2015. szeptember 28., hétfő

Babamúzeum Tihanyban

Amikor Nusit születése után hazahoztam volt egy titkos vágyam: ne legyen körülöttünk semmi ricsaj-lárma. Komolyzene cincog azóta is halkan a lakásban, szinte ébredéstől elalvásig körbeleng bennünket, vagy egyszerű, nemes csend. (Kivéve, amikor itt van nagymama, mert ő olyan, mint a rádió, de ez is így van jól.) Televízió már jó ideje, a születése előtt sem volt bekapcsolva, csak egy-egy dvd kedvéért - amíg csináltam nézhettem eleget a monitorokat. Jellemző történet, hogy vendégségben Nusi megbámulta a bekapcsolt tévét, mire a vendéglátó: "Látom, a gyerek szereti a tévét!", mire én: "Nem, azért nézi ennyire figyelmesen, mert még nem látott ilyet". 

Szóval kicsit szorongva lestem, hogy a kedvesebbnél drágább hódolók milyen meglepetésekkel hajolnak a kisded jászola fölé: ugye nem éles hangon sípoló, szirénázó, vagy gépzenét árasztó darabját hozták el a XXI. századnak? Láss csudát, az óhaj teljesült: csupa puha gyömöszkölni való, színes plüss kockák, és kedves arcú babák jelentek meg a lakás különböző pontjain. A leghangosabb egy méhecskére hajazó, anyagát tekintve fa csörgő volt. A nem kis termetűre sikeredett érsebész doktor bácsi hozta, hozzá igazán ez illett, így aztán időnként az ajándékozót felemlegetve, a csörgőt huncut mosollyal rázva nagy boldogan háborgatjuk vele  a csendet.

Ha már játék és baba: minden gyerekes szülőnek és gyermeklelkű felnőttnek látnia kell a tihanyi Babamúzeumot.


Az 1994-ben magángyűjteményként alapított Babamúzeum a Filotás család négy évtizedes elhivatott gyűjtőmunkájának eredménye. Először csupán kedvtelésből kezdték, majd egyre nagyobb szenvedéllyel folytatták a babák gyűjtését. Maguk is csak évek múltán döbbentek rá, milyen kultúrtörténeti kincseket rejtenek az öreg házak padlásai. 

 
1993-ban úgy látták, hogy olyan gazdag a gyűjtemény, ami már feltétlenül kiállításra érdemes. Ekkor határozták el a tihanyi Babamúzeum létrehozását. A kiállítás a látogatóknak páratlan élményt kínál, a gyűjtőknek pedig újabb ösztönzést ad a további gyűjtőmunkához. 

 

A tihanyi Babamúzeum Magyarország kultúrtörténetileg Európa szerte elismert antik gyűjteménye. Megtalálható itt szinte valamennyi németországi porcelánbaba-készítő műhely jellegzetesebb munkája a 19. század 40-es éveitől - a porcelánbaba-gyártás kezdetétől - 1920-ig, a gyártás beszüntetéséig.  



A látogatók a színes és babakülönlegességekben gazdag kiállításon megismerkedhetnek az európai folklórral és a magyar népviseletekkel. 
 

A múzeum igazi különlegessége, hogy a babákat nem tudományos, steril módon rendezték el, hanem játékos elemekben gazdag, az akkori kor divatját, életstílusát egyaránt bemutató valós környezetben. 


A babák mindegyike eredeti ruhájában látható. Jelenetekben elhelyezve, kis kiegészítőkkel, korabeli miniatűr játékokkal és egyéb kellékekkel tették még mozgalmasabbá a babák környezetét, így élethű helyzetekben mutatják be a kor hangulatvilágát. Látható itt színházi jelenet, lakásbelső, konyhai környezet, de még szatócsbolt is.  


 
A babák körül elhelyezett bútorok, egyéb lakberendezési tárgyak hűen tükrözik a reformkor és a Biedermeier-kor arisztokrata, nagypolgári ízlésvilágát, lakás- és öltözködéskultúráját. Alaposan szemügyre vehetőek a néhai babaházak, amik között teljes bútorzatú konyha, nappali, hálószoba és üzlethelyiség is van.


 
Szemet gyönyörködtető a törékeny porcelánbabák élethűen pirospozsgás arca. A nagy értékű német és francia porcelánbabák mellett bolyhos, néhol ütött-kopott mackók és más játékállatok is láthatóak.


 
A játékállatok gyártóit STEIF képviseli. A kiállított anyagot – újabb gyűjtések révén, és a világ más országaiban működő babamúzeumok anyagából, csereakciók útján – időről időre színesítik. A francia gyűjteményt a múzeum a jövőben szeretné bővíteni.



A tihanyi Babamúzeum márkavédjegye fémjelzi azokat a babákat, amiket neves művészek közreműködésével a társaság terveztet és gyártat igényes kivitelben, és amiket értékesít is, egyedenként korlátozott példányszámban. A Babamúzeum megnyitása alkalmából emlékpéldányok készültek, limitált, 50 darabos példányszámban. Ezek a babák Szurdi Éva keramikus és Kisné Juhász Mária babakészítő művészek alkotásai, amik a klasszikus ruhastílus mellett a torockói sorozatot reprezentálják. Ezen kívül a múzeum egy részében – elsősorban a külföldi látogatók kedvéért - újonnan készített művészi babákon mutatják be a magyar népviseleti kultúra legjellegzetesebb öltözeteit.


A tihanyi Babamúzeum a falu központjában van, egy gyöngyűen helyreállított régi parasztházban. 


A múzeumba lépve rögtön meseországban találhatjuk magunkat, a múlt századi játék óriáskerék, és a vitrinek mögött sorakozó közel hatszáz baba láttán nem csak a gyerekeknek áll el a szavuk. Sok más érdekesség mellett találunk itt közel 1 millió forintot érő fekete babát is, ami még az 1840-től 1920-ig gyártott porcelánbabák között is igazi ritkaságnak számít. 



A múzeumalapító Filotás Tivadar életútja kellően kalandos volt: ez derül ki a 2010-ben megjelent Huszárvágás című önéletrajzi regényéből. Anyai ágról francia hugenotta családból származik, szépapja kapitány volt az 1848-as szabadságharcban. Haynau halálra ítélte a 13 aradi vértanúval együtt, utolsó pillanatban kegyelmeztek meg neki, 16 évi várbörtönt kapott, ebből kilencet letöltött, mígnem a család magas vérdíjért váltotta ki. Ezután megválasztották Szabadka polgármesterének, a kiegyezés után főispán lett. Szépanyja testvére, Bíró Károly 20 évig Szabadka polgármestere volt, az ő ideje alatt épült ki a város központja, benne a híres szecessziós városházával. Apai ágról pedig ludovikás huszártisztek voltak a felmenői, nagyapja a vívásban és az öttusasportban nagyon fontos szerepet játszott, ennek ellenére a legismertebb családtag mégiscsak Filotás Lili volt, az első magyar rádió-bemondónő. A második világháború után ez a múlt egyszeriben érvénytelenné vált, jött a kitelepítés.
 

Filotás Tivadar gyermekkorát elvette az emigráció, hiszen 11 évesen az 1956-os forradalom bukása után 13 és 16 éves testvéreivel elhagyta Magyarországot: özvegy édesanyjuk kísérte őket Ausztria határáig. A Burg Kastl-i gimnázium legendásan merev légköre elől a '68-as diáklázadásokba menekült, s utána is a legkülönbözőbb módokon kísértette a sorsot. A müncheni egyetemen politológiát kezdett tanulni, kelet-európai történelmet mellékszakban és szociológiát. 


Soha nem volt honvágya, noha mindig is tisztában volt azzal, hogy egyszer vissza fog jönni Magyarországra. Megházasodott, feleségével, Sibyllével a mai napig együtt él. Egzisztenciájukat a müncheni parkettacsiszoló vállalkozásuk alapozta meg, amit ma már a fiaik visznek tovább. Filotás Tivadart mindig is a politika és az újságírás érdekelte inkább, de rá kellett jönnie, hogy ha bekerül egy újsághoz, akkor elveszíti a szabadságát. Ő viszont gyerekkora óta anyagilag és szellemileg is szabad akart lenni.



Gyűjteményüket, a tihanyi Babamúzeumot ezidáig több mint félmillió látogató nézte meg. Nusival mi is gyarapítjuk a látogatók népes szeregét, és másoknak is jó szívvel ajánljuk. Tessék csak, tessék, meseország kapui tárva nyitva állnak :)

(Az írás egy kevésbé személyes változata az Északipart című magazin 2014. évi számában jelent meg.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése