Ez most kemény lesz.
Aki már átesett komolyabb betegségen, és ha csak egy pillanatra is, de
megérintette a törvényszerű, mégis túl korainak vélt elmúlás érzése, az talán
nyugodtabban áll bele abba, hogy a
mennyezet időnként lefelé, a fal befelé, a padló pedig felfelé nyomul, amíg az
egész tere akkorára nem zsugorodik, mint egy kekszes doboz. De még őket is
próbára teszi a bezártság, pláne, ha egy szabad lelkű, kinti szökdécseléshez
szokott ötéves is van a háznál.
A világméretű könyvvizsgáló, adó- és pénzügyi tanácsadó cég
magyar munkatársai is átmentek home office-ba. Az egyik terület tapasztalt
vezetője alá húzós fiatal csapat tartozik, akik megszokták, hogy a főváros
bőségesen terített asztalánál jó étvággyal fogyaszthattak kultúrát, kiváló
ételeke, italokat, és a szórakozás végtelen számú lehetőségei közül
válogathattak. Eddig. Most nehéz őket motiválni az online meetingek alkalmával,
hisz a csoportvezető is csak az erkélyére mehet kirándulni.
Az aszófői Öreghegy lakója a világ egyik legirigyeltebb
luxus-karanténjában csücsül. Vele egy magasságban a tihanyi apátság fehér
duplatornyára tűz rá a nap, előtte a sajkodi öböl íves alakja, a mandulafák
pedig telis tele lepkeszárnyú virágokkal. Boldoggá teszi a kerti munka, kitölti
a napjait. Bár füvet most épp nem kell nyírni, a tereprendezés nagyon is
időszerű, a sétálható saját telek pedig akkora, hogy nyaranta tizenkét
kilométert sétálhat a fűnyíró után, mire csak az alsó terasszal végez. De
hóvihar idején, az ablak előtt állva, kezében egy forró teával, a szabad
kezével ő is a telefon után nyúl, hiányzik a baráti szó, a „leugrunk este
Füredre jazzt hallgatni?”…
A veszprémi antikvárius
arról ad hírt, hogy szomorú a kihalt Utas. A közösségi oldalát élő adás funkcióba
kapcsolja, a hibátlan bakelitről lejátssza egy búgó hangú énekesnő régi,
keserédes jazznótáját, aztán hazamegy. Pedig ha valamikor, hát most igazán
szükség lenne az ő lélek-patikájának kevercseire, mégis fegyelmezettek vagyunk,
otthon maradunk.
Nagy kérdés, hogy el
tudjuk-e engedni a híreknek, az érkező adatoknak, információknak legalább egy
részét. A médiadömpingben meghalljuk-e azt, hogy a globális adatok szerint az
aktív esetek 95 százalékánál nem túl súlyosak a tünetek. Az óriás Kína több mint
81 ezer betegéből csaknem 73 ezer már meg is gyógyult, és a fennmaradóak
túlnyomó többsége is életben fog maradni.
Az Olaszországból vagy
a spanyoloktól érkező elkeseredett videók futótűzként terjednek el, üzenetük
egyértelmű: bármelyikük boldogan cserélne a jelenlegi magyar helyzettel. A
fájdalmas tartalmak mellett a segítő szándék is terjed: az utcát egy piros
kabátos nő szeli át, futva érkezik egy mozgáskorlátozotthoz, aki a lemerült
akkumulátorú négykerekű járgánya mellett ballag, onnantól ketten tolják tovább.
A könyvmolyok egymásra licitálva cserélik ki a kedvenc könyvek címeit, a gyengébb
szeműek a varázsütésre megnyílt hangoskönyvtárakból válogathatnak. Ingyen
hozzáférhetőek felejthetetlen koncertek felvételei a világ különböző
pontjairól, a földkerekség legnagyobb galériáiban sétálgathatunk virtuálisan, a
színházi közvetítések pedig kicsik és nagyok arcára csalnak mosolyt. Aztán ha
elgémberedtünk az ücsörgésben, irány az erkély, annak híján kinyitható az
ablak, vár a jógaszőnyeg, vagy elég csak felidézni a gyerekkori tornaórák
gyakorlatai közül azokat, amiket a jelen fizikai állapotunk még elbír.
(Az írás a Balatonfüredi Napló 2020. évi 3. számában jelent meg.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése