiff -, ahol bár megáll az idő – a cezanne-i varázslatnak hála –, azt érezzük, folyik tovább. Az ember életét egyik pillanatról a másikra haladva éli, miközben a lehetőségekből valóság lesz. Cezanne ezeket a megélt pillanatokat képes megjeleníteni. Festményein megörökíti az egyik lélekállapotból a másikba való haladás, a lehetőségből valósággá válás pillanatát anélkül, hogy szem elől tévesztené ezen átmenet lényegi tünékenységét. Cezanne olyan művész, aki a látszat ábrázolása helyett az előtűnés aktusait tárja elénk. (…) Amikor a művészet megérinti a megismerhető és a meg nem ismerhető között húzódó határvonalat, nem számít, hogy a formák figuratívak vagy absztraktak. Számomra ez Cezanne és a kiállítás üzenete”.

Paul Cezanne: Az erdei út, 1870 körül, olaj, vászon, 54 x 65,2 cm

Gustav Courbet: Sziklás táj, 1872, olaj, vászon, 72 x 92 cm

A budapesti kiállítás balatonfüredi látogatói közül bizonyára sokan felismerik majd a nagyhatású francia mester, Gustave Courbet Sziklás táj című 1872-es olajfestményét, ami Plesznivy Edit művészettörténész jóvoltából a Vaszary Galéria 2019-es Folyók, tavak tengerek – Az éltető víz című tárlatán is szerepelt. (A Szépművészeti Múzeum tulajdonában lévő Courbet-alkotás árnyékos sziklarészlete áll a legközelebb Cezanne kőfejtőket, hegyoldalakat ábrázoló műveihez, láthatóvá téve a geológiai szerkezetet is. Courbet nyomait követve Cezanne a kőtömbök súlyát, struktúráját ragadta meg, alkotásain az egymásra rakódott rétegek csaknem architekturális szerkezetként épülnek fel.) Másik kapcsolódási pont pedig a Cezanne-tól Malevicsig kiállítás tipográfiáját gondozó Farkas Anna grafikus, aki a hamarosan Füredre kerülő Szöllősi-Nagy – Nemes gyűjteménynek helyet adó Modern Műtár (MOMÜ) logóját tervezte, elnyerve vele a Kreatív Design Award verseny RGB-díját.

Paul Cezanne: A tálaló, 1877-79, olaj, vászon, 65,5 x 81 cm

Bortnyik Sándor: Mértani formák a térben, 1923

Bortnyik Sándor: Mértani formák a térben, 1924, olaj, vászon, 54 x 74 cm

A Szépművészeti kiállítása kapcsán Geskó Judittól megkérdeztük, hogy milyen érzés megélni a második Cezanne-kiállítását, amiben egyedülálló a világon, mire ő mindössze ennyit válaszolt: „Nagy alázatra bíztat”. A Cezanne-tól Malevicsig / Árkádiától az absztrakcióig című kiállítás - többek között Picasso, Braque, Moholy-Nagy, Mondrian, Klee és Bortnyik összesen több mint százhúsz munkája - február 13-ig látogatható Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban. A kiállításra a világ mintegy negyven gyűjteményéből érkeztek remekművek, ezek biztosítási összértéke - a Szépművészeti saját műtárgyai nélkül - meghaladja a háromszáz milliárd forintot. Érdekesség, hogy a korábbi, párizsi írásmód helyett – a család és a Société Paul Cezanne kérésére – a festő nevének eredeti, ékezet nélküli, provanszál változatát, a Cezanne-t használják.