Bizonyítékképpen itt az egyik alkatrésze, aztán majd sorolom a többit is:
Augusztus dereka volt, amikor hazahoztam a kis csomagot, kibontottam, és betettem az új otthonába, ahol ez a látvány fogadta:
Volt, aki levendulával töltött zacskót varrt neki, ráhímezve egy nagy "A" betűt:
Aztán érkezett babaváró karkötő (tessék jegyzetelni, új fogalomról van szó) a kedvenc piros kövemmel, személyesen készített üdvözlőlap a távoli munkatársaktól, virág, és volt, aki hátraballagott a háza egy szegletébe, és egy, az 1920-as évekből származó, Anna feliratú bögrét küldött:
Szem nem maradt szárazon...
A kiságyat egyelőre gyanakodva nézte Nusi, az én ágyam valahogy gusztább volt neki, pedig a babaágyban kedves kezek által készített motyók várták, íme a hangulatfelelősök:
Nem erőltettem a dolgot, gondoltam, majd megjön rá Nusi étvágya, úgysem tud nekik ellenállni. A terv bejött, és addig is jó dolgom volt: nem kellett éjszakánként oda-vissza furikázni nagy és kicsit kisebb ágy között. A gyermeklény még egy hónapos se volt, amikor úgy döntött, hogy a franc ebbe az éjszakai macerába, felkelni, pelenka ki-be, evés... átaludta a teljes éjszakát. Persze én ott strázsáltam, elcsigázva kidőltem, és az első nyikkanásnál ránéztem az órára, ötöt mutatott. A programból rendszer lett, azóta is tartja jóóó szokását :) és már nagylányosan, a saját ágyában.
Dióhéjban ennyit a megérkezésről, és persze regényt lehetne írni az elmúlt hónapokról, de csak szép sorjában. Mivel jónéhány hónap kimaradt, így időben és térben egyaránt utaztatni fogom a nyájas olvasót, aki közben megpihenhet, ha már túl sok neki a ringlispílből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése