Bakancslistás helyen énekelt Sebestyén Márta és a Szent Efrém

Zsúfolásig megtelt a tihanyi apátsági templom Sebestyén Márta és a Szent Efrém Férfikar nyári koncertjén. A kapunyitás előtt fél órával hosszú sor kígyózott a téren, az ingyenes koncertre várók a tűző napot is türelmesen tűrték. A koncert utáni vastaps jelezte: nem volt hiábavaló a várakozás, ami egyébként is jellemző a Klassz a pARTon! komolyzenei rendezvényeire.

2018 a Kulturális Örökség Európai Éve, a Klassz a pARTon! sorozat pedig az emlékév hivatalos eseménye. A fesztivál negyedik alkalommal hirdeti a klasszikus zene fontosságát, ezúttal az országhatárokon kívül is. Budapestről és Pozsonyból, a Duna-partról indultak, Keszthelyen, Balatonalmádiban, majd Balatonfüreden, egy-egy hetes koncertsorozattal folytatják, végül Rijekában, a tengerparton nyitják meg a horvátországi Rijekai Magyar Napokat (2020-ban Rijeka lesz Európa Kulturális Fővárosa).

A rendezvénysorozat házigazdája, Érdi Tamás zongoraművész vallja: „A kultúra összeköt bennünket, európai nemzeteket, segít megismerni egymást, ami a megértéshez, az egymás elfogadásához, a békés együttéléshez és egykor talán a szeretethez is elvezet. Muzsikustársaimmal ezen a nyáron is szeretnénk elvarázsolni a gyerekeket, a fiatalokat, tucatnyi ifjúsági és gyerekprogrammal strandokon, játszótereken, sőt hajókirándulásokon is várjuk őket, mert kitűzött célunk, hogy megszerettessük a klasszikus zenét, így reményeink szerint koncertjeinken felnőttként is ott lesznek. Én a klasszikusok csodálatos muzsikáján nőttem fel, korán kedvenceim lettek a legnagyobbak, nem tudok választani Mozart, Schubert, Beethoven, Chopin és Liszt között – számomra ŐK jelentik Európát”.

Magyarország egyik legnépszerűbb kórusának névadója, Szír Szent Efrém több mint 400 himnuszt írt, és zenéjének nyugtató atmoszférája folytán már életében a „Szentlélek hárfájaként” említették. A 2002-ben alakult Szent Efrém Férfikar e csodálatos bizánci örökség kutatásának szenteli működését, amiben az emberi hang, a vox humana az Istent dicsérő egyetlen „hangszer”. Sokféle személyiség egyesül ebben a kórusban, akik a mai napig rendszeresen képzik a hangjukat, legfiatalabb és legidősebb tagjuk között negyven év különbség van. Megfoghatatlan tapasztalat a muzsikájuk: egyszerre visznek messzi tájakra és lelkünk belső békéje felé.

A kórus és Sebestyén Márta régi ismerősök, több tucat helyen léptek már fel együtt, de a tihanyi apátsági templomban még egyikük sem énekelt. A világhírű énekesnő egy másik fontos örökség letéteményese, a tradicionális magyar kultúrát képviseli itthon és világszerte. Minden magyarországi díjat megkapott, amit egy művész elnyerhet és az UNESCO Artist for Peace címet is kiérdemelte. Tehetsége, képzett orgánuma és varázslatos lénye eredeti jelenséggé avatta. A tihanyi koncerten is jelen lévő édesanyja Kodály Zoltán tanítványa volt, Sebestyén Márta pedig a japán császárnak, illetve az angol és a spanyol királyi családnak is bemutatta a magyar kultúra legféltettebb kincsét, a népdalt. 

A műsoron bizánci-görög, arámi és ószláv liturgikus dallamok, görög, balkáni, dél-afrikai, hindi, ó-portugál és moldvai paraliturgikus énekek, valamint Liszt és Lvovsky kompozíciói szerepeltek.  

A Szent Efrém Férfikar tagjai: Balázs Edgár, Bubnó Lőrinc, Bubnó Márk, Bubnó Tamás, Nagy Bertalan, Oláh Marcell, Orbán Domonkos, Pechan Kornél és Tóth Péter.

(Az írás a Balatonfüredi Napló 2018. évi 6. számában jelent meg. Fotók: Érdi-Harmos Réka és Koszteczky László)

               

Koncz Zsuzsa

Állunk az ajtóban. Felöltözve és felöltöztetve. Kabát, sapka, sál, kesztyű - pfűűűűű...

Csengetnek. Hogyaza... 

- Tessék, ki az???

- Küldemény, postás vagyok - szól egy barátságos, majdhogynem vidám férfi hang.

- Jövünk.

- Nusi, te vársz valakitől küldeményt? Némi bizonytalanság a gyermekangyal arcán, hogy most mi is a helyes válasz, amit ezúttal én inkább nemnek veszek, mint igennek.

Hivatalos átadás-átvétel, kezemben a közepes méretű boríték, feladó: Koncz Zsuzsa! Jaaajdejóóó Nusi, ez de izgalmas, bontsuk ki gyorsan! Kesztyű le, kicsomagolási művelet sikeres, kezünkben a zsákmány: díszes csomagolásban Zsuzsi 10. Aréna-béli nagykoncertjének teljes anyaga. 

Bontsuk tovább, pucérra! Három dvd, és egy füzetke, borítóján ezüstösen csillogó betűkkel Zsuzsi keze nyoma: "Anikó mamának és Anna kislányának boldog ünnepet kívánva: Koncz Zsuzsa, 2014."

Na, erről mesélek.

Göczey Zsuzsi - aki tudja, az nagyon tudja, hogy ki ő, aki nem, az gyorsan nézzen utána! Szóval munka miatt össze kellett jönnöm Koncz Zsuzsival. Hívom Göczey Zsuzsit: én tudom, hogy Koncz Zsuzsit nem könnyű elérni, de jó ügyről van szó, tedd meg kérlek, hogy közvetítesz közöttünk! - Meglátom, mit tehetek. - Jó, az elég.

Rövidke idő múltán kapok egy elérhetőséget. Írom a levelet, szépen, tisztelettudóan. Ezt és ezt szeretném kérni, lehet? Várakozás a válaszra. Érkezik: "A gondolat  fontosnak tűnik így támogatása, a nyilvánossághoz jutás segítése vonzó feladat lehet. Kérem küldjön további tájékoztató anyagot tevékenységükről!" Dejóóó, akkor lehetséges! Azért ő mégiscsak egy DÍVA... annyiféle emberrel sodort össze húsz év a médiában, de kevés igazi példaképpel, akit ráadásul az anyukám dúdolt, én vonítok - jobb híján -, és talán a gyerekem is ismerni fogja a dalait... 

Újabb levél, válasz: nagyon elfoglalt, fontos projektre készül... pedig Gerendás Péter is szólt az érdekemben, holott ezt nem is kértem tőle, igazán rendes fiú... akkor tényleg elfoglalt lehet, na, majd később.

Fél év múlva újabb levél, indul a koncertturné, sűrű az élete, de az is fontos, amit én akarok, úgyhogy legyen, csináljuk. Találkozzunk az új lemez, a Tündérország sajtótájékoztatóján, a Párizsi Divatházban. Jön, és vidám, mint mindig.

Szó szót követ, levél levelet. 

Aztán egy veszprémi koncert, 2013 decemberében. Sűrű a program: aznap Vásáry Tamással ebéd a Liszkay Birtokon, Tamás kiszáll mellőlem az autóból, két perc múlva már az édesanyám ül a helyén, ölébe nyomom a virágcsokrot, amit Zsuzsinak viszünk. Szaladás Veszprémbe, nyakig érő ködben: kedves kolléga könyvéről beszélgetünk a tisztelt nagyérdemű előtt, aztán futás át a Hangvillába. Viszem az édesanyámat is, naná - karácsonyra nem tárgyat veszünk, ugye ezt már megbeszéltük, hanem élményt. Megérkezéskor egy gyors selfie, nem baj mami, ha nem érted, csak nézzél ide:

Virág barátnőm karján szintén boldogan repdes az ő Kedves Mamája, jókat vihogunk a koncert előtt. Összebújva szipogunk anyukával a "Mama, kérlek" című dal alatt. Nézek Virágék felé, ugyanez... 

Koncert után megyünk Zsuzsihoz, és mivel ebben a történetben Göczey Zsuzsi mellett mindenki, így az én anyukám is Zsuzsi, hát sebtében tartunk egy Zsuzsi-bulit.

Két nap múltán tudtam meg, hogy a "Mama, kérlek" című dalt hárman hallgattuk már: ketten az édesanyámmal, és Nusi a pocakomból...

Ezt Koncz Zsuzsinak is megírtam, érkezése után meleg sorokkal köszöntötte Nusit. Cserébe én azóta sem hagytam abba a vonítást: Zsuzsi dalait kitartóan interpretálom a jövő nemzedékének. Nusi eddig hálás közönségnek bizonyult, és most itt a dvd, ami párszor még megpördül a lejátszására alkalmas eszközben, mielőtt landol a karácsonyfa alatt :) és mivel nem vagyunk irigyek, másnak is jó szívvel ajánljuk a fa alá!