Gyanútlanul botladoztunk Nusi babajárgányával az öreg járgányok között. Az még az a nyár eleji, boldog békeidő volt, amikor meg lehetett mozdulni a füredi sétányon... Egy kis piros, igazán csinos olasz mellett hosszabban is elidőztünk:
Egyszer csak - noláááám - elénk toppan a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke. Kedves mosolyára Nusi pironkodva kidugta lábát a hintóból, mire professzor bácsi térdét s derekát meghajtva kezét-lábát csókolta. Na jó, de mit keres itt professzor bácsi? Hogy autókat hozott kiállítani? Menjünk csak menjünk, naná, hogy látni szeretnénk őket!
Vitorlázó barátai csak Totyának hívják. Munkájában kijár neki a professzor úr megszólítás. Prof. Dr. Kollár Lajos sebész-érsebész 2013 óta a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke. Rajong a Balatonért, és nem mellesleg a régi autókért. BMW Isetta-jával mondhatni családi kapcsolatot ápol, ugyanis nem csak ilyen járgányon tanult meg vezetni, hanem konkrétan azzal, ami most a birtokában van, újra. A szájsebész papa és a gyógyszerész mama a kis pléhtojással bejárta Európát. Sok csomagot nem kellett magukkal vinni: a külső poggyásztartón kívül az ülés mögött egy kisebb táska, mondjuk anyuka tartozéka fért el.
Mindez mai szemmel nehezen vizionálható, és
nem csak a 80 km/h-s végsebesség miatt, hanem azért is, mert az Isetta esetében
olyan fogalmakat ne keressünk, mint gyűrődő zóna, menetstabilizáló elektronika,
függönylégzsák vagy biztonsági öv, hiszen ez sincs benne. Később az apró BMW
elkerült a háztól, de Kollár Lajos rábukkant és visszavásárolta. Hiába, a
szerelem…
Az
Isetta-sztori: a szakma meghatározása szerint legfeljebb két ember
elfuvarozására használt törpejárgány, rövid távolságokra, úgy, mint boltba,
munkahelyre vagy óvodába, esetleg kocsmába. Valami csudaszép. „Kívül semmi műanyag, csak
domborított lemezek, krómozott lökhárítók, BMW-emblémával nyomott
krómdísztárcsák, mókás lámpák, megannyi,
szeretettel tervezett iparművészeti remek. Az idilli környezetbe
az autó előre, felfelé nyíló elején át lehet beszállni. Az ülés kényelmes,
tartása persze értelemszerűen nincs, helyette igazi dodzsemes érzés van. Az oldalablakok eltolhatók, és minden
Isettát hátrahajtható ponyvatetővel szereltek fel, így a gyors átszellőztetés
garantált, és könnyebb visszaintegetni az utca elragadtatott népének is.” A népek figyelmét az is felkeltheti, hogy az Isetta tangát hord...
A törpeautó tervei Milánóból, a hűtőszekrények
és robogók gyártásával foglalkozó ISO SpA-tól, Renzo Rivolta cégétől
származnak. 1953-ban, a Torinói Autószalonon mutatták be a prototípust.
1954-ben teljesítményosztályában elvitte a Mille Miglia autóverseny három első
helyét. A gépre azonnal lecsapott a BMW, és megvette a licencet. Isetta-ja
többek között Elvis Persley-nek is volt.
Kollár professzor a 2015-ös füredi vitorlabontó
old timer versenyére az Isetta-ján kívül elhozta a színre fújt Panni motort, és
az utcai használatra szolgáló FIAT-ját is. Panni előtt nem készült robogó Magyarországon. 1958 és 1962 között
gyártották a Csepeli Kerékpárgyárban, majd az egri Finomszerelvénygyárban. A
törperobogó az 1957-es Budapesti Ipari Vásáron mutatkozott be, ahol is nagy
sikert aratott. Kollár professzor Pannija sem csücsül mindig tétlenül a puccos
utánfutóján, időnként vígan robog vele a tulajdonos.
Alig kaptunk levegőt a gyönyörűségtől, és nem is sejtettük, hogy a java még hátra van... Elindultunk a másik Kollár-járgány, a kis csinos piros FIAT kabrió felé, amit épp kinéztünk magunknak Nusival.
Ennek a története az Isetta-hoz
hasonlóan igen kalandos volt: az internet segítségével Kölnben talált rá Kollár
professzor. Bejelentette vásárlási szándékát, átutalta az eladási árat, majd
elutazott Barcelonába egy orvosi kongresszusra. Spanyolországban sűrű telefonhívások
közepette kiderült, hogy a magyar bank napokig ült az utaláson, és hiába
érkezik a tréler, az autót addig ők ki nem adják, amíg a pénz nincs a
bankszámlájukon. Egy órával a szállító megérkezte előtt végül bedöcögött a
vételár is a kereskedő számlájára… Azóta a kis piros szállítja Kollár
professzort a Balatonhoz: egyik szerelem találkozása a másikkal.
Prof. Dr. Kollár Lajos
orvos-gyógyszerész házaspár gyermekeként született Pécsen, az orvosi egyetemet
is ott végezte. Két nagybátyja szintén
orvos volt, édesapja pedig egyik alapítója a Sztomatológiai Klinikának. A
hatvanas évek beat-nemzedékéhez tartozónak vallja magát, így nem volt benne
semmilyen megfelelési kényszer, egyszerűen csak úgy alakult, hogy ő is
orvosdoktor lett. Sebészetből majd érsebészetből szakvizsgázott. Végigjárta a
szakma ranglétráját a műtősfiútól az egyetemi tanárságig, hat éven keresztül
volt a PTE Klinikai Központjának főigazgatója, jelenleg az Érsebészeti Klinika
társprofesszora. Tagja a Professzorok Batthyány Körének.
1958 óta minden nyarát a Balatonon töltötte, és
persze, hogy vitorlázással. A szüleinek volt egy haditengerész ismerőse, aki a
háborúban elveszítette a családját. Egyedül maradt, majd mindenét elvették,
egyetlen kivétellel: a vitorlását meghagyták. Kialakult körülötte egy széles baráti
kör, aminek Kollárék is tagjai voltak, s így Kollár Lajos hétéves korától kezdve a nyarakat
egy balatoni nádasban megbújó kunyhóban töltötte. Itt ismerkedett a
vitorlázással, és így vált szerelemmé a Balaton.
Tanítómestere Solti László volt, kinek katonás,
ugyanakkor rendkívül humánus tanítói, oktatói képességeiről máig legendák
keringenek. Kollár Lajos a hajóépítés alapjait is nála tanulta: az első hajó,
amivel megismerkedett, az az ő osztályon kívüli tizenötöse, majd egy gaffos,
22-es bienen jolle volt. Az első saját tulajdonú hajója a vicces „Maugli – Na, mi
újság Wágner úr?” nevű kalóz volt, amit saját kezűleg újított fel. Majd a
Fagyöngy nevű 25-ös túrajollé következett, és a 70-es években kitört
műanyagozási láz sem hagyta érintetlenül.
A 70-es évek eleje óta versenyez, számos dobogós
helyezést ért el 25-ös túrajolle és 40-es cirkáló osztályban, ez utóbbinak
megalakulása óta osztálykapitánya is. Belekóstolt a tengeri vitorlázásba:
több ezer mérföldet hajózott az Adrián, a Jón, az Égei és a Földközi tengeren.
Vitorlázott a Karib tengeren, Francia Polinéziában és az Indiai Óceánon is.
Szóval ott a füredi sétányon jól kipróbáltam a kis zöld-fehér pléhtojást, és közöltem a professzorral: ha megunta, akkor szívesen átvesszük. Épp megteszi menetrend szerinti helyi járatnak, amíg Nusi nem tud mögém csimpaszkodni a Vespára.
(Az írás egy kevésbé személyes változata az Északipart 2015. évi számában jelent meg.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése