Ettünk-ittunk (1.rész) - Vitorlás Étterem

Szóval június végén a sztori ott maradt íratlanul, hogy mi mindent ettünk-ittunk és mulattunk. Szó szerint így történt.

A már említett vásárcsarnokon mellett kedvenc ebéd- és vacsoratanyánk volt a füredi Vitorlás Étterem, ahol a három tulajdonos, Attila, Péter és Tamás, valamint az ő családjaik kitüntetett szeretete lengett körbe bennünket. És persze az sem volt mindegy, hogy mi került a tányérra, mert egy kismama ugye nem engedhet meg magának holmi gyomorbajt...

A srácok együtt nőttek fel, középiskolai barátság az övüké, és mindig is a tóparti településhez kötődtek. (Azt csak halkan jegyzem meg, hogy a családok megmaradtak, ugyanis a feleségek szeretett, dédelgetett lények, egyik sem lett lecserélve huszonéves macára... ) Megannyi - szakmai és magánéleti - véletlen egybeesés rázta őket össze, feladat pedig jutott nekik bőven, de ezekből építkezve pozitívan tudtak tovább lépni. És bizony szó szerint építkeztek, a két kezük munkáját dicséri a ház. Azt például napokig szorongva néztem, ahogy negyven fokos hőségben kitartóan betonoztak:

Eközben szabad nekem az árnyékban hűs gyümölcslevest szürcsölni? ... deszabadáááám :)

Kényeztető a kilátás is: az asztalomtól jól látszik a szomszédos yacht club (BYC, vagyis Balatonfüredi Yacht Club, később részletesen is tárgyalom) egyik féltett, öreg bútordarabja, az Aranycsillag - erről a járgányról is lesz szó még bővebben, egyelőre csak meglibbentem a fátylat:

Alig tettem le a leveses csésze mellé a kanalat, a mindig jókedvű Attus szárnyalva hozta a második fogást:

Így ni:

Vezérfonaluk a minőség: a balatoni hal például náluk nem azért balatoni, mert az étlapra azt írják, hanem valóban az, önmagukkal szembeni elkötelezettségből. S mivel az ott eltöltött idő miatt az étterem nem a munkahelyük, hanem az otthonuk, úgy is alakították ki azt. Ezért érzi úgy a hozzájuk betérő vendég, mintha hazaérkezett volna. Ja, és a kilátásról még:

A teraszt egész nyáron zeneszó töltötte be. Latin gitárduótól a modern dj-n át a tizenkét fős swing együttesig széles volt a repertoár. Nem egyszer az étterem előtti tér zsúfolásig megtelt táncoló turistákkal és helybéliekkel. A tulajdonosok állítják: a fürediek nyolcvan százaléka azért kötődik érzelmileg az étteremhez, mert a Monarchia óta ez kedvelt találkozóhely volt, s mindmáig barátságok, szerelmek bölcsője. Holdfényes balatoni estén jó étel és bor mellé kívánkozik ide a nyugodt, vidám emberi szó is.

A Vitorlás Étterem borklubja hagyomány, számos visszatérő törzsvendég keresi. A nyári szezon vendégseregét kiszolgáló szakácsok új ízeket próbálgatva lubickolnak a kreativitás mézes csuprában, az étkek mellé pedig olyan borokat kínálnak, amik a kereskedelmi láncok polcairól csak néha vehetőek le. A borászokkal személyes kapcsolatra törekednek, így aki a bort megtermeli, az személyes ismerője annak, aki a borát a vendég elé leteszi az asztalra. És az a bor minden esetben legyen balatoni, hisz a Vitorlás Étterem filozófiája szerint a Balaton nem csak egy turisztikai fogalom, hanem borrégió is egyben. Gasztronómiai utazásaik során ételt-italt kóstolgatva gondolják ki, hogy mi az, ami közkinccsé tehető a saját vendégeik számára. S nem mérnek fukar kézzel… Sem alapanyagban, sem konyhai eszközben nem ismernek kompromisszumot.

Balatonfüreden 1880-ban a Vitorlás Étterem helyén épült fel az első hajóműhely faépülete és sólyája. A Stefánia Yacht Egylet mai épülete a Balaton emblematikus vendéglátóhelye, közvetlen a vízparton, s bár lakói még csak két-három éve költöztek, az épület máris magán viseli a szorgos kezek nyomát. Az építkezést azóta sem hagyták abba, úgy tűnik ez a hobbijuk. Most épp az emeleten alakítják ki a Balaton első vitorlás múzeumát, az építkezés kezdetén is ott lehettem:

Tessék majd csak megnézni, miből lesz a cserebogár, ígéretek szerint 2015. március 15-n már látogatható lesz a kiállítótér, ahonnét a kilátás is pazar:

 

Nusi első Vitorlás-vizitje idején nem volt túl barátságos az idő, a sétához kellően be is bugyoláltam. Attus ennek megfelelően közölte: a baba helye kint van a szabad levegőn, a mami az üvegfal másik oldaláról, bentről figyelheti, mikor libben meg a takaró, és hogy a kedves mami nyugodtan egyék, hát ő maga is számos alkalommal vizitált a babafurgon körül. Jóleső érzéssel álmodoztam: Nusit elég lesz majd a teraszról szemmel tartani, mint ezt a másik kis önjárót egy nyári napon, akinek épp arra akadt jó dolga:

Gyermekbarát vagy gyermekbarát a hely? :)