2024. november 18., hétfő

Ne félj a jótól és kerüld a rosszat

Mi tesz bennünket emberré? Hogyan alakult ki az emberi képzelet és kreativitás, mi volt a szerepe az ősi közösségek életében és a kultúrák kialakulásában? Ezekhez hasonló, rendkívül izgalmas kérdésekre keresi a választ Csányi Vilmos világhírű etológus professzor idén megjelent, Gábor fiának hagyatékul szánt Teremtő képzelet című könyvében, amit a szerző az utolsó, tudományos igényű művének tekint. Ennek kapcsán beszélgettünk Csányi Vilmossal arról, hogy mi történt kétmillió évvel ezelőtt, miért tanít az iskola ötven éve elavult dolgokat, hogy kilencvenedik éve felé haladva miben látja az élet értelmét, és persze Jankáról, édes Jankáról...


- Miért Teremtő képzelet az új kötet a címe?

- Az agykutatók az utóbbi években sok mindenre rájöttek, de a képzelettel keveset foglalkoztak. Például az elmúlt évben megjelent egy jelentős tudományos cikk arról, hogy egy patkánynak is van képzelete, amit használ is. Ha egy adott helyen gyakran megfordulva kitapasztalja a környezetet, és átteszik egy részben hasonló, másik környezetbe, akkor a patkány agyában kimutatható, hogy az előző, ismert hely szerint kezd mozogni. A túléléshez fontos, hogy az állat képes legyen a következő pillanatokat elképzelni. Az egér is ki akar menni a lyukból enni, a beszűrődő zajokból pedig meg kell ítélnie, el kell képzelnie, hogy a szél fúj odakint vagy egy macska mozog.

- Az embernél biológiai tulajdonság a képzelet?

- Igen, el tudjuk képzelni, ami nincs, és a korábbi tapasztalataink alapján fel tudjuk építeni azt. Ehhez jelentősen hozzájárult, hogy az emberi képzeletet képesek vagyunk megosztani egymással, amire az állat beszéd hiányában nem képes. Az emberek tudnak mesélni másoknak, akik hozzáteszik a maguk elképzelését, és ebből teljesen új dolgok alakulhatnak ki. Attól világít a lámpa és megy a televízió, mert sok ember közös képzeletéből kialakultak a technika és a tudomány csodái.

- A könyvét elolvasva sok mindenre fény derül, de vajon mi maradt ki belőle?

- Sok minden… pedig van benne kétszáz irodalmi hivatkozás a friss kutatási eredményekből. Aki tudományt népszerűsít, az lehetetlen feladatként a rendkívül nagy ismeretanyagból gyűjti össze a fontosnak vélteket. Aki mélyebbre akar ásni, az utánanézhet a hiányzó részeknek.

- Legalább ennyire nehéz összegezni, hogy a tudományos pályafutása során Önnek mi volt a legérdekesebb felfedezése.

- Sok érdekes dologgal találkoztam, egyet nem lehet kiválasztani közülük. Ez a könyv is tele van olyan dologgal, amit az elmúlt húsz-harminc év ismeretei alapján írtam. Például eddig az ember idegrendszeréről, kultúrájáról beszélve száz-százötvenezer évre tekintettünk vissza, csak az utóbbi néhány évezredet tartottuk fontosnak, ahol már volt történelem. Arra jöttem rá, hogy sok jelenlegi dolgot nem lehet megmagyarázni, de ha visszamegyünk kétmillió évet, amikor a homo erectusok (felegyenesedett emberek) éltek, akkor nagyon rövid idő alatt egy agyduplázódás zajlott le. Evolúciós szempontból néhány százezer év meglehetősen rövid idő.


- Mi történt kétmillió évvel ezelőtt?

- Akkor keletkeztek az archaikus közösségek.

AZ EGYMÁSSAL BÉKESSÉGBEN ÉLŐ, ÖSSZETARTOZÓ, EGYÜTT DOLGOZÓ ÉS KÜZDŐ, EGYMÁST KEDVELŐ EMBEREK KÖZÖSSÉGE KÖRÜLBELÜL KÉTMILLIÓ ÉVES.

Azért hagyott mély genetikai nyomokat az ember felépítésében, mert ilyen régi. Biológiai szempontból a kultúra gyorsan változik, akár két-három generáció alatt is. A genetika lassabban változik, a hatása viszont sokkal tartósabb. Kialakult, jól működő kezünk, fejünk és lábunk van, ezek nem változnak, nem lesznek szárnyaink. Az ember közösségi felépítése, a szociális viselkedése is ilyen kétmillió éve felépült, működőképes rendszer az agyon belül, ami lehetővé teszi, hogy az ember kezelni tudja az általa felépített világot.

- A megismert múltból mennyire lehet következtetni a jövőre?

- Nagyjából semennyire. Mondok egy példát arra, hogy a mai módszerekkel milyen elképesztő dolgokat lehet mérni: kíváncsiak lehetünk arra, hogy harmincezer évvel ezelőtt mekkora volt egy adott nap hőmérséklete. A vízben lévő oxigénnek ugyanis van egy nehezebb atomsúlyú izotópja, az oxigén 18 (a rendes oxigén csak 16). A napsütés hatására ez a könnyebb oxigén gyorsabban távozik, tehát egy régi maradványban meg kell mérni a két oxigénizotóp (a 16 és a 18) arányát, és pontosan meg lehet mondani, hogy a réteg keletkezésének az időpontjában mennyi volt az adott helyen a hőmérséklet. A múlt tehát teljes mértékben felderíthető, a jövő viszont nem. A múltat érdemes vizsgálni, mert befejezett, és a megismerésével megérthetjük a jelent, a jövőről azonban fogalmunk sincs. Aki azt állítja, hogy meg tudja jósolni, hogy mi lesz a világgal, az csal és átveri a hallgatóságot. Kétszáz évvel ezelőtt sem lett volna megjósolható a mai televíziós, internetes, atombombás jelenünk, mert még a kifejezések is hiányoztak hozzá. Számtalan lehetőség és elképesztő változatosság lehetséges a jövőben, s nem tudjuk, hogy melyik verzió fog bekövetkezni.

- A mostani, egyszemélyes társadalmak működőképesek?

- Az egyén számára, vagy az emberiség számára? Csak azt tudom, hogy nekem egyénileg mi jó, azt azonban nem tudom, hogy az emberiség számára mi működőképes, mert ahhoz ismerni kellene a jövőt. Lehet, hogy olyat kívánnánk, amitől tönkremenne az emberiség. Az atomra is eredetileg energiaforrásként tekintettek a tudósok, aztán lett belőle atombomba meg atomháború.


- Az Ön számára mi az élet értelme?

- Az életnek nem az az értelme, hogy valami nagy dolgot felfedezzünk vagy megcsináljunk, mert ezek mindig bajba hozták az emberiséget. Kilencven év felé járva az élet értelmének azt látom, hogy

MEGÉLNI A KÖZÖSSÉGET, MEGÉLNI AZ ÉLETÜNKET A TÖBBIEKKEL EGYÜTT.

Ha pék vagyok, akkor jó kenyereket süssek, és nem nagy gyárat akarok a pékségemből, nem azt, hogy tízszer annyi legyen, hanem azt, hogy amit csinálok, az jó legyen, mások elismerjék. Ez mindenkire vonatkozik.

KICSIT LASSABBAN, SZERÉNYEBBEN, A MÁNAK DOLGOZVA SOKKAL TÖBBRE VINNÉNK.

Mindenki valami csodálatos új dolgot akar, a gyerekek elé pedig azt állítjuk példának, hogy csináljon valami nagyot, fedezzen fel valamit, szervezzen egy sohasem volt dolgot, és ebből rengeteg baj származik. Pedig csak azt kellene mondani, hogy

ELÉGEDJ MEG MAGADDAL, BÍZZÁL A TÖBBIEKBEN, ÉLD MEG JÓL AZ ÉLETEDET, NE FÉLJ A JÓTÓL, ÉS KERÜLD A ROSSZAT.

- Hogy tudunk ezekhez valós közösségeket létrehozni?

- Kora gyerekkortól igyekezni kell. Az iskolának nem az lenne a feladata, hogy ötven éve elavult dolgokat tanítson, hanem az, hogy közösségeket hozzon létre. A mai iskolarendszerben egy gyerek nyolc-tíz évet jár iskolába, ha ott végig a közösségépítés lenne a szempont, akkor egy nagyon stabil háttere lenne az életben. Támaszkodhatna az iskolatársakra, és megélhetné a közösséget. Például Amerikában rendkívül fontos dolog, ha valakinek az osztálytársa jelentkezik. Ott az osztályok közösségi szerepét jobban felismerték, mint Európában. Ha előbukkan egy évek óta nem látott osztálytárs, aki kér valamit, akkor segítenek neki, mert a közösség tagja. Ezt még jobban lehetne csinálni, ez kellene, hogy az iskola elsődleges feladata legyen. A gyerekek maguktól is rengeteg dolgot megtanulnak. Tizennégy-tizenöt évesen, ha már egy stabil közösség tagjai, akkor könnyen lehet őket olyan területekre vezérelni, ami érdekli őket és így könnyedén el tudják azt sajátítani.

 - Kutyák nélkül ez a beszélgetésünk sem zárulhat. Szomorú hírt kaptunk szeptember 2-án, Janka elment.

- Még nagyon fáj, nem is szívesen beszélek róla. Janka egyike volt a kutyáinknak, mindegyikük eltávozása fájdalmas volt. Ő két nap alatt ment el, még nem igazán vagyunk túl rajta, nagyon szerettük, és azt gondoltuk, hogy még évek vannak hátra. Amit lehetett, azt megírtam róla az Édes Janka című könyvemben, hozzátenni most nem tudok.

 


Részlet Csányi Vilmos Teremtő képzelet című könyvéből:

„Az emberiség az elmúlt tízezer év során belefutott két zsákutcába. Az első a népesség szaporodása, amely nem veszi figyelembe a bolygó eltartóképességét, és szabályok híján pozitív visszacsatolása miatt nehezen megállítható. A második a piaci mechanizmus, amely egyre növekvő ipari termelést valósít meg, amely ugyancsak pozitív visszacsatolással csak növekedni képes, nem szükségleteket, hanem vágyakat elégít ki, és nincs tekintettel a bolygó anyagi és erőforrásainak véges voltára. Ez a két zsákutca eredményezi a bioszféra elpusztítását, amely már középtávon is lehetetlenné teszi az emberiség életét.

Az emberiség jövője azon múlik, kialakul-e valamilyen megoldás mindhárom problémára.

Ha a mai ember a jövő lehetőségeit nézi, és éppen azon gondolkodik, hogyan lehetne megóvni az embert a pusztulástól, felmerül a kérdés: mi az emberi élet értelme? Van-e egyáltalán? Az én válaszom, hogy valamilyen színpadias, csillogó értelme, mint akár a bálnáknál, nincsen, de élni, kíváncsiskodni, barátkozni, együtt tevékenykedni, szeretni jó. Ez lehet az emberi élet egyedüli értelme. Csupán társak kellenek hozzá, és felesleges az értelmetlen fogyasztás, ami csak a státuszért folytatott versenyt táplálja.” 


(A cikk a Balatonfüredi Napló 2024. évi 8. számában jelent meg.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése