Vitorlát bonts!

Vártuk ezt a szeptembert. Sűrű volt a nyár, mint mindig, de most valahogy még töményebbre sikerült, el is illant gyorsan. Sok volt a program, bejelentkeztek látogatóba a barátok, és időnként még az áldott napfény elől is bújni kellett az árnyékba. Aztán jött a naptár, ami a vendégek nagy részét hazaparancsolta. Eljött a mi időnk. Csendre vágytunk. A szeles honlap jó déli szelet ígért, uccu neki!
Tihanyból startoltunk, irány Badacsony, déli meleg kanálra ott leszünk!

 

Fényes ez a víz, de lesz majd jobb is, az internet megírta...

Hát te mi vagy? Kajaknak vitorlás, vitorlásnak kajak.

Katajev után szabadon: Távolban egy fehér vitorla. Mi meg ültünk a lavórban, nulla szélben. De legalább csend volt.

Szervusz vízibusz, integet a kalauz. Egyedüli mozgás a kompokon kívül a Révfülöp nevű járgány. Megsimogattuk szemünkkel, hisz az 1963-ban készült, 25 méteres, arányos test jól áll a Balatonnak. Ide illő, szép darab, nem úgy, mint batár kollégái.

Nem lesz ebből ma már Badacsony... akkor legalább Földvárra szaladjunk át egy hal-ebédre. Biztató volt, hogy a cirmos cirrus felhők mellé habos cumulusok is érkeztek. Ezek ha összeállnak bandázni, abból még szél is lehet.

Hello Földvár! Meg egy kis Tihany persze. (Azért hogy érezzük: megérkeztünk a déli partra - értsd: Zamárdi hazájába - két hajóról oltári tüc-tüc-düm-düm bömbölte túl a némileg tudatmódosított legénységet.)

Déli verőfényben a parti sétány.

Modern és romantikus jól megfér egymás mellett.

A hal-ebédet hagyjuk, rémes volt: egy éves sóigényemet teljesítették egyetlen fogásban. És még csak nem is ez a délceg ifjú fogta hozzá az alapanyagot...

Szuszogás, séta a gyomorban csücsülő halra. Aztán vissza a hajóhoz. Semmi változás, továbbra is strandidő. Kikötőből ki, vízbe be, képeslapnyi körítéssel.

Alighogy visszamásztunk a fürdőzésből a felhők meggondolták magukat, összeálltak. Megindult a várva várt szívó hatásuk, ami átmozgatta a levegőt a víz fölött. A látványról nem is beszélve...

A kötelek ugyan nem szakadtak, a víz nem forrt fel alattunk, de megindult a hajó.

A mámor rövid ideig tartott, mert a felhők szétszakadtak, és megszűnt a szél. Beültünk mozizni, örülve annak a nem kevésnek, ami van.

A Balaton tanít. Diktálja a tempót. Na meg a hangerőt. Nem kell azt olyan gyorsan, olyan erőszakosan túlharsogva. Minek? Akkor nem veszed észre és nem hallod meg a nádasban zajló vidám életet. A belülről jövő hangokról nem is beszélve... Látod, milyen tiszta a víz? Ott azok a százkarú növények, mohás sziklák meg apró vízi népek a türkiz ötven árnyalatában. A kütyüt végre sikerült otthon hagyni, de biztos, hogy kell beszélni? Vagy most jó hallgatni?

Esőköpeny vissza. Jövünk hamarosan. Jó lesz ez az ősz.